2011. október 31., hétfő

2011. október 29., szombat

Assisi Béketalálkozó



Béketalálkozó a Szent Ferenc Bazilika előtti téren. A pápa kifejtette,
hogy folytatni kell a közösen elkezdett utat.

2011. október 20., csütörtök

2011. október 19., szerda

Alverna - (folytatás)

A stigmatizáció helyén bemutatott szentmise után, kifele jövet megnéztük szent Bonaventúra kápolnáját is, ahol tartózkodott és imádkozott.
A templom oldalánál fedett kerengő van. A falon több jelenetet is megfestettek szent Ferenc életéből. Minden délután három órakor a templomból indulva itt halad el a körmenet, amelyet a stigmatizáció emlékére tartanak. Elméláztunk egy keveset a képek előtt, azonban a hideg kitartó. A hőmérséklet mostohán bánik a zarándokokkal. Szent Ferenc is sokat fázhatott a hűvös barlangokban ahová behúzódott imádkozni. Sajnos a köd sem tágított, így nem sokat lehetett látni a kolostor ablakából. Biztosan csodálatos a kilátás, mert az egész épület együttes egy szakadék szélére épült. Nem kis dolog építészetileg. A biztonság kedvéért meg is kellett erősíteni mostanában. A remetékhez vezető bejárat mellett is elhaladtunk. Ők saját közösséget alkotnak és szent Ferencnek a remetéknek irt regulája szerint élnek. Hosszabb időre vonulnak vissza, és teljes elzártságban élnek.
Elraktároztuk magunkban az élményeket és így indultunk vissza, most már lefele kanyargózva. Leérve a völgyben már melegebb volt, minden kinyílt és az út visszafele szaladt a lábunk alatt. Talán a szívünk egy kis darabkáját viszi vissza a meglátogatott helyekre, amelyek emlékekké szelídülnek.

2011. október 17., hétfő

Alverna (La Verna)

Feszült kíváncsisággal vágytam arra, hogy meglássam Alverna hegyét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Assisiből indultunk el, és miután egy ideig az autópályán haladtunk, egy kanyargós hegyi útra tértünk le, amely kitartóan emelkedik. Lassan hűvös lett az idő, ködbe burkolózott a táj, kívülről is misztikus hangulatot sugallva. Szent Ferencnek ez a kedvenc imádkozó helye 1283 méterre magasodik a tenger szint fölé.
Miután alkalmas helyen leparkoltuk az autót, gyalogosan folytattuk az utat.. A reggeli hűvösség barátságtalannak tűnt és a köd sem tágított. A kolostor és környéke kihaltnak tűnt. A robusztus kőépület, fagerendákkal egészen hangulatosnak tűnt. A ferences testvérekre a templomban akadtunk rá. Ugyanis vasárnap a hívekkel együtt imádkozzák a zsolozsmát.
Nagyon szívesen beleegyeztek abba, hogy azon a helyen mutassuk be a szentmisét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Így szívszorongva léptünk be a kápolnává alakított helyre. Sajnos itt már a sok márvány, a domborművek, díszítések szerintem tompítja a hely szentségét. Elvesz a misztikumból. Különben művészi és ízléses, mégis a hideg márvány merevvé teszi a környezetet. szent Ferenc élménye pedig élet és elevenség, egészen a fájdalom valós mélységéig. "Uram, add azt a szeretetet, amely a te lelkedben égett és azt a fájdalmat, amit szívedben éreztél."  Ezt a valóságot a hideg kő, nem tudja közvetíteni. Ettől eltekintve a szentség légköre és komolysága itt pihen a szentélyben, és jól esik itt misézni - talán jó lenne még többet időzni, elmélkedve. Viszont ez is nagy kegyelem, melyet remélni sem mertem és megadatott. A vendégkönyvbe bekerültek a neveink, és magunkkal visszük a hely izét. Mégiscsak életszerű az a csokor virág amelyet a stigmatizáció megjelölt helyére tettek. ezt öröm volt látni.