2011. október 31., hétfő

2011. október 29., szombat

Assisi Béketalálkozó



Béketalálkozó a Szent Ferenc Bazilika előtti téren. A pápa kifejtette,
hogy folytatni kell a közösen elkezdett utat.

2011. október 20., csütörtök

2011. október 19., szerda

Alverna - (folytatás)

A stigmatizáció helyén bemutatott szentmise után, kifele jövet megnéztük szent Bonaventúra kápolnáját is, ahol tartózkodott és imádkozott.
A templom oldalánál fedett kerengő van. A falon több jelenetet is megfestettek szent Ferenc életéből. Minden délután három órakor a templomból indulva itt halad el a körmenet, amelyet a stigmatizáció emlékére tartanak. Elméláztunk egy keveset a képek előtt, azonban a hideg kitartó. A hőmérséklet mostohán bánik a zarándokokkal. Szent Ferenc is sokat fázhatott a hűvös barlangokban ahová behúzódott imádkozni. Sajnos a köd sem tágított, így nem sokat lehetett látni a kolostor ablakából. Biztosan csodálatos a kilátás, mert az egész épület együttes egy szakadék szélére épült. Nem kis dolog építészetileg. A biztonság kedvéért meg is kellett erősíteni mostanában. A remetékhez vezető bejárat mellett is elhaladtunk. Ők saját közösséget alkotnak és szent Ferencnek a remetéknek irt regulája szerint élnek. Hosszabb időre vonulnak vissza, és teljes elzártságban élnek.
Elraktároztuk magunkban az élményeket és így indultunk vissza, most már lefele kanyargózva. Leérve a völgyben már melegebb volt, minden kinyílt és az út visszafele szaladt a lábunk alatt. Talán a szívünk egy kis darabkáját viszi vissza a meglátogatott helyekre, amelyek emlékekké szelídülnek.

2011. október 17., hétfő

Alverna (La Verna)

Feszült kíváncsisággal vágytam arra, hogy meglássam Alverna hegyét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Assisiből indultunk el, és miután egy ideig az autópályán haladtunk, egy kanyargós hegyi útra tértünk le, amely kitartóan emelkedik. Lassan hűvös lett az idő, ködbe burkolózott a táj, kívülről is misztikus hangulatot sugallva. Szent Ferencnek ez a kedvenc imádkozó helye 1283 méterre magasodik a tenger szint fölé.
Miután alkalmas helyen leparkoltuk az autót, gyalogosan folytattuk az utat.. A reggeli hűvösség barátságtalannak tűnt és a köd sem tágított. A kolostor és környéke kihaltnak tűnt. A robusztus kőépület, fagerendákkal egészen hangulatosnak tűnt. A ferences testvérekre a templomban akadtunk rá. Ugyanis vasárnap a hívekkel együtt imádkozzák a zsolozsmát.
Nagyon szívesen beleegyeztek abba, hogy azon a helyen mutassuk be a szentmisét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Így szívszorongva léptünk be a kápolnává alakított helyre. Sajnos itt már a sok márvány, a domborművek, díszítések szerintem tompítja a hely szentségét. Elvesz a misztikumból. Különben művészi és ízléses, mégis a hideg márvány merevvé teszi a környezetet. szent Ferenc élménye pedig élet és elevenség, egészen a fájdalom valós mélységéig. "Uram, add azt a szeretetet, amely a te lelkedben égett és azt a fájdalmat, amit szívedben éreztél."  Ezt a valóságot a hideg kő, nem tudja közvetíteni. Ettől eltekintve a szentség légköre és komolysága itt pihen a szentélyben, és jól esik itt misézni - talán jó lenne még többet időzni, elmélkedve. Viszont ez is nagy kegyelem, melyet remélni sem mertem és megadatott. A vendégkönyvbe bekerültek a neveink, és magunkkal visszük a hely izét. Mégiscsak életszerű az a csokor virág amelyet a stigmatizáció megjelölt helyére tettek. ezt öröm volt látni.

2011. szeptember 3., szombat

Greccio (2)

A nevelési kongresszus résztvevői
Nem az első alkalom, hogy ezeken a helyeken járok, de a folyamatos képzési titkárok kongresszusának keretében zarándokolni sajátosabb volt. Új dolgokra is felhívtak a figyelmünket. Például, hogy ahol szent Ferenc megrendezte a Karácsonyt párhuzamosan megfestették a betlehemi jelenetet és Grecciot és mindkét festményen ugyanúgy jelenítettek meg a kis Jézust, hogy ezzel is kiemeljék, hogy ugyanaz a Jézus volt jelen Betlehemben, mint akit szent Ferenc prédikációjára megelevenedni láttak az emberek. Megnézhettük boldog Pármai János celláját (barlangját), akit joakimizmussal vádoltak - utána volt szent Bonaventúra generális. A templomban közös mise volt a hívekkel. Lendületesen és szépen prédikált Massimo Fusarelli a nevelési titkár. Ezután egy tolakodós ebéd volt - szolgáld ki magad módszerrel. érdekes volt megtapasztalni a rend nemzetköziségét. Szép nap volt, szívesen emlékszem vissza rá.

