2011. március 31., csütörtök

Az arles-i káptalanon 18. kép

Szent Ferenc megjelenik az arles-i káptalanon

"Midőn a híres szónok, aki Krisztusnak mostanság is neves hitvallója, Antal, az arlesi káptalanon levő testvéreknek a kereszt: "Názáreti Jézus a zsidók Királya" feliratáról szónokolt, egy Monaldus nevű kipróbált erényességű testvér, isteni intésre a káptalan bejárata felé nézett, és testi szemével látta boldog Ferencet, amint a levegőben lebegve karját a kereszten kiterjesztve, megáldja testvéreit. A testvérek pedig olyan nagy és szokatlan lelki vigasztalást éreztek, hogy a Szentlélek bizonysága a szent Atya igazi jelenlétéről győzte meg őket. Utóbb nemcsak e nyilvánvaló jelek, hanem magának Ferencnek szava is kifejezetten bizonyították ezt.LM 4,10

Amint már megszoktuk a jelenet itt is egy gótikus teremben játszódik, amelynek a nyitott falán át belátunk, mint egy színpadra. Páduai szent Antal összetett kezekkel (manikában) a testvéreket keresztről tanítja. Közben szent Ferenc, mint a Keresztre Feszített képmása, kitárt karokkal megjelent. Egyedül szent Antal és még egy testvér érzékelte a jelenést. A többiek hol figyelmesen, hol pedig unottan a beszédet hallgatják. A személyek alakjai itt is kifejezőek. Többen jól látszanak, még az arckifejezésük is kivehető. Sőt, szent Antal és szent Ferenc, mint a két fő szereplő egész alakjukban látszanak.

2011. március 30., szerda

A pápa előtt 17. kép

 Szent Ferenc III Honorius pápa előtt prédikál

"Szava ugyanis olyan volt, mint a lángzó tűz,átjárta a szív belsejét, mindenkinek lelkét csodálkozással töltötte el, mert nem az emberi találékonyság sziporkázását fitogtatta, hanem az isteni kinyilatkoztatás ihletét éreztette.
Egy ízben, midőn a pápa és a bíborosok előtt akart prédikálni, az osztiai bíboros rábeszélésére gondosan elkészített beszédét betanulva megállott előttük, hogy előterjessze épületes mondanivalóját. Azonban mindent úgy elfelejtett, hogy végkép egy szót sem tudott mondani. Ám igazi alázatosságában őszintén megvallotta ezt és a Szentlélek kegyelmét kérve legott hathatós szavak áradtak belőle és hatalmas erővel fordította bűnbánatra amaz előkelő férfiak lelkét. Ezzel egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy nem is ő, hanem az Úr Lelke szólott általa."    LM 12,7

A festmény három dimenziós kocka. A kép szereplői gazdagon díszített, gótikus épület boltívei alatt láthatók. A festő háromszor, hármas szimmetrikusan elrendezett csoportba osztotta őket. A szent Ferenc előtt ülő testvér megtöri a monoton ismétlést. Giotto nagyon változatos, és egymástól különböző kifejezéseket "varázsolt" a hallgatók arcára. Kifejező például a pápa feszült figyelme. Mások csodálkoznak, vagy elgondolkodnak szent Ferenc keresetlen szavain. Az elemek közül kiemelkedik a pápa lába alatt levő emelvény, amelyet a festő nagyon gondosan kidolgozott, apró mintákkal díszített.

