2010. november 24., szerda

Szent Ferenc Sírja

A bazilika első szintjéről lépcsők vezetnek le szent Ferenc sírjához. Amikor először jártam itt épp szentmise folyt, mi pedig megihletődve ereszkedtünk le, majd kitárult előttünk a sir és a köréje kiképzett kápolna. A hely egyszerűséget, szentséget sugároz. Nincs tele márványozva, nincsenek arany díszek. Egyszerű táblácska hirdeti San Francesco 1182-1226.
Szent Ferencet 1226 október 4-én temették el Assisiben, a szent György templomban. 1230 május 25-én a holttestét átvitték a tiszteletére épült bazilikába. Attól való félelemben. hogy az ereklyét el ne lopják ismeretlen helyre temették. Hosszú ideig senki sem tudta, hol vannak elfalazva.
Mivel  a sír pontos helye ismeretlen volt, időről időre kutatásokba, ásatásokba kezdtek: 1570, 1607, 1740-58. De mind eredménytelenek maradtak, és így sokan feladták a reményt, hogy Ferenc havai valaha is előkerülnek.
1807: Nicolo Papini minorita generális kezdte újra az ásatást. Ő levéltári forrásokból arra következtetetett, hogy a sírnak a főoltár alatt kell lennie. 1807 végén fogtak munkába 8 laikus testvér segítségével folyosót vágtak a sziklába, amin túl vastag mész és vakolatrétegre bukkantak, és egy mély üregre. Ez azonban egyik elődje Tebaldi atya kutatásainak maradványa volt. Felfüggesztették a munkát, és a következő év őszén folytatni akarták, de a napóleoni háborúk miatt 10 év szünet következett.
1818 ősze: Giuseppe Maria de Bonis minorita generális VII. Piusz pápa engedélyével folytatta elődje munkáját, és északi irányba bővítették a Papini-féle folyosót. 52 napon át tartott a munka, míg december 12-én egy hatalmas tufa kövek közé ágyazott márvány szarkofágot találtak. Rögtön fel is nyitották, és abban hiánytalanul megtalálták a Szent teljes csontvázát.
A mellette talált tárgyakat a régi káptalani teremben állították ki.
VII. Pius pápa megbízta az assisi, perugiai, spoletói és folignói püspököket, hogy vizsgálják meg az ereklyét. Ők kedvező jelentést adtak, mire a pápa egy újabb bizottságot nevezett ki: 4 bíboros, 4 prelátus, és 3 teológus vizsgálta a maradványok eredetiségét.
1820. szeptember 5. Assisensem basilicam konstitúció: kijelentette, hogy az assisiben talált csontváz Szt. Ferenc hiteles és valódi ereklyéje.[1] Kimondta: helyükről nem vihetők el, csak az általa később meghatározandó ünnepeken mutathatók meg, kivéve a fejedelmeket, bíborosokat és római prelátusokat. Hivatalos őrzői: az assisi püspök, a minorita generális és a Sacro Convento kusztosa.
Új feladatként jelentkezett, hogy ki kellett alakítani egy kápolnát. Pasquale Belli pápai építőmester tervei alapján, neoklasszicista stílusban Giuseppe Brizi assisi építőmester készítette el hat hónap alatt a sziklába vágott kápolnát, vagy kis templomot, háromszintesre bővítve immár az eddig kétszintes bazilikát.
A kripta felszentelése: 1824. október 4-én volt. E napon az ereklyéket körül vitték a városon, majd az este folyamán még kb. éjfélig közszemlére kint hagyták az oltáron. Éjfél körül Galeffi bíboros protektor a jelenlévők szeme láttára lepecsételte, és a templom közepén lévő monumentális sírba zárta az ereklyetartót.
Balanyi György, 1927-ben még ezt írta: „Azóta változatlanul ott nyugszik a poverello porhüvelye.” Ez igaz, azonban azóta volt még egy felnyitás.
1932-ben restaurálta és alakította át a ma is látható egyszerű és szikár, neoromán stílusban a Sír Kápolnát Ugo Tarchi (1925-32.) Az oltár felett, egy fém ráccsal védve látható az a kőkoporsó, vagy urna, amibe a szent testét eredetileg is elhelyezték.
Ugyancsak 1932-ben helyzeték el a kripta szentélyének sarkaiban Ferenc négy egykori társának, kísérőjének Boldog Rufinnak +1249, Angelusnak +1258, Masseusnak +180 és Leónak + 1271 földi maradványait. A kripta bejáratánál találjuk Boldog Jacopa de’Settesoli +1230 sírját .
Az ívekben függő fém lámpásokat is Ugo Tarchi tervezte (1939-ben), melyekben az itáliai városok által felajánlott fogadalmi olaj ég.

[1] „Apostolica auctoritate, tenore presentium edicimus et declaremus, constare de identitate corporis nuper sub ara maxima inferioris basilicae Assisis inventi, illudque revera corpus esse Francisci ordinis Minorum fundatoris.” Idézi BALANYI 442.

2010. november 16., kedd

Az ereklyék kápolnája

A bazilika altemplomából nyílik a XIII században épült káptalani terem. Itt helyezték el szent Ferenc néhány értékes ereklyéjét.
Itt látható Szent Ferenc két kézírásos  emléke : A Fölséges Isten dicsérete, és a Leó testvérnek adott áldás.Megihletődve néztük a neki tulajdonított habitust, amelyen nagy foltok éktelenkednek. Szó szerint folt hátán folt, egymástól elütő színben, a fehértől a szürkéig. Az alap anyag szürke, a foltokat pedig éktelen nagy öltésekkel varrták rá. Nagyon hitelesnek tűnt, hisz azt olvassuk szent Ferenc életrajzában, hogy fájós szemével ő maga foltozta a habitusát.
Megtekinthető az a díszes szaru kürt amelyet  Melek-el-kamel szultán ajándékozott szent Ferencnek 1219-ben
Ugyanakkor itt található a III Honorius pápa által 1223-ban jóváhagyott regula is.

2010. november 9., kedd

Napnyugta Boldogasszony


A keresztre feszítés jelenete alatt egy gyakran látogatott freskó vonja magára figyelmünket. A kép közepén Szűz Mária látható a gyermek Jézussal. A legenda szerint a kis Jézus azt kérdezi anyjától: „Melyiküket áldjam meg, János apostolt, vagy Szent Ferencet?” A Szűz Anya erre a kérdésre válaszolva diszkréten SztentFerencre mutat. Ezzel a jelenettel a művészek nem Jézust, vagy nem János apostolt akarták mintegy a háttérbe szorítani, ellenkezőleg. Inkább Ferencet emelték fel, és úgy mutatják be, mint egy új életmód modelljét, mint egy „új apostolt,” akinek élet látását megerősítette a stigmák révén Jézus, vagyis az Krisztus szent sebhelyeiben részesítette. Egy másik érdekessége ennek a képnek, hogy a szerencsés zarándok a lenyugvó nap fényében, annak misztikus ragyogásában látja a legjobban ezt a Madonnát, ezért közismert neve is ez: „Napnyugta Boldogasszonya.” A Szűzanya kéztartása miatt viccesen "autó stoppos" Szűzanyának is szokták nevezni. Nekünk legalább is így mutatták be, amikor először itt jártunk.