Spoleto

Spoletot azért érintettük, mert Montelucoban a jelölt házat szerettük volna meglátogatni, ami innen 7 km-re van a hegyekben. A gyorsforgalmi útról balra kellett volna kanyarodnunk, de mivel jobbra tartottunk, tettünk egy kört a városban. Különben ehhez a városhoz kötődik szent Ferenc álma a fegyverekhez. Itt szállt meg mielőtt Apuliába tartott volna, de az álom hatására nem folytatta útját, hanem visszatért Assisibe.

"És íme, egy éjszaka mély szendergésében valaki megint nevén szólította, és útjának célját tudakolta tőle. Ő erre részletesen elmondta útitervét, s bevallotta, hogy Apuliába szándékozik menni hadi babérokat szerezni. Mire a hang tovább kérdezte: "Ki tehet több jót, az úr-é, vagy a szolga?" "Az úr" – felelte ő. "Hát akkor miért keresed az úr helyett a szolgát?" – kérdezte tovább a hang. Ferenc a kérdésre kérdéssel válaszolt: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" "Térj vissza szülőföldedre – hangzott a válasz –, mert látomásod lelki értelemben fog beteljesedni." Ferenc, aki közben az engedelmesség mintaképévé[1] alakult át, habozás nélkül visszafordult, és saját akaratának megtagadásával Saulból Pállá lett. Saul a földre terült, és a kemény csapások édes szavakba mentek át nála; Ferenc a fizikai fegyvereket szellemiekre változtatta át, és hadi dicsőség helyett mennyei tisztet nyert. Ezért mondta azoknak, akik időszerűtlen vidámságát csodálták, hogy egykoron még hatalmas fejedelem lesz belőle." 2 Cel 6

Lásd a Palota fegyverekkel című bejegyzést: http://ferences-zarandok.blogspot.com/2011/03/palota-fegyverekkel-3-kep.html

 

---

[1]  forma (vö. 1Pét 5,3): példa, minta, típus

Foligno

"Ferenc rögtön felkerekedett: megjelölte magát a szent kereszt jelével, felkantározta lovát, nyeregbe szállott, és néhány vég eladásra kikészített skarlátposztóval a legrövidebb úton Folignóba ment. Itt a szokásos módon eladta minden portékáját, s mivel ügyes kereskedő volt, még lovát is, melyen addig ült, a kapott ár fejében otthagyta." 1 Cel 8

Ferencnek tehát, megtérése előtt kereskedelmi kapcsolatai voltak a városban. A központban tábla jelöli meg a helyet, ahol sikeresen túladott az eladásra szánt portékáján.

Bennünket az Assisi-beli provinciális kalauzolt a városban. A klarissza nővéreket látogattuk meg, a szent Katalin kolostorban. A fogadó helyiséget rács választja ketté. Szigorú, hagyományos klarissza kolostorban járunk. A rácsok ellenére a nővérek szabadnak tűnnek, kedvesen válaszoltak a kérdéseinkre. 29-en vannak a kolostorban, van 2 jelöltjük és 4 novíciájuk. A napirendjük az imádság, a munka és a lelki képzés körül forog. a bevásárlást két nővér végzi, akiknek három évre szól a megbízatásuk. Van egy kertjük, amit gondoznak. Rendszeresen fogadnak csoportokat, akiket biblikus-elmélkedésre tanítanak.

A találkozónkat közös imádsággal zártuk.

Ízléses és gondozott, olasz nyelvű honlapjukról többet is meg lehet tudni róluk: http://www.clarissefoligno.com

Gubbio

Bejárva Assisit, valamint közelebbi és távolabbi környékét, többször elsuhantunk Gubbio mellet. Sóvárogva néztem mindig az irányt jelző táblát. Sajnálom, hogy egyszer sem akadt rá idő és lehetőség, hogy a helyet meglátogassuk. Mégis a fontossága miatt írok néhány sort.
Ferenc miután mindenét visszaadta atyjának, boldogan és felszabadultan keresni kezdte saját életútját.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amit Celanoi Tamás így jegyzett fel:

"Végre egy bencés monostorhoz[1] érkezett. Úgy, ahogyan volt, egy szál hitvány ingben, több napon át kisegítő kuktaként teljesített szolgálatot a konyhán, és legalább levessel szerette volna csillapítani éhségét. Mivel azonban semmi részvétre nem talált, és még csak egy elnyűtt barátcsuhát sem tudott szerezni, nem annyira neheztelésből, mint inkább kényszerűségből megint útnak eredt. Így jutott el Gubbio városába, ahol egy régi barátja[2], végre egy szegényes tunikát kerített neki."

Természetesen a Gubbio városához kapcsolódó legismertebb történet a farkas megszelídítése.