2011. március 29., kedd

A celanói lovag 16. kép

Szent Ferenc megjövendöli egy celanói lovag halálát


"Más alkalommal meg midőn a tengeren túlról visszatérve Celanóban akart prédikálni, valami lovag kérve-kérte, hogy ebédre legyen vendége. Házához érve az egész vendéglátó család örömmel fogadta. Étkezés előtt a jámbor férfiú szokása szerint égre emelt szemmel imádságos hálaadással fordult Istenhez. Imája befejeztével a kegyes vendéglátót magához szólította és barátságosan így beszélt hozzá:
Íme, gazda testvér, legyőzött kérésed és eljöttem hozzád étkezésre. Nyugodj meg azonban figyelmeztetésemen, hogy te nem itt, hanem egyebütt fogsz étkezni. Azért valld meg igaz bűnbánattal bűneidet, s ne titkolj el gyónásodban semmit. Még ma visszafizet neked az Úr azért, hogy szegényeit ilyen szívesen láttad!
A vendéglátó férfiú legott megnyugodva a szent figyelmeztetésén, társának gyónásban mindent fölfedve elrendezte házát, s amennyire tőle telt, elkészült a halálra. Végül aztán asztalhoz ültek. De alig kezdtek az étkezéshez, a házigazda hirtelen Isten emberének szava szerint, váratlanul meghalt.
Így történt, hogy a vendéglátó kegyessége az Igazság igéje szerint prófétát befogadva próféta jutalmát nyerte. A szent férfiú jóslatára a derék lovag bűnbánattal készült el a hirtelen halálra, s így az örök kárhozatot elkerülve tért az örök hajlékokba."  LM 11,4

A haldokló lovag a kép jobb alsó sarkán látható. Egyben minden feléje mutat: az épület elem, az emberek gesztusai, az arckifejezések. Az asztalterítő is szépen kidolgozott, hímzett vászon. A rá helyezett eledellel és evőeszközökkel, a lakoma bőségét jelzi. A terítő alakja inkább oltárterítőre emlékeztet. Talán utalás arra, hogy a lovag a nagylelkűsége jutalmául, az égi lakomában részesült.

2011. március 28., hétfő

Madarak 15. kép

Szent Ferenc prédikál a madaraknak

"Mikor az Isten szentje Bevagna közelébe ért, egy helyen különféle madarak töméntelen sokaságára talált. Meglátva őket, vidáman futott arra a helyre és mint eszes lényeket, köszöntötte a madarakat. Azok pedig mindahányan megvárták, feléje fordultak; s amelyek a szőlőkben voltak, midőn feléjük közelített, szokatlan fejbiccentéssel tekintettek reá. Hozzájuk érve mindnyájukat gondosan figyelmeztette az Isten igéjének meghallgatására, majd így szólt :
- Testvérkéim, madarak, sok dicsérettel tartoztok Teremtőtöknek, aki benneteket tollakkal ruházott fel és szárnyakat adott nektek a repülésre. A tiszta levegőt is neki köszönhetitek, meg azt, hogy aggságtok nélkül kormányoz benneteket .
A madarak ezek és hasonlók hallatára csodálatosan viselkedtek: nyakukat nyújtogatták, szárnyukat csapkodták, csőrüket tátogatták és figyelmesen tekintettek reá. Maga a Szent pedig lelki gyönyörűséggel, csodálkozva járt köztük, s bár csuhájával intette őket, azok nem mozdultak helyükről, amíg erre nekik keresztvetéssel engedélyt nem adott, mikor is áldásával valamennyien szétrepültek. Mindennek társai szemtanúi voltak, miközben az úton várakoztak reá. Közéjük visszatérve a szent és alázatos férfiú hanyagságról vádolta magát azért, hogy addig prédikált a madaraknak,az ige hirdetésével."   LM 12,3

A bazilika bejáratánál megfestett két jelenet sajátos módon magán viseli Giotto keze nyomát.
Azt mondhatjuk, hogy ez a jelenet a dialógusról szól. Szent Ferenc odahajló figyelemmel prédikál a madaraknak. A madarak mind szent Ferenc köré sereglenek és oda figyelve, hallgatják őt. Szent Ferenc áldásban részesíti a madár sereget. Mögötte ott áll a csodálkozó ferences testvér. A felemelt kézmozdulata és az arckifejezése jelzi ezt a csodálkozást.

2011. március 27., vasárnap

Ámulat

A csodálkozó két ferences testvér

Giottonál gyakran előfordul, ami ezen a képen is látható, hogy elővételezi a képet szemlélők reakcióját. A két ferences testvér csodálkozik azon, amit lát és tapasztal. Ahogyan egymásra tekintenek, látszik, hogy kommunikálnak és egyértelműen lenyűgözi őket szent Ferenc cselekedete. Ilyen hatást vár, remél a festő azoktól, akik a képet nézik. Érdekes, az ábrázolás pontossága (precizitása) Nem csak a személyeket dolgozta ki, hanem még a szamár alakja is nagyon éles és jól körvonalazott. Sőt a szamár hátára erősített csomag is, nagyon részletes.

