Az ördög szakadéka

Szent Ferenc barlangját elhagyva a következő előszoba-szerű helyiségbe egy nagyon szűk ajtón préseltük át magunkat. Ahogy a küszöböt átléptük a vezetőnk a padlóban tátongó 4-5 cm-eres lyukra hívta fel a figyelműnket. A lyukon át a völgybe leszaladó, köves szakadékra lehet látni. A szakadék és a kőfolyás a legenda szerint akkor keletkezett, amikor Rufin testvér szent Ferenc tanácsára visszautasította az ördög kísértését, és a Sátán ordítására megnyílt a föld és a hegyoldalból kövek zúdultak alá. A Fiorettiben ezt így olvassuk (29):

„Ruffino testvér …… elindult Szent Ferenchez, aki mikor közeledni látta, így kiáltott neki: -- Ó, Ruffino testvér, te haszontalan, hát kinek hittél! -- Amint aztán odaért hozzá, Szent Ferenc rendre elsorolta neki mindazokat a kísértéseket, amelyekkel az ördög megkörnyékezte ôt. Világosan bebizonyította, hogy nem Krisztus, hanem a sátán jelent meg neki, s ezért nem szabad hitelt adnia szavainak. Majd így folytatta: -- Ha pedig megint azt találja mondani a sátán: ,,Kárhozott vagy'', ezt feleld neki: ,,Nyisd ki a szád, hadd tömjem meg sárral!'' S ez lesz a biztos jele, hogy a sátánnal állsz szemben, mert erre a mondásra rögtön elhordja magát. Ám -- jegyezte meg Szent Ferenc -- abból is fölismerhetted volna, hogy az ördög látogatott hozzád, mert minden jóra megkeményítette a szívedet, és éppen ez az ô mestersége. Az áldott Krisztus sohasem keményíti meg a hívô ember szívét, ellenkezôleg, inkább meglágyítja, amint a próféta szája által hirdeti: Elveszem tôletek a kôszívet, és húsból való szívet adok helyette nektek.

Akkor Ruffino testvér látva, hogy Szent Ferenc ismeri megkísértésének még a körülményeit is, és mélyen meghatódva beszédén, keservesen sírni kezdett, földre borult, és alázatosan megvallotta: hibát követett el, hogy eltitkolta elôtte lelki viszontagságait. Szent Ferenc intelmei megerôsítették és megvigasztalták, így aztán minden jóra fordult. Végül ezekkel a szavakkal bocsátotta el ôt Szent Ferenc: -- Most menj, fiacskám, gyónjál meg, folytasd imádságaidat, és légy abban a biztos tudatban, hogy ez a megpróbáltatás lelked javára és megnyugvására szolgál, amint hamarosan magad is meggyôzôdhetsz róla.

Ruffino testvér visszatért erdei cellájába, és sűrű könnyek közt imádkozni kezdett, amikor egyszer csak megint megjelent, külsô látszatra Krisztus személyében, az ellenség, és azt mondta neki: -- Ó fráter Ruffino, hát nem megmondtam neked, ne higgy Bernardone Péter fiának, és ne fáraszd magad a sírással és az imádsággal, mert mindenképpen kárhozatra vagy ítélve? Mit érsz vele, ha életedben sanyargatod magad, de halálod után úgyis elkárhozol? -- Ruffino testvér sem volt ám rest, s nyomban megfelelt neki: -- Nyisd ki szád, hadd tömjem meg sárral! Erre az ördög sebbel-lobbal elmenekült, s dühében akkora förgeteget támasztott, hogy a szomszédos Subasio hegyének kövei megrepedtek, és hosszú idôn át hatalmas robajjal gördültek lefelé, s ahogy lezúdulva nagy erôvel egymáshoz ütôdtek, félelmetes tüzet csiholtak a völgyben. A rettenetes zajra Szent Ferenc és társai nagy álmélkodással kijöttek a kolostor elé, hogy megtudják, mi történt. És a mai napig is látható ott a hatalmas kôomlás.

Ruffino testvér így személyesen is meggyôzôdött róla, hogy az ördög volt, aki rászedte ôt. Még egyszer elment Szent Ferenchez, újból lábai elé vetette magát, és beismerte hibáját. Szent Ferenc szíves szavakkal bátorította, és megvigasztalódva küldte ôt vissza cellájába. Amikor ott mély áhítatba merülve imádkozott, az isteni szeretet melege járta át a lelkét, mert az áldott Krisztus jelent meg neki, és így beszélt hozzá: -- Jól tetted, hogy hittél Ferenc testvérnek, mert bizony a sátán volt az, aki téged elkeserített. Én vagyok Krisztus, a te Mestered, s hogy bizonyossá tegyelek felôle, ezt a jelet adom neked: amíg csak élsz, se szomorúságot, se bánatot nem fogsz többé érezni. -- Krisztus ezzel eltűnt, Ruffino testvérnek pedig szívét olyan édes örömmel, elméjét olyan emelkedettséggel töltötte el, hogy mintegy föloldódva Istenben, éjjel-nappal elragadtatásban élt.

Attól kezdve üdvössége biztos tudatában annyira megerôsödött a kegyelemben, hogy egészen más emberré vált, s ha a többiek hagyják, minden idejét imádságban és elmélkedésben töltötte volna. Szent Ferenc azt mondotta Ruffino testvérrôl, hogy ôt Jézus Krisztus már életében szentté avatta, s ha ô maga nem hallaná, bátran merné Szent Ruffinónak nevezni, jóllehet még itt a földön él.

            Krisztus dicséretére. Amen.”