2010. október 20., szerda

A bal oldali kereszt hajó


Pietro Lorenzetti festményei díszítik a bal oldali kereszt hajót, amelyek 1320 körűlről valók.



Krisztus szenvedésének jelenetei:

I. A jeruzsálemi bevonulás
II. Az utolsó vacsora
III. Jézus megmossa az apostolok lábát
IV. Jézus elfogatása
V. A megostorozás
VI. A keresztút
VII. A keresztre feszítés
VIII. Levétel a keresztről
IX. A sírba tétel
X. Jézus alászáll az alvilágba
XI. A föltámadás
XII. Júdás felakasztja magát

Jelenetek Szt. Ferenc életéből:
XIII. A stigmatizáció
XIV. Az áldást osztó Szt. Ferenc
XV. „A Napnyugta Boldogasszonya”
XVI. Szt. Miklós, Alexandriai Szt. Katalin, Szt. Klára és Tekla

Pietro Lorenzettinek volt bátorsága, hogy realisztikus festményeit megalkossa, és Giotto, Simon Martini festményei mellé helyezze. A Sienai mester ezzel a kor kritikusainak figyelmét magára vonva korának legjelentősebb mesterei közé tornászta fel magát. Festményei ihletett-, kiegyensúlyozott alkotások, amelyeket nagyon gazdag színvilág jellemez. Ezeket a festményeket 1963-ban restaurálták.

2010. október 19., kedd

A Madonna és Szent Ferenc

A festmény Cimabue alkotása, 1301/1302 körül készülhetett.
A képen a Szűzanya, angyalok társaságában trónuson ül. Karjában tartja a kis Jézust. Egyik legsikeresebb Mária ábrázolásnak tartják. A melléje festett Szent Ferenc kép pedig megfelel annak a leírásnak, ahogyan Celanói Tamás  jellemzi őt a róla irt életrajzban.

„Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt; feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes vonalú, orra szabályos, finom metszésű és egyenes, fülei szétállók, de kicsinyek, halántéka lapos, nyelve békülékeny, tüzes és éles, hangja erős, behízelgő, tiszta csengésű és érces, fogai tömöttek, egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás, nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsiny, bőre finom volt. Hús alig volt rajta. Ruhája szakadozott, alvása a lehető legrövidebbre szabott. Keze mindig kész volt az alamizsnálkodásra. És mivel maga volt a megtestesült alázatosság, mindig szelídséget tanúsított mindenki iránt, és bölcsen alkalmazkodott mások szokásaihoz. Ezért, bár szentebb volt minden szentnél, a bűnösök között mégis olyan volt, mint egy közülük. Szentséges atyánk, a bűnösök barátja, segíts hát rajtunk, bűnösökön, és akiket a bűnök fertőjében látsz szánalmasan vergődni, halhatatlan érdemeidért kegyeskedjél irgalmasan felemelni!”  (1 Cel 83)