2011. március 26., szombat

Szikla 14.kép

Szent Ferenc vizet fakaszt a sziklából 
 
"Más alkalommal Isten embere magányba akart vonulni, hogy ott szabadabban engedhesse át magát a szemlélődésnek. Gyönge lévén, egy szegény ember csacsiján ment, melynek gazdája mellette gyalog kepesztett a hegyi ösvényen. Azonban a hosszú és nehéz gyaloglás kifárasztotta, meg a szomjúság is úgy ellankasztotta, hogy kiáltozni kezdett a szent után:
- Meghalok a szomjúságtól, ha valaki egy pohár vízzel fel nem üdít!
Krisztus szolgája legott leszállt a csacsiról, térdre roskadt, s kezét az ég felé tárva nem szűnt meg imádkozni mindaddig, míg meghallgatást nem nyert. Imája végeztével így szólt az emberhez:
- Siess a sziklához és ott friss vizet találsz, amit Krisztus a sziklából most fakasztott számodra könyörületesen!
Mily csodálatos Isten fölsége, mely oly könnyen hajlik le szolgáihoz! A szomjas ember merített és ivott az imádság erejével kőből fakadt vízből. Pedig sem azelőtt nem volt ott forrás, sem utóbb nem találtak szorgalmas keresés után sem."  LM 7,12

Két nagy és meredek szikla fogja közre, az imádkozó testtartásban levő szent Ferencet. Giotto gyakran ábrázolja szent Ferencet imádkozva. Figyelemre méltó, hogy a szomját oltó, szegény ember szemei kidüllednek és a lába megfeszül, amely az eddigi erőfeszítést fejezi ki. A forrás nagyon bővizűen tör fel, mutatva az ima meghallgatását és Isten bőkezűségét. A képen látható két ferences, akik csodálkoznak elővételezik a szemlélő reakcióját. A jelenet óhatatlanul Mózest juttatja eszünkbe. Ő az előkép, aki vizet fakasztott a sziklából, hogy csillapítsa a népe szomját a vándorlás idején. Szent Ferenc az új Mózes, aki példájával és imájával elől jár, és csillapítja a Krisztus követők és keresők szomjúságát.
Sajnos az 1997-es földrengés megrongálta a képet, amely a bejárati falon található.

2011. március 25., péntek

Karácsony Greccióban 13. kép

Szent Ferenc Greccióban jászlat állít
"Halála előtt három évvel Greccióban a buzgóság felszítása okából a kisded Jézus születésének emlékét nagy ünnepélyességgel igyekezett felidézni. S hogy ez ne essék újításnak, a Szentatyától kért és kapott engedéllyel jászolt készíttetett, szalmát, ökröt és szamarat hozatott oda. Meghívta a testvéreket és a népet is. Az erdő élénk és ájtatos énekektől visszhangzott, miközben a sok fáklyától szinte nappali világosság töltötte be az éjszakát. Ekkor az Isten embere lelki meghatottsággal, könnyesen és túláradó örömmel a jászol mellé állott, amely fölött ünnepi szentmisét szolgáltak. Maga Szent Ferenc énekelte Krisztus levitájaként az evangéliumot. Aztán a körülálló népnek a szegény Krisztus születéséről prédikált, akit midőn meg akart nevezni, gyöngéd szeretettel betlehemi Kisdednek nevezett.
Egy erényes és derék lovag, Grecciói János úr, aki Krisztus szerelméért a világi katonaságot elhagyva nagy buzgalommal kapcsolódott az Isten emberéhez, azt állította, hogy ugyanakkor gyönyörű szép alvó kisdedet látott a jászolban, akit boldog Ferenc atya karjába ölelve ébresztett fel álmából.
Ennek a buzgó katonának a látomását nemcsak szentsége teszi hihetővé, de az igazság is mellette szól és a követő csodák is megerősítik. Ferenc példája ugyanis a Krisztus hitében ellanyhult híveket az egész világon feltüzelte, a jászol megőrzött szalmáját pedig a nép beteg állatjai gyógyítására és más különös ragályok elhárítására használta, mindenképpen dicsőítve Istent, aki szolgája szent imájának hatékonyságát nyilvánvaló csodákkal bizonyitotta."  LM 10,7