2011. augusztus 26., péntek

Greccio

Fonte Colombo meglátogatása után Greccio következett. A völgyből jó magasra kellett felkanyargóznunk a sziklához tapad kolostorhoz.. A parkolóban egy nagyon "ferences kutya" csatlakozott hozzánk. Szelíd, barna, lomha állat. Túlságosan jól sikerült a szelídítése, nagyon megszokhatta a jámbor zarándokokat. Lelkileg megkapó volt a késő délutáni verőfényben ezen a helyen járni. Ez a ferences Betlehem, és nem csak nevében az. Egyenesen ahhoz a helyhez mentünk, ahol a szikla barlangban az emberek megelevenedni látták szent Ferenc karjaiban a kis Jézust. A hely fölé oltárt állítottak, ahol mindig Karácsonyt ünnepelnek. Rá is zendítettünk: "Isten gyermek kit irgalmad...." . A falon freskó örökítette meg a jelenetet. Szent Ferenc a kezét a kis Jézus felé tartja, mögötte az emberek csodálkoznak, a megelevenedett Kisded láttán. A másik felől a Szűzanya szoptatja a kis Jézust, a háttérben szent József szendereg. A festmény az újszülött Kisdedet koporsóban ábrázolja, fölötte jelenet a szentmise áldozatból. A jászol, a kereszt és a szentmise összetartozik.
A kolostor legrégibb része nagyon eredeti. Minden fából készült. A cellák nagyin kicsik, szűk terek. Egy egy kis bemélyedés fölött ilyen feliratok olvashatók, hogy " Cantina B.P. nostro Franciscum", vagy " Dormitorio di S. Bonaventura."
Az elmerült látogatás közbe szembe találkoztunk egy itt élő testvérrel. Miután röviden bemutatkoztunk örömmel fogadott és készségesen kalauzolt végig a még hátra levő látni valókon. Akkor négy tagja volt a közösségnek, de épp csak ő volt otthon. A régi ebédlőnek használt helyiség sem túl nagy, kis faasztalokkal, egyszerű tűzhellyel. Szent Ferenc háló helyét is lehet látni, ami csupán egy barlangocska, megrepedezett kövekkel. Nem kifejezetten kényelmes hely. Nagy hanggal, és lelkesen elénekeltük: "amikor Isten szent Ferencet hívta." A csupa fa kápolna közepén nagy méretű könyvtartó található, fölötte gyertyatartó, hogy mindeni láthassa a zsolozsmás könyvet. Nagyon találékonyak voltak a régiek. Itt található a kép a síró szent Ferenccel.
A templom is egyszerű, de nagyon otthonos. Kis szobor figurákkal különféle jeleneteket ábrázolnak Jézus életéből. A megvilágítás sorra világítja a meg a jeleneteket: angyali üdvözlet, születés, bölcsek, egyiptomi menekülés, aprószentek. az egészet egy valóságos patakocska választja el a templom többi részétől. Az egyik felől bejön, vidáman végig csobog a templomon és kifolyik. Csak itt Greccioban láttam ilyent.
Az említett ferences testvér meglepett a kedvességével. Meghívott egy délutáni kávéra, gyümölcsre. Megkérdeztük, hogyan juthat ide a ferences, ebbe a közösségbe. 3-6 évig plébánián kell dolgozni, utána kérheti, hogy 3 évig itt tartózkodhasson.
Karácsonykor 1200-1500 személy vesz részt itt a szentmisén. Húsvétra is sokan előre jelentkeznek.
Az ebédlőjük egyszerű és praktikus. Nagy étvággyal láttunk neki a gyümölcsöknek, süteménynek. Illemből megkérdeztük, hogy nem rövidítjük-e meg a vacsorájukat. Azt válaszolta, hogy "holnap hoznak  mást." A végére csak egy narancs maradt a kosárban, mi pedig azt is kivettük, mondván: "legyen hová a holnapit tenni."  Közben a testvér is adomázott. Elmondta, hogy volt egy szőlőjük, viszont amikor a pápa ide látogatott ki kellett vágni, hogy leszállót készítsenek a helikopternek. Így elpusztult a szőlő és a következtetése a testvérnek, hogy "jobb, ha mi megyünk Rómába, minthogy a szent atya jöjjön ide." Jót nevettünk az elmés viccen. Ilyen vidáman zárult az első greccioi látogatás, ahová ahányszor alkalmam volt mindig szívesen tértem vissza.

2011. július 29., péntek

Szent Ferenc és a Regula

A Perugiai Legendából:
"A ministerek szembeszállnak Szent Ferenccel, amikor az új regulát írja
Míg Szent Ferenc Assisi Leo és Bolognai Bonizo testvérrel egy hegyen tartózkodott, hogy megírja a Regulát - mert az első, amit Krisztus útmutatása szerint íratott, elveszett -, jó néhány minister összegyűlt Illés testvérnél, aki Szent Ferenc helyettese volt, és ezt mondták neki: "Hallottuk, hogy ez a Ferenc testvér egy új regulát ír. Attól félünk, olyan kemény lesz, hogy nem tudjuk megtartani. Ezért azt akarjuk, hogy menj el hozzá, és mondd meg neki: nem akarjuk, hogy kötelező legyen ránk ez a regula; írja, de csak magának és ne nekünk." Illés testvér azt válaszolta, hogy neki nincs kedve menni, mert fél Szent Ferenc rosszallásától. Azoknak pedig, akik ragaszkodtak hozzá, hogy menjen, azt mondta, hogy nélkülük nem hajlandó elindulni. Erre mindnyájan elmentek.
Amikor Illés testvér a mondott ministerekkel annak a helynek közelébe ért, ahol Szent Ferenc tartózkodott, bekiáltott neki és kihívta. Szent Ferenc válaszolt, de az említett ministerek láttán megkérdezte: "Mit akarnak ezek a testvérek?" Illés testvér ezt felelte: "Ezek ministerek, akik hallották, hogy új regulát készítesz, és attól félnek, hogy túl szigorú lesz. Ezért kijelentik, hogy nem akarják, hogy ez kötelező legyen rájuk: magadnak írhatod, de nekik nem." Ekkor Szent Ferenc arcát az ég felé fordította, és így szólt Krisztushoz: "Uram, hát nem jól mondtam, hogy nem hisznek neked?" Erre Krisztus válaszának hangja hallatszott a levegőben: "Ferenc! Semmi sincs a regulában, ami a tiéd, hanem mindaz, ami benne van, teljes egészében az enyém; és én azt akarom, hogy a regulát így tartsák meg szó szerint, szó szerint, szó szerint, magyarázat nélkül, magyarázat nélkül, magyarázat nélkül." Majd folytatta: "Tudom én azt, hogy mennyit bír el az emberi gyöngeség, és azt is, hogy mennyit akarok segíteni nekik. Akik nem akarják megtartani, távozzanak a rendből." Ekkor Szent Ferenc a testvérekhez fordult, és így szólt hozzájuk: "Hallottátok? Hallottátok? Kívánjátok, hogy újból elmondassam nektek?" Erre a ministerek megdöbbenve és magukat vádolva eltávoztak."  CXIII. fejezet

2011. július 28., csütörtök

Fonte Colombo - Kongresszus

Íme egy másik bejegyzés Fonte Colomboról, amikor a folyamatos képzés titkáraink a konferenciáján vettem részt.
Fonte Colomboban, ahol szent Ferenc a regulát írta közös imádságos programunk volt. A rend vicariusa Francesco Bravi vezette a liturgiát. Szentírási részeket olvastunk, majd mindenki kapott egy példányt a regulából. Ezután személyes ima, a szentély végig zarándoklása következett. Fél óra múlva közösen folytattuk. Spontán imák voltak, amelyben ki-ki hálát adhatott az ajándékba kapott életformánkért, és bocsánatot kérhettünk a regula ellen elkövetett hűtlenségekért. Bensőséges és megható pillanatok voltak. Ezután, mintegy egymás bátorítására békecsókot váltottunk és hátba veregettük egymást. Egy néger testvér is volt mellettem - érdekes volt vele paxolni. Otthon is szervezhetnénk alkalom adtán hasonló ünnepet, persze nélkülöznünk kell a sötét bőrű testvért.:-), de hát nekünk is meg vannak a magunk valóságai.
Estére biza jó fáradtan értünk haza. Másnap reggel neki lendültünk egy újabb hétnek. Hát így telik erre fele.
Itt képek is láthatók az eseményről:  http://www.ofm.org/ofmnews/?p=1366?cat=46