Erről a Fioretti 21. fejezetében olvasunk. Ebből egy részlet:

"A farkas, mint a kezes bárány oly engedelmesen ment vele. Látva ezt a jelenlevô polgárok, fölöttébb elcsodálkoztak, és a történteknek nyomban híre futott az egész vidéken. Aki csak tehette, nagyok és kicsinyek, férfiak és nôk, öregek és fiatalok a városka terére tódultak, hogy láthassák a farkast Szent Ferenccel. És miután az egész nép összegyűlt ott, Szent Ferenc szólásra emelkedett, és prédikálni kezdett. Többek között arról beszélt, hogy bűneink miatt Isten idônként megengedi az ilyen förtelmes csapásokat. Azt fejtegette továbbá, hogy sokkal veszedelmesebb a pokol tüze, amely örökké emészti a kárhozottakat, mint a farkas dühe, amely csak a testet pusztíthatja el. Mennyivel inkább kell tehát félni a pokol torkától, ha egy ilyen hitvány kis állat acsarkodása ennyi embert képes félelemben és rettegésben tartani. -- Térjetek hát, szeretteim, Istenhez -- fejezte be prédikációját -, vezekeljetek méltóképpen bűneitekért, és Ô megszabadít benneteket most a farkas dühétôl, majdan pedig az örök kárhozattól."

---

[1] San Verecondo, ma Badia di Vallingegno Gubbio közelében.

[2] Régi adatok szerint Spadalunga Frigyes, de ez nem biztos.

Farneto (2)

1218-ban történhetett az, amit Celanoi Tamás így mesél el:

"A perugiai Szent Jusztin-monostor apátja véletlenül találkozott Szent Ferenccel. Azonnal leszállott lováról, és egy ideig elbeszélgetett vele lelki ügyeiről. Mikor végre elvált tőle, alázatosan megkérte a szentet, imádkozzék érette. Szent Ferenc csak ennyit mondott: "Kész örömest imádkozom éretted, uram!"

És valóban, mihelyt eltávozott az apát, így szólt kísérőjéhez: "Várj csak egy keveset, testvér, mert teljesíteni akarom ígéretemet!" Ő tudniillik azok közé tartozott, akik nem veszik könnyedén az imádságra vonatkozó ígéretüket, hanem azt gyorsan be is váltják. És íme, mialatt a szent Istenhez könyörgött, az apát valami egészen szokatlan benső forróságot és soha addig nem tapasztalt lelki édességet érzett; szinte elalélt magánkívüli elragadtatásában. Kénytelen volt egy időre megállni. De mire magához tért, azonnal rájött, hogy ez Szent Ferenc imádságának hatása volt.

Ettől az időtől fogva még nagyobb szeretettel viseltetett tehát a Rend iránt, és sokaknak valóságos csodaként beszélte el a vele történt esetet."  2 Cel. 101

A bencések, talán a fenti esemény hatására adhatták át a ferenceseknek Farneto kis remeteségét. Minden esetre a kert végében ma is megtekinthető az a kápolna, amelyet szent Ferenc ima meghallgatásának az emlékére építettek. Mi magunk is nagy áhítattal megtekintettük ezt a helyet.

Az itt élő-, többnyire még képzésben levő testvérek egész Olaszországból jöttek össze. Sőt van olyan, aki a szentföldi Kusztódia tagja, vagy éppen Kongóból, netán Kazahsztánból érkezett és a tanulmányai befejezése után haza tér.

Farneto

Assisitől, mintegy 20-25 percnyi autózásra található Farneto. Miután a Porciuncula szűknek bizonyult,  a provincia növendékeinek egy részét ebbe az ősi kolostorba költöztették. Néhány éve, egy időre nekünk is volt itt két növendékünk, akik olasz nyelvet tanultak. Azóta már felszentelt papok. Szent Ferenc idejére vezetik vissza a helyet. Akkor még bencések tulajdona volt és jelentéktelen tanyának számított. Szent Ferenc miközben akár Gubbióba, akár Verna hegyére tartott, gyakran áthaladt itt. Itt játszódhatott le az esemény, amelyet Celanoi Tamás, a szent Ferencről irt első életrajz 16-ban számol be:
" Ferenc, aki az imént még skarlátban páváskodott, most rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte, éspedig francia nyelven, mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?" , Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok. Mi közötök hozzá?" Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.

Végre egy bencés monostorhoz[1] érkezett. Úgy, ahogyan volt, egy szál hitvány ingben, több napon át kisegítő kuktaként teljesített szolgálatot a konyhán, és legalább levessel szerette volna csillapítani éhségét. Mivel azonban semmi részvétre nem talált, és még csak egy elnyűtt barátcsuhát sem tudott szerezni, nem annyira neheztelésből, mint inkább kényszerűségből megint útnak eredt. Így jutott el Gubbio városába, ahol egy régi barátja[2], végre egy szegényes tunikát kerített neki.

Nem is olyan sokára aztán, amikor Isten emberének a híre már terjedőben volt, s neve ismertté lett az emberek közt, a mondott monostor perjele, fontolóra véve az Isten emberével szemben tanúsított magatartás fonákságát, felkereste őt, és az Üdvözítő iránti tiszteletből a maga és társai nevében bocsánatot kért tőle."

 

---

[1] San Verecondo, ma Badia di Vallingegno Gubbio közelében.

[2] Régi adatok szerint Spadalunga Frigyes, de ez nem biztos.