A festő a jelenetet sajátos módon helyezte el. Az esemény egy templomban, liturgikus környezetben játszódik. Az elbeszélés fontos elemei: az evangélium olvasása, a szószék, az oltár. Szent Ferenc a középpontban, diakónusi ruhában térdel a jászol előtt, amint épp kiemeli a megelevenedett isteni kisdedet. Megfigyelhetjük, hogy a jászol inkább egy láda, vagyis koporsó alakú. Együtt van a Karácsony és Húsvét ünneplése, mint a két kiemelkedő üdvösségtörténeti esemény.
Feltűnő, hogy a San Damiano kereszt a nézőnek, valamint a jelenetnek háttal van, és épp az ellenkező irányba dől. A jelenet lendületét a jelenlevő tömeg és a négy éneklő ferences testvér biztosítja.

 

2011. március 24., csütörtök

Szent Ferenc extázisa 12.kép


"Itt látták imádkozni éjjel, amint karját kereszt módjára széttárta, miközben egész teste fölemelkedett a földről és fénylő felhőtől volt körülvéve. A teste körüli csodás fényesség volt a bizonysága lelke csodálatos ragyogásának, s mint biztos jel igazolta, hogy feltárultak előtte a neki megfoghatatlan dolgok és az isteni bölcsesség titkai."  LM 10.4

A jelenet középpontjában szent Ferenc áll, kitárt karral. A lábai alatt felhőt láthatunk, ami a Szentírásban mindig az Isten jelenlétére utal. A bal felől álló testvérek meglepetése, még jobban kihangsúlyozza Krisztus megjelenését a jobb felső sarokban, amint megáldja szent Ferencet.
A jelenetet részben Giotto tanítványai festették.

2011. március 21., hétfő

A szultán előtt 11. kép

Szent Ferenc a szultán előtt


"A szultán kérdésére, hogy ki, miért és hogyan küldte őket és miképpen jutottak hozzá, Ferenc bátran felelte, hogy nem ember, hanem a fölséges Isten küldte őt, hogy neki és népének megmutassa az üdvösség útját és hirdesse az igazság evangéliumát. Majd aztán akkora következetességgel és lelki erővel és olyan buzgósággal hirdette az említett szultánnak a háromegy Istent és mindenek Üdvözítőjét, Jézus Krisztust, hogy benne megvilágosodott és igazán teljesedésbe ment az Evangélium szava: Én majd adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem tudnak ellenállani, sem ellentmondani valamennyi ellenfeleitek. A szultán Isten emberének csodás lelki buzgalma és erénye láttán szívesen hallgatta őt és időtöltésül magánál tartotta. Krisztus szolgája pedig felsőbb megvilágosításra így szólt:
— Ha népeddel együtt Krisztushoz akarsz térni, az ő szerelméért szívesen maradok veletek. Ha azonban habozol Krisztus hitéért Mohamed törvényétől megválni, parancsold, hogy gyújtsanak igen nagy tüzet és én papjaiddal belelépek, hogy így is meglásd, melyik hitet kell méltán bizonyosabbnak tartanod.
Erre a szultán így válaszolt:
— Nem hiszem, hogy papjaim valamelyike tűzbe menne, vagy bárminő kínzatásnak alávetné magát az ő hite védelmére.
Észrevette ugyanis, hogy papjainak egyike, komoly és idős férfiú, e szavak hallatára távozott színe elől. A szent viszont így szólt:
— Ha megígéred, hogy te és néped Krisztus hitére térsz ha a tűzből sértetlenül jövök ki, egyedül is bemegyek a tűzbe. Az esetre, ha elégek, tudjátok ezt be bűneimnek. Ha pedig sértetlenül megőriz az isteni erő, ismerjétek el Krisztust, az Isten erejét és bölcsességét, az igaz Istent és mindenek üdvözítő Urát.
A szultán válaszában még erre a választásra sem mert ráállani, mert félt népének lázadásától. Mindazonáltal sok értékes ajándékkal halmozta el, amelyeket Isten embere, nem a hiú dolgok, de a lelkek üdvének szomjazója lévén, sárként megvetett. A szultán pedig ezt látva, csodálattal telt el, s még nagyobb tiszteletre gerjedt iránta. S bár nem tért át, vagy nem mert áttérni a keresztény hitre, kérte, hogy üdvösségéért fogadja el ajándékait a keresztény szegények és templomok javára. Ebbe azonban Krisztus szolgája, minthogy irtózott a pénz terhétől és a szultán lelkében nem vette észre az igazi jóindulat gyökerét, semmiképpen sem egyezett bele."  LM 9,8