2011. július 27., szerda

Fonte Colombo

" A Szentlélek, aki szent Ferencet felvezette erre a helyre, vezessen téged is a ferences Sinai látogatásán"
Szép festői tájon, szív dobogva kanyarogtunk, folytonosan emelkedve Fonte Colomboba. A templom elé érkeztünk, majd elindultunk körüljárni a helyet, beszívni a levegőjét. A templom melletti ösvényen lefele gyalogolva be akartunk nézni abba a helyiségbe, ahol szent Ferencet a szemorvosa gyógyítás címén megkínozta, de most zárva volt. Más alkalommal sikerült bejutni.
Még jó, hogy a szent Magdolna kápolnába sikerült bejutni. Egyik falon vörösre festett Tau látható. Üveglappal védik, mert szent Ferenc rajzolta.
Arrább, képpel jelölték meg a helyet, ahol szent Ferenc a regulát írta és egy fán megjelent neki Krisztus. Szent Ferenc barlangját is meglátogattuk. Elámultunk, hogy mennyire szűk hely. Majd egy kis hangulatos kápolnácska következett. Egy benső "feszítő erő" nyomott le a földre, hogy imádkozzam.
A kolostor templom mély értelmű felirata: "Si cor non orat, si vanum linguam laborant." Hogyha a szív nem imádkozik a nyelv hiába dolgozik.
A falon a regula kitett másolata látható. Fából készült domborművön faragták ki a jelenetet, hogy Krisztus megjelent Ferencnek a fán. 1645-ben készült alkotás. A színes ablakon a jelenet, amikor szent Ferenc prédikált a madaraknak. A másikon szent Ferenc megáldja a tűzet.
A kolostor négyszögletű épület. Középen ott található az elmaradhatatlan kút. Épp ifjúsági lelkigyakorlat van. Mindenfele nagyon sok, vidám fiatalt látunk. Az emeletet lelkigyakorlatoknak rendezték be. Nagyon praktikus. Belopózva mindent igyekeztünk mindent szemügyre venni. Ám hiába volt az óvatosság, mégis felfedeztek. Újra megtapasztaltuk a ferences vendégszeretetet. Teljesen idegenül úgy fogadtak , mintha a saját kolostorunkba érkeztünk volna meg. Meghívtak vacsorázni és szállást is adtak volna. Nagyon jól esett a gesztus, de korlátozott volt az időnk. Viszont arra még szakítottunk időt, hogy emlékképeket vásároljunk. Miután egy egész gyűjteményre való képet szedtünk össze elbúcsúztunk és Grecció felé indultunk. A táj kitartóan szép, kellemesen ölel át és gyönyörködtet.

2011. július 26., kedd

Rieti városa

Szent Ferenc tiszteletére épült templom
 Rieti városa a Monte Terminillo lábánál fekszik, egy termékeny síkságon, Rómától mintegy 80 km-re. Itt található Olaszország földrajzi közepe. Rietit minden oldalról hegyek veszik körül. A hegyek lábánál található a Rieti alföld, amely 405 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, mintegy 90 km²-en. Régen ezen a területen egy hatalmas tó volt, amit később lecsapoltak. Innen a háló a címerében. Szent Ferenc korában többször is menedéket nyújtott a pápai udvarnak. Itt jövendölte meg Hugolino bíborosnak, hogy pápa lesz, ami be is teljesedett (IX. Gergely)
1 Cel, 99: Szent Ferencet rávették, hogy a pápa orvosával gyógyítassa a szemét, ami inkább rontott az egészségén, mintsem használt volna.
"Miután többen próbáltak orvosságukkal segíteni rajta, de eredménytelenül, mert a baj ellenszerét egyikük sem találta meg, szentünk Rieti városába ment, ahol akkoriban egy igen híres szemorvos tartózkodott. Mikor odaérkezett, az egész pápai udvar, mely abban az időben Rietiben székelt, nagy tisztességgel és kitüntetéssel fogadta őt. Különösen Hugó, ostiai püspök úr, aki erkölcseinek érintetlenségével és életének szentségével messze kortársai fölé emelkedett, mutatott iránta nagy szeretetet."
Itt ajándékozta el a köntösét, azon a címen, hogy a koldust magánál szegényebbnek találta. 2 Cel. 92
"Abban az időben, mikor Szent Ferenc beteg szemeinek kezeltetése céljából a rieti püspök palotájában tartózkodott, egy machilonei szegény asszonyka, aki ugyanabban a betegségben szenvedett, mint ő, kereste fel orvosát. A szent erre a hírre bizalmas beszélgetésük során többek közt ezt mondta kísérőjének: "Gvárdián testvér, a kölcsönt kötelesek vagyunk megtéríteni."
Mire az így válaszolt: "Hát térítsük meg, atyám, ha nálunk van." ?" Ezt a köpenyt – mondta ő – kölcsönbe kaptuk ettől a szegény asszonytól; adjuk tehát vissza neki, mert nincsen pénze a kezeltetés költségeinek fedezésére."
A gvárdián azonban így felelt: "Testvér, ez a köpeny az enyém; én azt senkitől nem kölcsönöztem. Amíg neked jól esik, ám használd; de ha nem akarod tovább igénybe venni, nekem kell visszaadnod." Tudniillik a gvárdián csak kevéssel előbb egyenesen Szent Ferenc használatára vásárolta a köpenyt.
A szent azonban nem hagyta annyiban a dolgot. "Gvárdián testvér – mondta –, te eddig mindig udvarias voltál hozzám; kérlek tehát, mutass továbbra is udvariasságot irántam!"
Erre a gvárdián azt mondta: "Atyám, tégy úgy, ahogyan a Lélek sugallja."      
Ennek hallatára Ferenc azonnal magához szólított egy világi embert, aki nagy tisztelője volt neki, és így szólt hozzá: "Fogd ezt a köpenyt és melléje tizenkét kenyeret, és mondd meg annak a szegény asszonynak: ŘAz a szegény ember, akinek odakölcsönözted köpenyedet, hálásan köszöni a kölcsönt, de most már vedd vissza, ami a tied.?"
Az ember azonnal elsietett, és szóról szóra elmondott mindent. De az asszony azt hitte, hogy gúnyt űznek belőle, és egészen kipirulva kiáltotta: "Hagyj engem békén a te köpenyeddel; nem értem, mit beszélsz!"
Az ember azonban váltig erősködött, és az egész szállítmányt kezébe adta. Erre már az asszony is gondolkodóba esett. Belátta, hogy nem lehet csalárdság a dologban. Másrészt meg attól félt, hogy esetleg nem lesz semmi a könnyű üzletből, ezért még azon éjszaka felkerekedett, és mit sem gondolva szemei kezeltetésével, a köpennyel visszatért otthonába."

