Délelőtt a készülődéssel telt el, hogy a szükséges papírok rendbe legyenek. Hárman készültünk itt Assisibe letenni az örök fogadalmat a provinciálisunk P. Benedek Domokos kezébe, akivel együtt zarándokoltunk ide. A másik két társam fr. Böjte Csaba, fr. Páll Leó volt. Gyakoroltuk a szövegeket, mise ruhát próbáltunk. Leó leküldött a sekrestyébe, hogy próbáljuk fel a miseruhát. Közben ismételgettem magamban az olasz mondandót, de szerencsére már vártak, és hamar kiderült, hogy mit is akarunk.
Délután három órára tűzték ki a fogadalom letételének az idejét. Meglepetésemre sokan összegyűltek. Ezek nagyrészt Leó ismerősei voltak, akikkel együtt tanult Rómába, vagy valami kapcsán megismerkedett. Eredetileg azt szerettük volna, hogy bent a Portiunculába fogadalmazunk, de a sok pap nem fért volna el bent, ezért a kápolna előtt zajlott le az ünnepség. Körülbelül 30 ferences pap misézett együtt velünk. Szép számmal voltak itt Dél Amerikai ferencesek, de volt itt minden féle nemzet és bőr szín.
Nővérek is jelen voltak. Például azok a ferences missziós nővérek, akik Moldvából érkeztek Assisibe, hogy itt végezzék el a noviciátot, de találkoztunk Magyarországi nővérekkel is.
Leó testvér volt magiszterének a szülei, rokonsága képviselték a „családot.”
Az ünnepségen részt vevő testvéreknek, a szervezőknek nagy gyakorlata lehet, nagyon szép, gördülékeny volt a szertartás. Különösen tetszettek a dallamos, olasz énekek. Az egész közül a Naphimnusz volt a legszebb. A szentmise olaszul folyt. a ránk eső részt latinul mondtuk. Sajátos és maradandó élmény volt a mindenszentek litániája alatt ott feküdni a Portiuncula árnyékában a földön, ahol szent Ferenc lába nyomát takarja a templom padlója. Csodálatos volt, ahogyan körülzsongott az ének. Mindenki ismerősnek tűnt, mindenki hozzánk tartozott.
Az ünnepség után egy kis agapét rendeztek, ahol így-úgy sikerült néhány szót váltani ezzel-azzal. Természetesen magyarul volt a legkönnyebb beszélnem a Rómában tanuló gyulafehérvári pappal. Még románul sem volt nehézség a görög katolikus kispappal, aki szintén részt vett az ünnepségen. A német, olasz, francia keverék testvérekkel, nővérekkel már nehezebbnek tűnt.
Így ért véget ez a szép nap, amelynek emlékét ma is őrzöm és hálás vagyok a gondviselő istennek ezért az ajándékért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.