2010. február 28., vasárnap

A szülő ház


Úton szent Ferenc szülőháza felé 
Assisi szűk utcáin kanyarogtunk, szent Ferenc szülőháza irányába, amikor Leó testvér, a vezetőnk, megálljt parancsolt egy kis szürke kápolnácska előtt. A legenda úgy tartja, hogy ezen a helyen született szent Ferenc egy istállóban. Az édesanyja, Pica asszony, addig nem tudta megszülni Ferencet, amíg egy koldus nem figyelmeztette, hogy menjen le az istállóba, ott majd biztosan megszületik a várt gyerek. Valóban így is történt. Az édesanya hallgatott a koldusra és megszülte a kis Franciácskát, Francescot, aki a keresztségben a János nevet kapta. Celanói Tamás, a szent Ferencről irt életrajzában olvassuk. „A János név hivatására vonatkozott, melyre később vállalkozott, a Ferenc név pedig hírének terjedésére, mely teljes Istenhez térése után mindenüvé hihetetlen gyorsasággal eljutott. Ezért az összes ünnepek között Keresztelő Szent Jánosét tartotta legnagyobbnak, mivelhogy nevének méltósága bizonyos misztikus erő bélyegét nyomta életére.” 2 Cel.3. A latin közmondás jut eszembe: „nomen est omen”, a név az ember. Akár elgondolkodhatunk saját nevünkön, önazonosság tudatunkon, hivatástudatunkon is.
A legendában említett koldus a keresztelőn is megjelent, majd ami után így köszönt, hogy pace et bene – békesség és jóság eltűnt. Nyilván a hagyomány úgy tartja, hogy egy angyal jelent meg, koldus alakjában. A jámbor legenda mély tartalmat hordoz, mert már az első pillanattól keresi a párhuzamot szent Ferenc és Jézus élete között, ezért az istállóban születés története. A kápolnában rózsafüzért imádkozott egy csoport. Mi is bekapcsolódtunk egy tized erejéig, majd tovább mentünk.
Szent Ferenc szülő háza
Assisi szent Ferenc 1181-ben, vagy 1182-ben született. A szülő házát 1615-ben templommá alakitották át és az Új templom (Chiesa Nova) nevet adták neki, amelyet szent Ferenc megtérésére szenteltek (San Francesco Converso)
A helyet a rendünk egy kis közössége 
gondozza. Amint belépünk a templomba, balra a falban egy kis mélyedés látszik. Valójában egy sötét lyuk. Ide zárta be Pietro Bernardone a fiát, hogy „észre térítse” Állítólag az oltár azon a helyen áll, ahol szent Ferenc szobája volt.
A templomból egy oldalajtón kilépve, látható a ház egy régi, eredeti ajtaja. Lépcsökön lekanyargunk az alagsorba. Itt állott a posztókerekedő festő műhelye. Most kápolnává alakították át. A Zefireli filmből ismerős szent Ferenc képet helyeztek ki.
Szeretem ezt a kis csendes kápolnát. Turista idényben nagyon zsúfolt Assisi. Évek múlva ide többször visszatértem, és csendben elüldögélve a gondolataim előre-hátra szaladgáltak az időben. Itt nem nehéz bele élnem magam szent Ferenc korába.

2010. február 27., szombat

Assisi

Életemben először esti fényben láttam meg Assisit. A tapasztalat élménye ma is elevenen él bennem. A Szent Ferenc bazilika csodálatos fényben úszott. A „hegyre épült” város szélén haladtunk. Ebben a késő esti órában legtöbben már aludtak, de nekem a sötétben is élőnek, világítónak tűntek szent Ferenc nyomai. A fő útról az Angyalos Boldogasszony kolostora felé kanyarodtunk. Egy hétig itt lesz a szállásunk a rendünk anya kolostorában. Bennem egy kérdés motoszkál, amire szent Ferenc már megadta a választ: „mi a tökéletes boldogság?”
Az mindenképp boldogság, hogy Isten megadta a kegyelmet, hogy ezeken a helyeken járhattam. Most a kedves hallgatókat is arra hívom, hogy kísérjenek el lélekben erre a zarándokútra.
Annak ellenére, hogy későn érkeztünk, a ferences testvéreink nagy szeretettel, vacsorával vártak, „mint otthon.” Megkaptuk a szobáinkat. Egyszerű, szerény cellácskák, régi ajtókkal, kilincs nélkül. Csak kulccsal lehet nyitni-zárni. A berendezés is egyszerű, de minden szükséges megvan benne. A megérkezés izgalmával aludtam el, tele a következő napok várakozásával.

Reggel az első utunk a Porciunkulához vezetett. Templom a templomban. Szerénysége sok mindenről mesél. A kis templomocska bejárata felett ez olvasható latinul: Heac est porta vitae aeterne”, ez az örök élet kapuja. A templom valóban az örök élet bejárata, még inkább ez a templomocska, hisz hány lelket menthetett az itt elnyert teljes búcsú a történelem folyamán. A mennyország darabkája a földön, az Istennel való találkozás helye. Szent Ferenc érezte, hogy minden tőle telhetőt meg kell tennie az Egyházért. Kezdetben ez fizikai tevékenység volt, a Porciunkula kijavítása, majd lelki építkezés lett.
A templomról, magáról a helyről majd később bővebben mesélek. Most Assisi fele indulunk. Viszonylag új városrészen haladunk át, ami az Angyalos Boldogasszony köré épült. Szent Ferenc idejében itt még mező volt, és romos állapotban árválkodott a Porciunkula. Az jut eszembe, hogy a hit városokat is képes építeni, embereket hoz össze, még földi értelemben is. Azt mondhatnám, hogy mintegy mellékterméke ez a hitnek. Előttünk szépen látszik a szent Ferenc bazilika. A történelmi város bejáratánál a tábla azt hirdeti, hogy Assisi, Betlehem testvérvárosa (Asisi gemelata con Betlehen)