2011. július 25., hétfő

Rietti völgye

A Rietti völgyét a szent jelzővel is illetik, mert Assisi és környéke után, ehhez a csodálatos völgyhöz nagyon sok szent Ferenccel kapcsolatos emlék fűződik. Maga a város (Rietti) is rejteget emlékeket. Ezen kívül négy szentélyt látogathatunk meg a környéken, amelyek a ferences lelkiség rendkívül gazdag örökségével büszkélkedhetnek.
1208-ban szent Ferenc ezt a völgyet választotta ki lelkes igehirdetése helyszínéül. Poggio Bustone volt az a település, ahol így köszöntötte az embereket: "adjon Isten jó napot, jó emberek."  Fonte Colombo a ferences Sinai hegy, mert szent Ferenc itt írta meg a szabályzatot, a Regulát. La Forresta-ban fejezte be a Naphimnuszt. és Greccioban ünnepelte meg először a Karácsonyt, úgy hogy a környeztet Betlehemmé varázsolta. Festői környezetben fekszenek ezek a helyek. Greccióban és Fonte Colomboban több alkalommal is megfordultam, de mindig szívesen térek ide vissza, amikor erre lehetőség nyílik. A következő néhány bejegyzés ezekről a szent helyekről szólnak.
Ezen az olasz nyelvű oldalon sok információ található a Rietti völgyi szent helyekről: http://www.santuarivallesanta.it/public/sito/index.php

2011. július 16., szombat

Speco di Narni

 A remeteséget azért kerestük fel, mert egy magyar ferences testvérünk néhány hónapra ide vonult vissza, hogy tapasztalatot szerezzen arról, hogy az olasz testvéreink hogyan élik meg szent Ferenc egyik ideálját, a remete életet. Nem volt könnyű megtalálnunk, ezt a tengerszint felett 560 méterre fekvő kolostort. Folyamatosan emelkedő és nagyon kanyargós úton haladtunk. Némi érdeklődés után megtaláltuk a helyes irányt. A táj egyre jobban kinyílt alattunk. Egyre lenyűgözőbb volt a kilátás. Hát még amikor megérkeztünk. Jó volt találkozni, itt a messzi távolban a régi ismerősünkkel, aki már jól ismerte a kolostort és a környéket, ahol elmondása szerint már sokat barangolt.
Tudomásunk szerint Szent Ferenc 1213-ban járhatott itt először, néhány társa kíséretében, miközben az imádságra alkalmas helyet keresett. Akkor a bencések tulajdonában volt egy kis kápolna, amely szent Szilveszter tiszteletére épült. Szent Ferencnek nagyon megtetszett a hely, ahová később is szívesen visszatért.
Két csoda kötődik a helyhez. Egyik a víz borrá változtatása.
"A víz is borrá változott Szent Ferenc  kezén, midőn egyszer a Speco di San Urbanó-i remeteségben súlyosan megbetegedett. A bor megízlelésére olyan gyorsan visszanyerte egészségét, hogy mindenki csodának hitte, aminthogy csakugyan az is volt. Ó, valóban szent ember, akinek a teremtmények is engedelmeskednek, s kinek szavára az elemek is átalakulnak." 1 Cel 61
A másik, amikor egy angyal jelent meg neki, és hegedűn egy csodálatos dalt játszott el, hogy felvidítsa a szomorkodó Ferencet. Mi is megtekintettük a kápolnát, amely ennek az emlékét őrzi. Előtte egy kiemelkedő kő tömb található. A hagyomány szerint ezen állott az angyal, miközben a hegedűn játszott.
A XV. században a rend megújulása idején, Sienai szent Bernardin is szívesen tartózkodott ebben a remeteségben. Több mint bizonyos, hogy az olasz testvérek ehhez a hagyományhoz akarnak visszanyúlni azzal, hogy egy rövidke szünet után újra indult itt a kolostori élet. A hirdetésük szerint, szívesen fogadnak visszavonulásra vágyó, kis létszámban vendégeket is.
Csodálatos volt körül járni a környéket. A legszebb kilátás azonban a kolostor előtt található négyszögű udvarról van, amelynek közepén egy kút található. Ezzel az élménnyel is gazdagabbak lettünk. A búcsúzások után tovább indultunk, habár még szívesen maradtunk volna.

2011. július 8., péntek

Monte Luco

Jelenleg a jelöltek (a rendbe jelentkezők) háza, régebb novíciát volt. Ez az erdő közepén-, a tengerszinttől 804 méter magasan található szentély, alkalmas hely az elvonulásra, elcsendesedésre. Már a keresztényég előtti időkben szent helynek tartották. Szent Ferencen kívül Páduai szent Antal, szent Bonaventúra és Szienai szent Bernardin is járt itt. Ma is mutogatják szent Ferenc barlangját. Az 1200-as évekből hét kis cella maradt fenn. Nagyon szép és gondozott kertje van a kolostornak. Többnyire a jelöltek dolgoznak itt, hogy a lelkiek és a szellemiek mellett a fizikai munkát is gyakorolják. Amikor itt jártunk a provinciának 7 jelöltje volt. Négy tagú közösség lakott itt, akik nagy szeretettel fogadtak és mutatták meg a környéket. Szívesen beszéltek a növendékekkel való munkájukról, a közösségi életről. Elmondták, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az imádságra. Naponta összesen három óra közösségi imájuk van, és egy óra személyes ima, elmélkedés. Érdekes volt, amit az egyik nevelő mondott, hogy a fiatalokat arra nevelik, hogy megtanulják a ferencesség nem az emberekkel való foglalkozás elsősorban, hanem Istennel levés.
A kolostor egy kisebb méretű plébániát is ellát, 64 személy tartozik ide.

2011. június 29., szerda

Spoleto

Spoletot azért érintettük, mert Montelucoban a jelölt házat szerettük volna meglátogatni, ami innen 7 km-re van a hegyekben. A gyorsforgalmi útról balra kellett volna kanyarodnunk, de mivel jobbra tartottunk, tettünk egy kört a városban. Különben ehhez a városhoz kötődik szent Ferenc álma a fegyverekhez. Itt szállt meg mielőtt Apuliába tartott volna, de az álom hatására nem folytatta útját, hanem visszatért Assisibe.
"És íme, egy éjszaka mély szendergésében valaki megint nevén szólította, és útjának célját tudakolta tőle. Ő erre részletesen elmondta útitervét, s bevallotta, hogy Apuliába szándékozik menni hadi babérokat szerezni. Mire a hang tovább kérdezte: "Ki tehet több jót, az úr-é, vagy a szolga?" "Az úr" – felelte ő. "Hát akkor miért keresed az úr helyett a szolgát?" – kérdezte tovább a hang. Ferenc a kérdésre kérdéssel válaszolt: "Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" "Térj vissza szülőföldedre – hangzott a válasz –, mert látomásod lelki értelemben fog beteljesedni." Ferenc, aki közben az engedelmesség mintaképévé[1] alakult át, habozás nélkül visszafordult, és saját akaratának megtagadásával Saulból Pállá lett. Saul a földre terült, és a kemény csapások édes szavakba mentek át nála; Ferenc a fizikai fegyvereket szellemiekre változtatta át, és hadi dicsőség helyett mennyei tisztet nyert. Ezért mondta azoknak, akik időszerűtlen vidámságát csodálták, hogy egykoron még hatalmas fejedelem lesz belőle." 2 Cel 6