Az esemény szereplőit a festő három, jól elkülöníthető csoportba rendezte el. Mindezek ellenére a kép egyensúlyban van. A festményen szent Ferenc, azért, hogy a szultánt megtérítse előkészíti a tűzet a tűpróbára. Ferenc a kép központi személye, és a szultán előtt a  tűz irányába lép. Szent Ferenc mögött, Illuminátusz testvér megvető gesztussal tekint a környezetére. A többi szereplő meglepődve áll ott. Sőt az idős papok elmenekülnek. A szultán öltözetének színvilága összhangban van a mögötte levő épülettel. A papokat, valamint a szultán kíséretét Giotto elevenebben festette meg, mint a többi személyt. A festmény részben a tanítványok műve.

2011. március 20., vasárnap

Arezzoban 10. kép

Szent Ferenc kiűzi az ördögöket Arezzoból

"Egy alkalommal Arezzóba érkezett, mikor a várost a belső harcok már-már pusztulással fenyegették. A város külső részén megállapodva ujjongó gonosz lelkeket vett észre a város fölött, amint annak felizgatott polgárait egymás gyilkolására tüzelték. Ezeket a lázító szellemi hatalmasságokat azonban megfutamította s a galambegyszerűségű Szilveszter testvért hírnökként előreküldve így szólt:
- Menj a város kapujához és a mindenható Isten nevében az engedelmesség erejével parancsold meg a gonosz lelkeknek, hogy gyorsan távozzanak.
A készséges testvér sietve teljesítette atyja parancsszavát, magasztalással az Úr színe elé járult és a város kapujánál harsányan kiáltozni kezdett:
- Gonosz lelkek, mindahányan, a Mindenható Isten erejével és az Ő szolgájának, Ferencnek parancsára, messzire távozzatok innét!
A város erre nyomban visszanyerte békéjét és a polgárság ügyeit a polgárok nagy higgadtsággal rendezték el maguk közt."   LM 6,9

Arezzo lakóssága valami okán össze különbözött egymással. Szent Ferenc úgy látta, hogy ördögök szállták meg a várost, ezért elmentek Szilveszter testvérrel, hogy megtisztítsák. A képet a város épületei uralják, amelyet a világ többi részétől a meghasadt föld választ el. Giotto a templomot is nagy méretekben festette meg. Miközben Szilveszter határozott mozdulattal kiűzi az ördögöket, szent Ferenc alázatosan a háttérben imádkozik. A gonosz lelkek elmenekülnek, a város lakói a kapukban várják a távozásukat, majd békésen visszatérnek a mindennapi dolgaikhoz.

2011. március 19., szombat

A Trón 9. kép

Egy angyal megmutatja Pacifik testvérnek azt a trónt, amely Szent Ferencnek készült

"Pacifik testvér, Isten emberének kíséretében, egyszer valami elhagyatott templomban lángzó buzgósággal imádkozott s elragadtatásba esett. S így az égben a sok szék között egy különbet, drágakövekkel ékesítettet és dicsőségtől tündöklőt látott. A magas trón ragyogásán álmélkodva az a kíváncsi gondolat foglalkoztatta, hogy kié lesz az. Közben hangot hallott, amely azt mondta neki: - Az a szék egy bukott angyalé volt és most az alázatos Ferencet várja." LM VI.6

A személyek az előbbi jelenetekhez viszonyítva kevésbé kidolgozottak. Az angyal mögött látható székek és a trón jelenteti meg a látomás tárgyait. Talán egy környékbeli templom (Bovara) berendezési tárgyai szolgáltatták a mintát.