2010. október 12., kedd

Keresztre Feszítés

Nagyon gyakori ez a jelenet a képi ábrázolások között. De ez is hordoz egy fontos újdonságot. Ez a művészettörténet első olyan kálvária jelentet ábrázoló alkotása, melyen a szent személyek kifejezik érzelmeiket.
Ha megnézzük a keresztre feszítés jeleneteket Giotto előtt, azt találjuk, hogy Krisztust nagyon stilizálva, a hagyományos bizánci módon ábrázolják, és úgy, mint aki nem mutat semmiféle emberi érzelmet. A bizánci kereszteken a már nem szenvedő, a megdicsőülten szenvedő Krisztust ábrázolják. Tipikusan a bizánci ikonográfia szabályai szerint készült pl. a san damianói kereszt. Egészen más a mögötte álló teológiai felfogás. Fontos látnunk ezt a különbséget. Egészen Ferenc idejéig évszázadokon keresztül az a mentalitás uralkodott, hogy Krisztus, mint isteni személy, nem is tudott úgy szenvedni, mint egy közönséges emberi lény.  A korábbi idők keresztjein Jézus ruhája úgy nézett ki, mint egy főpap, vagy mint egy király. Ez a művészettörténetnek az az első képe, melyen Istent úgy látjuk, mint aki szenved, és meghal.
Jézus mellén és oldalán fekete sebhelyek vannak. Az ostorozás nyomai. Feje meghajtva, szemei lecsukódva. Öltözéke illetlen. Oldalából bőségesen ömlik vére, amit egy angyal igyekszik felfogni egy csészébe, nehogy a földre hulljon.
A képen angyalokat is látunk, még pedig nagy számban. Meglepő, hogy a képen, – megint csak a művészettörténetben először – emberi érzelmeket mutatnak. Az az angyal, aki a Jézus oldalsebéből kifolyó vért fogja fel, elfordítja arcát, hogy még csak ne is lássa, mit művelt az emberiség Isten Fiával. A másik oldalon lévő angyal tulajdon arcát karmolja körmeivel, úgy, hogy vére kiserken. A másik angyal ruháit szaggatja meg, úgy hogy mellkasa kilátszik. A középkori zarándok, látva ezeket a képeket, természetesen megértette a fájdalomnak és a szenvedések ezeket a szimbólumait, de azelőtt soha nem társították ezeket az érzelmeket angyalokhoz.
A bal alsó sarokban Mária, Jézus anyja szintén elalélt a fájdalomtól és a gyötrelemtől. A mai nézőnek ez egy normális emberi érzelem megnyilvánulásnak tűnik egy olyan anyától, akinek fiát éppen most, saját szeme láttára feszítik keresztre. A középkori néző számára azonban ez meglepő volt. Annak a korszaknak a vallásos érzéke inkább azt diktálta, hogy Máriát úgy lássák, mint aki tökéletesen ura érzéseinek, és mint aki teljesen kontroll alatt tartja érzelmeit. Hiszen ő az ég és a föld királynője, aki mindig tökéletesen tudatában van annak, hogy fia Isten. Ez az újfajta látásmód, ami a ferences mozgalom sajátja, és amit először a firenzei mester, Giotto jelenített meg, nagyon nagy vigaszt kínál azoknak az embereknek az életéhez, akik nézik a képeket. Akik pl. fiaikat, apjukat, testvérüket stb. elengedték egy háborúba, és nem tudják, vajon élve látják-e még viszont. Milyen vigasztaló és megerősítő az embernek tudnia, hogy Isten Anyja, az Isten Fia, és maguk az angyalok is osztoznak szomorú emberi érzelmeikben. Ez a látásmód megújítja, és közel hozza azt a régi teológiai igazságot, hogy Isten részt vett az emberi életben, hogy mi pedig részesülhessünk isteni életében.
Amint említettük a színek is nagyon fontos szerepet játszanak a kép tanításának bemutatásában, és magában a tanításban is. Így egy másik fontos mozzanatot értünk meg a kép mondanivalójából, látva Mária öltözetének színét. A hagyományos és szigorú bizánci ikonográfiában Mária ruházata kék színű, megdicsőült és mennyei állapotát – előkelőségét –mutatva. Ezen a festményen a mennyek királynője, aki egyébként elájult, rózsaszín öltözékben van, a bölcsességet reprezentálva. Máriát úgy ábrázolja Giotto, mint aki bölcsességbe öltözött. Mit jelent ebben a helyzetben a bölcsességet felölten? Azt, hogy tudja, a történet nem ért véget a jelen szomorúsággal, lesz folytatása, amikor újra együtt lesz szeretett Fiával a mennyben. Minden jóra fog fordulni.

2010. október 7., csütörtök

Napkeleti Bölcsek, Jézus Bemutatása

A Mágusok imádása c. jelenetben Mária éppen bemutatja Krisztust a három bölcsnek, akik úgy vannak öltözve, mint a középkori firenzei nemesek. Mária pedig az istállóban ül, ami azonban egyáltalán nem istálló kinézetű, sokkal inkább egy itáliai villa, balkonnal stb. 

A Jézus bemutatása képen Mária és József egy olyan templomban mutatja be Jézust, amely úgy néz ki, mint a felső bazilika.
Mit közölt a zarándokokkal ez az ábrázolás mód, először a művészettörténet során, még akkor is, ha nagyon erőteljes szimbolikus úton tesz is ezt?  Azt, hogy  Isten Fia nem csak sok évszázaddal ezelőtt született meg Betlehemben a Szentföldön. Isten él most is, és jelen van a mi időnkben, a mi jelen genereciónk számára is.

2010. október 4., hétfő

Jézus születése

Jobb oldali kereszthajó
Képi tematikája az egyéb kisebb díszítéseket nem számítva két jelentős ciklust tartalmaz. 1. Jézus gyermekségégének képsorozata. 2. Szt. Ferenc életének képei. A képek különböző mesterektől és különböző időkből származnak, mégis, azt mondhatjuk szerves egységet alkotnak
A Szt. Miklós kápolna mestere:
Jézus gyermeksége ciklus 1313 körül.
I-II.: Angyali üdvözlet
Giotto műhelye:
Jézus gyermeksége ciklus 1313 körül.
III. Mária látogatása Erzsébetnél
IV. Jézus születése
V. A bölcsek imádása
VI. Jézus bemutatása a templomban
VII. Menekülés Egyiptomba
VIII. A betlehemi gyermekgyilkosság
IX. A gyermek Jézus a templomban a vénekkel beszélget
X. Hazatérés Názáretbe

A művészettörténetében először a Születés jelenet igazi házi állatokat ábrázol, amint azok a Betlehemi Kisdedre lehelnek. Ugyancsak ezen a képen azt látjuk, hogy a pásztorok az angyallal beszélgetnek. A pásztorok azonban szegény emberek voltak, és jó tudnunk, hogy ez előtt az alacsonyabb rétegeket nem ábrázolták a művészetben. Íme, hogy ezek szerint a szegény emberhez is szólhat az angyal, ő pedig beszélgethet vele. Figyeljük meg, hogy a jászol valójában koporsó alakú. Jézus születésével elkezdődött az ő megváltói műve, ami kereszthalálával teljesedett be. Karácsony és Húsvét összetartozik.