 
[1]  forma (vö. 1Pét 5,3): példa, minta, típus

2011. június 27., hétfő

Foligno

"Ferenc rögtön felkerekedett: megjelölte magát a szent kereszt jelével, felkantározta lovát, nyeregbe szállott, és néhány vég eladásra kikészített skarlátposztóval a legrövidebb úton Folignóba ment. Itt a szokásos módon eladta minden portékáját, s mivel ügyes kereskedő volt, még lovát is, melyen addig ült, a kapott ár fejében otthagyta." 1 Cel 8
Ferencnek tehát, megtérése előtt kereskedelmi kapcsolatai voltak a városban. A központban tábla jelöli meg a helyet, ahol sikeresen túladott az eladásra szánt portékáján.
Bennünket az Assisi-beli provinciális kalauzolt a városban. A klarissza nővéreket látogattuk meg, a szent Katalin kolostorban. A fogadó helyiséget rács választja ketté. Szigorú, hagyományos klarissza kolostorban járunk. A rácsok ellenére a nővérek szabadnak tűnnek, kedvesen válaszoltak a kérdéseinkre. 29-en vannak a kolostorban, van 2 jelöltjük és 4 novíciájuk. A napirendjük az imádság, a munka és a lelki képzés körül forog. a bevásárlást két nővér végzi, akiknek három évre szól a megbízatásuk. Van egy kertjük, amit gondoznak. Rendszeresen fogadnak csoportokat, akiket biblikus-elmélkedésre tanítanak.
A találkozónkat közös imádsággal zártuk.
Ízléses és gondozott, olasz nyelvű honlapjukról többet is meg lehet tudni róluk: http://www.clarissefoligno.com

2011. június 23., csütörtök

Gubbio

Bejárva Assisit, valamint közelebbi és távolabbi környékét, többször elsuhantunk Gubbio mellet. Sóvárogva néztem mindig az irányt jelző táblát. Sajnálom, hogy egyszer sem akadt rá idő és lehetőség, hogy a helyet meglátogassuk. Mégis a fontossága miatt írok néhány sort.
Ferenc miután mindenét visszaadta atyjának, boldogan és felszabadultan keresni kezdte saját életútját.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amit Celanoi Tamás így jegyzett fel:
"Végre egy bencés monostorhoz[1] érkezett. Úgy, ahogyan volt, egy szál hitvány ingben, több napon át kisegítő kuktaként teljesített szolgálatot a konyhán, és legalább levessel szerette volna csillapítani éhségét. Mivel azonban semmi részvétre nem talált, és még csak egy elnyűtt barátcsuhát sem tudott szerezni, nem annyira neheztelésből, mint inkább kényszerűségből megint útnak eredt. Így jutott el Gubbio városába, ahol egy régi barátja[2], végre egy szegényes tunikát kerített neki."
Természetesen a Gubbio városához kapcsolódó legismertebb történet a farkas megszelídítése.
Erről a Fioretti 21. fejezetében olvasunk. Ebből egy részlet:
"A farkas, mint a kezes bárány oly engedelmesen ment vele. Látva ezt a jelenlevô polgárok, fölöttébb elcsodálkoztak, és a történteknek nyomban híre futott az egész vidéken. Aki csak tehette, nagyok és kicsinyek, férfiak és nôk, öregek és fiatalok a városka terére tódultak, hogy láthassák a farkast Szent Ferenccel. És miután az egész nép összegyűlt ott, Szent Ferenc szólásra emelkedett, és prédikálni kezdett. Többek között arról beszélt, hogy bűneink miatt Isten idônként megengedi az ilyen förtelmes csapásokat. Azt fejtegette továbbá, hogy sokkal veszedelmesebb a pokol tüze, amely örökké emészti a kárhozottakat, mint a farkas dühe, amely csak a testet pusztíthatja el. Mennyivel inkább kell tehát félni a pokol torkától, ha egy ilyen hitvány kis állat acsarkodása ennyi embert képes félelemben és rettegésben tartani. -- Térjetek hát, szeretteim, Istenhez -- fejezte be prédikációját -, vezekeljetek méltóképpen bűneitekért, és Ô megszabadít benneteket most a farkas dühétôl, majdan pedig az örök kárhozattól."

[1] San Verecondo, ma Badia di Vallingegno Gubbio közelében.
[2] Régi adatok szerint Spadalunga Frigyes, de ez nem biztos.

2011. június 20., hétfő

Farneto (2)

1218-ban történhetett az, amit Celanoi Tamás így mesél el:
"A perugiai Szent Jusztin-monostor apátja véletlenül találkozott Szent Ferenccel. Azonnal leszállott lováról, és egy ideig elbeszélgetett vele lelki ügyeiről. Mikor végre elvált tőle, alázatosan megkérte a szentet, imádkozzék érette. Szent Ferenc csak ennyit mondott: "Kész örömest imádkozom éretted, uram!"
És valóban, mihelyt eltávozott az apát, így szólt kísérőjéhez: "Várj csak egy keveset, testvér, mert teljesíteni akarom ígéretemet!" Ő tudniillik azok közé tartozott, akik nem veszik könnyedén az imádságra vonatkozó ígéretüket, hanem azt gyorsan be is váltják. És íme, mialatt a szent Istenhez könyörgött, az apát valami egészen szokatlan benső forróságot és soha addig nem tapasztalt lelki édességet érzett; szinte elalélt magánkívüli elragadtatásában. Kénytelen volt egy időre megállni. De mire magához tért, azonnal rájött, hogy ez Szent Ferenc imádságának hatása volt.
Ettől az időtől fogva még nagyobb szeretettel viseltetett tehát a Rend iránt, és sokaknak valóságos csodaként beszélte el a vele történt esetet."  2 Cel. 101
A bencések, talán a fenti esemény hatására adhatták át a ferenceseknek Farneto kis remeteségét. Minden esetre a kert végében ma is megtekinthető az a kápolna, amelyet szent Ferenc ima meghallgatásának az emlékére építettek. Mi magunk is nagy áhítattal megtekintettük ezt a helyet.
Az itt élő-, többnyire még képzésben levő testvérek egész Olaszországból jöttek össze. Sőt van olyan, aki a szentföldi Kusztódia tagja, vagy éppen Kongóból, netán Kazahsztánból érkezett és a tanulmányai befejezése után haza tér.