2011. március 13., vasárnap

Tüzes szekéren (8. kép)

Szent Ferenc tüzes szekéren jelenik meg 


"Mialatt a testvérek a nevezett helyen együtt tartózkodtak, a szent egy szombat-napon bement Assisi városába, hogy vasárnap reggel, mint rendesen, a székesegyházban prédikáljon. A magát Istennek szentelt férfiú az éjszakát szokása szerint a kanonokok kertjében lévő kunyhóban töltötte, távol fiaitól. S íme, éjfél tájban, miközben testvérei közül egyesek pihentek, mások meg imádkoztak, csodás fényű tüzes szekér gördült be lakásuk ajtaján, s háromszor ment végig a hajlékon, s rajta napszerű fényes gömb árasztott világosságot az éjszakába.
Az ébren lévők elálmélkodtak, az alvók felébredtek és megijedtek. Szemükben és szívükben egyaránt érezték a fényességet, mert a csodás fény erejével egyik a másik lelkében olvasott. Látva egymást szívük rejtekében, mindannyian átértették, hogy a testileg távollevő atya van jelen olyan elváltozott arccal amely égi fényességtől sugárzik és tűztől lángol.
A természetfölötti módon fényes és tüzes szekérben aztán megértették az Úr szavát, hogy igaz emberekként úgy kell nyomában haladniuk, mint aki és akit Isten számukra, Illés példája szerint, harci szekerének és szekérvezetőjének rendelt" LM IV.4
A képen, a testvérek közül néhányan az épület falai között alszanak. Mások heves gesztusok kíséretében álmélkodnak a csodás égi jelenségen. Szent Ferenc egy római típusú, tüzes szekéren állva jelenik meg az égen. Úgy tűnik fel a követői körében, mint egy új vezető, mint a kereszténység új vezéregyénisége. Giotto az alkalmazott színek segítségével emeli ki a különbséget a mennyi világ és a föld között. Lenyűgöző módon fejezi ki a jelenet látomás jellegét.

2011. március 10., csütörtök

Regula (7. kép)

A pápa jóváhagyja a ferences regulát

 
"Ettől kezdve különös jóindulattal kezelte a kérését és Krisztus szolgáját mindig nagyon szerette, s amit tőle kért, engedélyezte, sőt még többet is kilátásba helyezett neki. Jóváhagyta a szabályzatot, megadta az engedélyt, hogy a bűnbánatról prédikálhassanak, továbbá, hogy az összes világi testvérek, akik az Isten szolgájának környezetében voltak, hajkoronát nyírathassanak és az Isten igéjét szabadon hirdethessék." LM III.10

A harmadik szakasz, első képe.
III. Ince pápa a látomása hatására, jóváhagyta a Ferenc által beterjesztett regulát. Egy csodálatosan megkomponált belső környezetben a pápa megáldja a közösség alapítóját és az általa megfogalmazott regulát. Szent Ferenc társai és az egyházi méltóságok figyelemmel követik az eseményt. Giottonál a helynek, a környezetnek is mondanivalója van. Így emeli ki ebben a jelenetben az egyháziasságot, az esemény ünnepélyességét.

2011. március 9., szerda

A pápa álma - részlet

A pápa álma jelenetből, érdemes közelebbről is megnézni szent Ferenc alakját. Jó erőben levő fiatal szerzetesként festette meg Giotto, ahogyan a vállával megtartja az omladozó templomot. A csípőre tett kéz jelzi az erőfeszítést, mégis könnyedén tartja a lecsúszó templom tetőt. A tekintetét felfele emeli. Felülről vár segítséget, ahhoz amire vállalkozott. Az arcvonások elszánt bátorságot, de egyben jámborságot is tükröznek. Feltűnő, hogy a habitusa még ha egy kissé kopott és foltos is, a színe arany. Hasonló a korábbi képen az apa köntösének a színéhez. Szent Ferenc a világi dicsőség helyett, amelyről olyan nagylelkűen lemondott, lelki kitüntetésben részesült.

2011. március 7., hétfő

A pápa álma (6. kép)

III Ince Pápa álma a düledező Lateráni bazilikáról

"Krisztus helytartója ...... a Szentlélek sugallatára azt állította, hogy az a látomása, amelyben az égből akkortájt részesült, ebben a férfiúban megy teljesedésbe. Álmában ugyanis, mint mondotta, omladozni látta a lateráni bazilikát, s azt, hogy össze ne dűljön, valami igénytelen és lenézett szegény emberke támogatta vállával. Valóban-úgymond- ez az, aki majd tettel és tanítással fogja éltetni Krisztus Egyházát!..." LM III.10

III Ince pápa álmában azt látta, hogy egy igénytelen, egyszerű ember a vállaival megtámasztotta a szék templomát, a Lateráni bazilikát. Szent Ferencben felismerte azt az embert, aki a templom, az Egyház megmentésére hivatott.
A kép stílusában és kivitelezésében hasonlít a már korábban bemutatott jelnettel: szent Ferenc álma a fegyverekkel teli palotáról.