2011. június 14., kedd

Farneto

Assisitől, mintegy 20-25 percnyi autózásra található Farneto. Miután a Porciuncula szűknek bizonyult,  a provincia növendékeinek egy részét ebbe az ősi kolostorba költöztették. Néhány éve, egy időre nekünk is volt itt két növendékünk, akik olasz nyelvet tanultak. Azóta már felszentelt papok. Szent Ferenc idejére vezetik vissza a helyet. Akkor még bencések tulajdona volt és jelentéktelen tanyának számított. Szent Ferenc miközben akár Gubbióba, akár Verna hegyére tartott, gyakran áthaladt itt. Itt játszódhatott le az esemény, amelyet Celanoi Tamás, a szent Ferencről irt első életrajz 16-ban számol be:
" Ferenc, aki az imént még skarlátban páváskodott, most rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte, éspedig francia nyelven, mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?" , Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok. Mi közötök hozzá?" Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.
Végre egy bencés monostorhoz[1] érkezett. Úgy, ahogyan volt, egy szál hitvány ingben, több napon át kisegítő kuktaként teljesített szolgálatot a konyhán, és legalább levessel szerette volna csillapítani éhségét. Mivel azonban semmi részvétre nem talált, és még csak egy elnyűtt barátcsuhát sem tudott szerezni, nem annyira neheztelésből, mint inkább kényszerűségből megint útnak eredt. Így jutott el Gubbio városába, ahol egy régi barátja[2], végre egy szegényes tunikát kerített neki.
Nem is olyan sokára aztán, amikor Isten emberének a híre már terjedőben volt, s neve ismertté lett az emberek közt, a mondott monostor perjele, fontolóra véve az Isten emberével szemben tanúsított magatartás fonákságát, felkereste őt, és az Üdvözítő iránti tiszteletből a maga és társai nevében bocsánatot kért tőle."

 
[1] San Verecondo, ma Badia di Vallingegno Gubbio közelében.
[2] Régi adatok szerint Spadalunga Frigyes, de ez nem biztos.

2011. május 31., kedd

Szent Ferenc Bazilika Felszentelése

Vasárnap tartották meg Assisiben a szent Ferenc Bazilika felszentelésének az ünnepét. Megemlékeztek artról, hogy IV Ince pápa 1253-ban szentelte fel azt az impozáns templomot, amely szent Ferenc holttestét (ereklyéit) őrzi. A vasárnapi ünnepség díszvendége és fő celebránsa Attilio Nocra, pápai legátus volt. A sacro convento custosanak P. Giuseppe Piemontese-nek a köszöntője itt meghallgatható olaszul.
Ugyanakkor, itt web-kamerán keresztül, élőben látható a Bazilika altemploma, szent Ferenc sírjával.

2011. május 17., kedd

Szent Ferenc sorozat

Végigkísérve a szent Ferenc bazilika, felső templomában található 28 képből álló szent Ferenc sorozatot láthattuk, hogy - jóllehet - minden jelenet önálló, de az is nyilvánvaló, hogy a jelenetek tematikailag - funkcionálisan - ikonográfiailag összefüggnek egymással. A kapcsolatot nemcsak Ferenc ábrázolásának módja adja (ahogy ezt a felszínes szemlélődő állíthatná!), hanem leginkább  a szent Bonaventúra  által irt Legenda Maior szempontjai érvényesülnek. Lelkiségi, teológia szempontjaival ez a mű adja a kezünkbe az értelmezés kulcsát. Így nyilvánvaló, hogy nem elég a pusztán történeti,- művészettörténeti szempontok figyelembevétele. Csak a komplex elemzés tárja fel a láthatóvá fogalmazott üzenetet:
Halljátok meg, az Úrnak fiai, testvéreim, s fogadjátok fületekbe szavaimat. 
Nyissátok meg szívetek fülét,
és engedelmeskedjetek az Istenfia szavának.
Őrizzétek szívetekben parancsait,
és teljesítsétek tanácsait tökéletes hűségben. 
Dicsérjétek őt, hiszen jó,
dicsőítsétek meg tevékenységtekben.
Azért küldött benneteket a világba, hogy szóval és tettel
tanúságot tegyetek üzenetére, s mindenki tudtára adjátok,
hogy senki sem mindenható rajta kívül.
Szent Ferenc: Az egész rendhez írt levél

2011. május 14., szombat

Szent Ferenc feltámaszt egy asszonyt 27. kép

 
"Beneventum közelében a Marani-hegynél meghalt egy asszony, aki Szent Ferencet különösen tisztelte. Mikor éjszaka idején az egyháziak ravatalához igyekeztek, hogy zsoltárénekléssel mellette virrasszanak, az asszony hirtelen mindenki szeme láttára felemelkedett fekvőhelyéről, s a körülállók közül egy papot, keresztapját szólítva mondá: »Gyónni akarok atyám, halld bűnömet. Halálom után szörnyű börtön várt volna rám, mert a bűnt, amelyet fel fogok előtted tárni, sohasem gyóntam meg. Szent Ferenc kérésére azonban, akinek életemben tisztelője voltam, ismét visszatérhettem a testbe, hogy bűnöm fölfedése után örök életre érdemesüljek. Íme, majd meglátjátok, hogy miután ezt megtettem, az ígért nyugalomba térek.« Meggyónt tehát a remegő papnál és a feloldozás elnyerése után nyugodtan lefeküdt és az Úrban boldogan elszenderült."

Celano: a Csodákról, 40
Az előző kép üzenetét fokozza a freskó: A bal felső sarokban térdelve, imádkozó szent Ferenc az asszonyt nem a testi életbe segíti vissza. Sokkal többet tesz ennél: az Örök életbe való bejutást teszi neki lehetővé. A halott asszonynak vissza kell térnie a testi életbe (rokon motívum az 1. képpel), hogy gyónását elvégezhesse. A körülállóknak arról beszél, hogy meg nem gyónt bűne miatt halála után "szörnyű börtön" várta volna. (Az egyházatyáknál is olvashatunk arról, hogy a bűn az ember börtöne!) Szent Ferenc közbenjárására megmenekült az örök haláltól, az örök börtöntől.
Tanulságos még egyszer visszatérni a 16. képhez. Ferenc megjövendöli a celanói lovag halálát és a lovaghoz így szól:
Valld meg igaz bűnbánattal bűneidet!"
A lovag Ferenc felszólításának engedve életgyónását elvégezve készült föl a halálra. Az asszonyt és őt is Ferenc a "második Haláltól", az örök kárhozattól mentette meg.