2011. március 4., péntek

Ferenc atyja

"Isten embere a város püspökének, egy fölötte nagy jámborságú férfiúnak tanácsára azt a pénzösszeget is, melyet eredetileg a templom helyreállítására szánt, visszaadta atyjának azzal a megokolással, hogy az igaztalan úton szerzett vagyont nem illik szent célra fordítani. Azután a jelenlevők füle hallatára, mert nagyon sokan verődtek össze, így kiáltott fel: "Most hát igazán mondhatom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, és nem mondom többé atyámnak Bernardone Pétert, akinek ím ezennel nemcsak pénzét adom vissza, hanem összes ruhadarabjaimat is. Mezítelenül megyek az Úr elé."
Ó, nagylelkű ifjú, kit már csupán Krisztus elégít ki! Ekkor az is kiderült, hogy Isten embere vezeklőövet viselt ruhája alatt, mert nem az erények látszatának, hanem valóságának örült." 2 Cel 12

A Giotto által megfestett szent Ferenc legenda 5. képéből láthatunk részletet. A korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a művész két táborra osztotta a szereplőket. Ezen a részleten a Pietro Bernardone, vagyis Ferenc apjának az oldalát látjuk. Érdemesnek találtam külön is kiemelni, hogy jobban szemügyre vegyük, azt a választékos, gazdag ruházatot, amiben Giotto felvonultatja a szereplőket. Messze lerí a selymek minősége és színvilága. Ferenc apja arany színű ruhát visel, ami a földi pompát és gazdagságot idézi. A karján tartott ruháknak, amelyeket Ferenc levetett súlyuk van, és szintén nagyon jó minőségű anyagból készültek. Az apa arca elkeseredést, dühöt tükröz. Hajalmos vagyok azt gondolni, hogy a mellette levő személy, aki a kezét fogja a másik fia, aki szintén a szidalmazók közé állott. Ezt írja róla Celanoi: "Test szerint való testvére, atyja példájára, szintén sértő szavakkal illette őt." Mindenképp ennek a szereplőnek az arca és tekintete hűvös és megvető. A többi szereplő arcán pedig, akik mögöttük helyezkednek el megdöbbent csodálkozás látszik, vagy éppen rosszallóan elhúzzák a szájukat, összesúgnak. Még a tekintetük is tükrözi ezeket az érzelmeket.

2011. március 3., csütörtök

Ferenc lemondása (5.kép)

Ferenc lemond atyai örökségéről


"Később testi atyja, a kegyelemnek immáron pénz nélkül szűkölködő fiát a város püspöke elé akarta vezetni, hogy annak kezébe mondana le atyai örökségéről és adná neki vissza mindazt, amije volt.
A szegénység igazi szerelmese erre késznek is mutatkozott. A püspök előtt haladéktalanul; minden szó nélkül leveti összes ruháit és atyjának adja. Ekkor lett nyilvánvalóvá, hogy Isten embere testén, a finom ruha alatt, vezeklőövet hordoz. Csodás buzgalomtól lelkileg szinte megrészegedve, még alsóruháit is levetette és egészen mezítelenre vetkezve így szólt atyjához:
- Eddig a földön téged neveztelek atyámnak ezentúl azonban bízvást mondhatom: Mi Atyánk; ki a mennyekben vagy akibe minden kincsem és egész reménységem helyeztem ! ...
A püspök ezt látva, az Isten emberének rendkívüli buzgalmán elcsodálkozott. Legott fölkelt és mint jámbor és jó ember, sírva ölelte karjaiba, s rajta levő köpenyével takarta be őt. Majd meghagyta övéinek, hogy hozzanak elő valamit ruhátlansága elfödésére. Mire a püspök szolgájának szegényes és silány köntösét hozták elő. Ezt is hálásan fogadta, s a keze ügyébe eső kővel arra keresztet jelölt, belőle takarót formált a keresztrefeszített és félmeztelen ember.
A felséges Királynak szolgája ilyenformán tehát mezítelen maradt, hogy a mezítelen, keresztrefeszített Urat kövesse, akit szeretett. A kereszttel aztán így megerősödve, lelkét az üdv fájára bízta, amely által kimenekült a világ veszedelméből."   Legenda M II.4

Amikor Pietro Bernardone bevádolta fiát a püspöki törvényszéken, hogy eltékozolja  a vagyonát, Ferenc mindent visszaadott neki, még a rajta levő ruhákat is. Giotto a képen két csoportba rendezi a szereplőket. Egyik része Ferenccel tart, és nyilván ezen az oldalon áll az őt védelmébe vevő Guido püspök. A másik oldalon az apa áll, a város gazdag polgáraitól körül véve. Két külön világ, két külön mentalitás. Azonban szent Ferenc döntését és választását, a mennyből lenyúló áldást osztó Isteni kéz hagyja jóvá. Szent Ferenc karja is arra lendül. Onnan fentről, a mennyei Atyától várja a segítséget és támaszt, választott életformájában.

2011. március 2., szerda

San Damiano (4. kép)

Ferenc hallja a San Damianoi kereszt szavát

"Történt egy napon, hogy elmélkedés céljából a határba ment. Útja Szent Demjén szentélye mellett haladt el, amely régiségénél fogva már-már összedőléssel fenyegetett. A Szentlélek sugallatára belépett, hogy ott imádkozzék. A Keresztrefeszített képe előtt leborulva lelkét imádság közben nagy vigasztalás öntötte el. S mialatt könnyes szemmel függesztette tekintetét az Úr keresztjére, testi fülével a keresztről jövően háromszor hangot hallott, amely ezt mondta:
- Ferenc, eredj és javítsd ki házamat, amely mint látod, szinte összedől már!
Ferenc, minthogy a templomban egyedül volt, a csodás hang hallatára meghökkent és szívében átérezve az isteni szózat erejét, elragadtatásba esett. Utóbb magához térve, a szózat teljesítéséhez lát: egészen neki adja magát a szentegyház javításának. "
Legenda M II.1

Néhány nappal ezután történt, hogy Ferenc San Damiano templomának környékén sétálgatott. Egyszerre csak benső szózatot hallott, hogy menjen be a templomba és imádkozzék. Erre haladéktalanul belépett és a Keresztre feszített képe előtt buzgó imádságba merült. És íme, a feszület megszólalt, s jósággal és szelídséggel ezt mondta neki: "Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!" Mire ő remegve és álmélkodva így felelt: "Nagyon szívesen megteszem, Uram." Azt hitte ugyanis, hogy a kijelentés San Damiano templomára vonatkozik, mely régisége miatt már csakugyan összedőléssel fenyegetett.” (Három társ legendája 13)

Giotto képén Ferenc egy félig romba dőlt templomban térdel, a festett kereszt előtt. A karjait imádságra tárja. Szent Ferenc egy kissé előre hajol, a kereszt pedig feléje egy kissé meg van döntve. Mindez megeleveníti és érthetővé teszi a jelenetet.

2011. március 1., kedd

Palota fegyverekkel (3. kép)

"Következő éjszaka aztán, amikor éppen mélyen aludt, az isteni irgalom Krisztus keresztjének jelével ékesített fényes és nagy fegyveres termet mutatott neki annak kinyilvánítására, hogy a legfőbb Király iránti szeretetből a szegény katonával gyakorolt irgalmasságáért felbecsülhetetlen jutalom lesz a kárpótlás. Kérdésére, hogy kié a fegyverek, égi szózatban azt a választ kapja, hogy az övé és katonáié.” (LM I.2.)

Szent Ferenc álma a fegyverekről a legtöbb, Bonaventúrát megelőző életrajzban megtalálható. Míg a többi forrás nem határozza meg közelebbről, mikor történt,  Bonaventúra  pontos kronológiát ad, következő éjszaka. Vagyis az előző eseményt (képet), amikor Ferenc a köpenyét a szegény lovagnak adja, összeköti az álommal. Az összekötő kapocs, az, hogy mindkét esetben Isten üzen, jelet ad. Mindkettő a kegyelem pillanata. Az sem elhanyagolható, hogy a leírásban Krisztus keresztjének a jele ékesíti a termet. Ez utalás Ferenc hivatására. A képen maga Krisztus szól, az alvó Ferenchez.