Ferenc kiszabadít egy foglyot 28. kép

Szent Ferenc kiszabadít egy Péter nevű foglyot a börtönből 
"IX. Gergely pápasága idején bizonyos Alysiai Pétert eretnekségről vádoltak. Rómában elfogták és a pápa parancsára a tiburi püspök őrizetére volt bízva. Büntetés terhe alatt vette át a püspök, azért megbilincselve, sötét börtönbe záratta, nehogy megszökjön, s még kenyeret és vizet is csak mértékkel kapott. A szegény imádság és könnyek között folyamodott Szent Ferenchez könyörületért, amikor meghallotta, hogy küszöbön áll ünnepének vigiliája. Minekutána minden eretnek tévelytől őszintén megvált, szívének egész buzgalmával szegődött Krisztus leghívebb szolgájához, Ferenchez. Ennek érdemeiért meg is hallgatta őt az Úr. A Szent közelgő ünnepének éjjelén pitymallat körül könyörületesen leszállt zárkájába, és nevén szólítva meghagyta neki, hogy gyorsan keljen föl. Félelmében megriadva azt kérdezte tőle, hogy kicsoda, mire megtudta, hogy Szent Ferenc. Majd a szent férfiú jelenlétének erejével észrevette, hogy lábbilincsei leszakadtak, kinyíltak a zárak és útja is szabaddá lett. Az álmélkodástól menekülni sem tudott, hanem az ajtóban kiáltozva megijesztette az őröket, akik jelentették a püspöknek, hogy megszabadult bilincseitől. A püspök legott megértette a dolgot. Hamar a zárkához sietett, s az Isten erejének megnyilvánulását látva, áldotta az Urat. A bilincseket a pápának és a bíborosoknak is megmutatták, akik a történtek láttára csodálattal teltek el és magasztalták Istent."        Celano: A csodákról,40

Szent Ferenc közbenjárására tisztul meg Péter szíve minden eretnek gondolattól - az ima megvilágosítja "azokat, akik a halál árnyékában ültek" (Lk 1, 79). A rab ezután szinte "önmaga tépi szét bilincseit" s szabadul meg nemcsak a testi, hanem a lelki haláltól is! (motívumok egybefonódása!)
A halálból az életbe való átmenet megismétlődik abban, aki hisz Krisztusban (Jn 5, 24) és "visszatérve a halálból" (Jn 6, 13) "ezentúl már Istennek él Jézus Krisztusban" (Jn 6, 10) Jézus Krisztus halálával legyőzte a halált s azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet! (Jn 14, 6) "Mindaz, aki él és hisz benne, nem hal meg (Jn 11, 25). Ferenc, aki a San Damianoi hang után végképp Jézus nyomába szegődött, az Élet Jézusát, az Örömhírt, a boldog Alleluját hirdette a "világ minden teremtményének." (15. kép) Jézus Krisztus követe, "Isten csodálatos szolgája" volt, aki "az Úr felé vezető fényesség és békesség" útját egyengeti szívünkben. 

2011. május 4., szerda

Szent Ferenc gyógyít 26. kép

Szent Ferenc meggyógyít egy embert, aki őt tiszteli  


"Katalónia városában, Léridában élt egy János nevű jámbor férfi, aki tisztelte Szent Ferencet. Egyik este hátulról megtámadta egy ember, aki őt ellenségének nézte és kardcsapásokkal halálosan megsebesítette. Az első ütés ugyanis majdnem egész vállát karjával együtt letépte, a másik pedig a mellén olyan nagy sebet ütött, hogy a levegő, mely a seb nyílásából kitódult, hat összekötött gyertyát is eloltott volna. Az orvosok megállapítása szerint az ember menthetetlen volt. Ő azonban nagy bajában Szent Ferenc közbenjárását kérte. S lám az ablakon keresztül belépett valaki a kisebb testvérek ruhájában és így szólt hozzá: "Mivel bíztál bennem, nézd, íme azért megment az Úr." Akkor Ferenc - mert ő volt az - odalépett az ágyhoz, feloldotta a kötéseket a sebekről és megkente azokat, a beteg azt hitte, hogy balzsammal. Alig érezte, hogy a szent kezek, melyek az Üdvözítő sebei által gyógyító erejűek voltak, szelíden megérintik, teste máris meggyógyult."
Bonaventura, Szt. Ferenc halál utáni csodái I, 5

"Lerida városában egy János nevű ember, aki nagyon tisztelte Szent Ferencet, egy este olyan súlyosan megsebesült, hogy azt hitték a következő napot sem éli meg. Ekkor csodálatosan megjelent neki a Szent Atya, és megérintette sebeit szent kezével. Ugyanabban az órában teljesen meggyógyult, úgy hogy az egész környéken hangosan hirdette, hogy a kereszthordozó Ferencet mindenkinek tisztelnie kell. Hiszen csoda nélkül hogy történhetett volna az, hogy egy híres ember egyik pillanatban súlyosan megsebesül, de rögtön azután teljesen meggyógyul? Ki tudna hálátlan lenni Isten iránt, amikor erre visszagondol? Végül pedig ki tudna szívbéli odaadottság nélkül egy ilyen jó, elbűvölő és egyedülálló csodáról elmélkedni?"        Legenda Minor, VI,7
A festő két csoportba rendezte a kép szereplőit. Egyik felől a megsebesült ember hozzátartozói és az orvosa. Másik felől szent Ferenc és az angyalok. A rokonok és az orvos nem érzékelik az égiek jelenlétét. Az orvosok szerint János gyógyulása lehetetlen, sebei elfertőződtek. Az ajtóban álló orvos kézmozdulata is a tehetetlenséget fejezi ki. Szent Ferenc kezének érintése csodatévő erejű volt - a beteg visszatért az életbe. 
"Mivel bizalmad volt bennem, íme az Úr megszabadít téged" - szól hozzá Ferenc.

2011. május 3., kedd

IX. Gergely pápa álma 25. kép

"Mielőtt boldog emlékezetű IX. Gergely pápa, akiről a szent megmondta, hogy a pápai méltóságra fog emelkedni, a keresztnek ezt a viselőjét a szentek sorába iktatta volna, kételkedésnek bizonyos fullánkját hordozta szívében oldalsebét illetőleg. Egy éjszaka azonban - amint ezt maga a pápa könnyek között beszélte el - álmában  megjelent neki a boldog Ferenc, bizonyos szomorúsággal arcán, és kételkedésére cáfolatként fölemelte jobbját, megmutatta sebét ás edényt kért tőle, hogy abba az oldalából kicsorgó vért felfogja. Látomásában a pápa felajánlotta a kívánt edényt, amely látszólag csordultig megtelt vérrel... Ettől kezdve e szent csoda iránt oly áhítattal viseltetett és arra oly gondosan vigyázott, hogy még azt sem tűrte el szigorú feddés nélkül, ha valaki e fénylő jeleket gőgös vakmerőséggel leszólta." 
LM, Csodák, I,2

A festmény középpontjában a stigmatizált szent Ferenc áll, aki megfogja a pápa kezét, és megmutatja neki az oldalát. A tényt, hogy a jelenet álomban történik az is kifejezi, hogy a pápa körüli személyek mind alszanak. A szemközti falon: Ferenchez szól a San Damianói kereszt - Ferenc megbizonyosodik küldetéséről, megerősíti hitében az Úr szava. Itt a kételkedő pápa bizonyosodik meg arról, hogy Ferenc a San Damianóban kapott küldetést bevégezve Krisztus akaratát teljesítette. Ő volt Krisztus embere - s ezt Krisztus a sebhelyek adományozásával mindenki előtt szemmel láthatóvá is tette. Ha pedig Ferenc Krisztus küldötte, bízhatunk közbenjárásában.


2011. április 30., szombat

Ferenc szentté avatása 24.kép

" Az Egyház feje nemcsak a halála után hallott csodák alapján, hanem saját szeme látásának, keze érintésének tapasztalatára is támaszkodva teljes hittel győződött meg csodás szentségéről és arról, hogy az Úr őt az égben kétségkívül megdicsőítette. Azért tehát, hogy Krisztus helyetteséhez méltó módon járjon el, kellő megfontolás után úgy döntött, hogy őt a földön is minden tiszteletre érdemessé teszi. A legnagyobb biztosság megszerzése végett a földkerekségen a szent megdicsőülésének talált, összeírt és alkalmas tanúkkal hitelesített csodáit megvizsgáltatta, még pedig olyan bíbornokokkal, akik nem látszottak az ügy barátainak. Ezek gondos vizsgálata és együttes jóváhagyása után, testvéreinek és a pápai udvar többi főpapjainak közös megegyezésére és helyeslésére határozta el a szentté avatást.
Személyesen ment Assisi városába az Úr születésének 1228. esztendejében és júl. 16-án, vasárnap nagy ünnepségek között, amiknek részletezése hosszadalmas lenne, iktatta a boldog atyát a szentek sorába."  LM 15,7

A kép az idők folyamán megrongálódott. Valójában csak részletek láthatók. A jobb, alsó sarok a legépebb. Itt jól látható a püspökök és az asszonyok alakja, különösen az arckifejezések.
A freskóval szemközt: Ferenc lemond az atyai örökségről - "új emberként" indul el Krisztus nyomdokain. Kezdet és vég szép képi megfogalmazása a két ábrázolás. Tanulságos egy pillantást a keresztboltozatra vetni. A szentek közösségébe lépő Ferenc, mint közbenjáró a kiváló vallási tiszteletben részesülő Égi anyánkhoz, Máriához is kapcsolódik. A 8. boltszakasz négy képe Ferenc csodatetteit mutatja be. Az életrajzíró Bonaventura a csodajelenetek leírásával is bizonyítja: Ferenc küldetését teljesítve az Úrhoz költözött, az égben "mint új ember káprázatosan tündöklik", de közbenjáróként velünk maradt. 
A mirákulumos könyv a "Szent sebhelyek ereje" c. fejezettel indul, melynek végén így ír Bonaventura: "A szent sebhelyekről tehát senkinek se legyen kételye, mintha ilyetén ajándék az örök jósággal nem férne össze. Ha az Isten jó, ne legyen a szem se álnok. Ha ebben a szeráfi szeretetben megannyian csatlakoznának a főhöz, Krisztushoz, - miként a harcokban is, akik hasonló fegyverzetet viselnek, hasonló jutalomra méltók - amennyiben ők is ugyanolyan dicsőségre jutnának, azt józan ésszel senki másnak nem tulajdonítanák, csak Krisztus dicsőségének."

2011. április 29., péntek

A klarisszák gyásza 23.kép

"A Krisztus kedves szolgájának halálára előhívott testvérek, fiai az egész népsokasággal egyetemben azt az éjszakát Isten dicséretének szentelték. Így az inkább angyalok őrállásának, mint halotti szertartásnak tetszett. Reggel aztán az összegyűlt sokadalom faágakat és égő gyertyákat ragadva himnuszos énekszó mellett vitte a szent testet Assisi városába. Szent Demjén templománál megállapodtak, hogy az ott tartózkodó nemes Klára szűz kolostorlakó társnőivel együtt megtekinthesse és csókjaival illethesse az égi drágakövekkel fölékesítettet. Utána éneklés közben érkeztek a városba a drága teherrel, amelyet a legnagyobb tisztelettel temettek el Szent György templomában. Mint gyermek ugyanis e helyen tanulta az elemi ismereteket; később itt prédikált legelsőbbet, s végezetül most ez szolgált első pihenőhelyéül is." LM 15,5

A kép középpontjában szent Ferenc holtteste látható. Az ábrázolás a körülötte lévőket, két csoportba osztja. Egyik felől a klarissza nővérek, a másik felől a többi résztvevő. Nagyon realisztikus a nővérek és a többi személy arcán tükröződő gyász. A San Damianot stilizálva festették meg. Olyan, mint egy építészeti remekmű. Netán ez már a szent Klára katedrális?

2011. április 28., csütörtök

Stigmák hitelessége 22.kép

Jeromos lovag megbizonyosodik a stigmák hitelességéről
"A megboldogult halálának és csodáinak híre hallatára tömegesen özönlött oda a nép, hogy saját szemével lássa azt, ami minden kételyt elűz és az illetődöttséget örömmel tetézi. Assisi lakóiból igen sokan megnézhették és csókolhatták a szent sebhelyeket.
Közülük egy Jeromos nevű, tanult és okos lovag, híres és neves férfiú, kételkedett, Tamásként hitetlenkedett a szent sebhelyeket illetőleg. Ez a lovag a testvérek és más polgárok előtt saját kezűleg hevesebben és vakmerőbben érintette a szent szög sebeit kezét, lábát és oldalát, s miközben Krisztus sebeinek ezen igazi jeleihez ért, saját szívéből és másokéból is eltűnt minden kétkedés. Nem csoda, hogy utóbb aztán a megismert ténynek mások mellett állhatatosan bizonyító tanúságtevője és esküvel erősítője lett."  LM 15.4

Amit leginkább megfigyelhetünk az ábrázolt személyek arckifejezése. Nagyon sok személy van a képen, de mindegyik sajátos, egyéni, áhítatos arcvonással.
Itt részletesebben is tanulmányozható:  http://www.wga.hu/art/g/giotto/assisi/upper/legend/scenes_3/franc221.jpg

2011. április 14., csütörtök

Két álom 21. kép

Ágoston testvérnek és assisi püspökének az álma


"Egy szent és igaz férfiú, Ágoston testvér, aki akkor szintén halálán volt és beszélőképességét már régen elvesztette, környezetének hallatára így kiáltott fel:
- Várj meg, atyám, várj meg, én is veled megyek!
A testvérek kérdésére és nagy csodálatára meg is mondta, hogy kihez beszél ilyen bátran:
- Nem látjátok Ferenc atyánkat, aki az égbe megy?
Ezután nemes lelke legott megvált porhüvelyétől és követte a legszentebb atyát.
Boldog Ferenc halála éjjelén megjelent az assisibeli püspöknek is, aki az idő tájt a garganói hegy Szent Mihály-kápolnájához zarándokolt, s ezt mondotta:
- Íme, elhagyom a világot és az égbe megyek.
Reggel a püspök mindjárt felkelés után el mondotta, mit látott és Assisibe visszatérve kérdezősködése után bizonyosra vette, hogy a boldog atya éppen abban az órában költözött el e világból, amelyben az látomásában értésére jutott.
Különben a szent férfiú halálának idején a fényt kedvelő és az est sötétjétől félő pacsirták, pedig már erősen alkonyodott az idő, nagy sokaságban szállottak a háztetőre. Ott szokatlan örvendezéssel hosszan forgolódtak és így szolgáltatták kétségtelen bizonyítékát a Szent dicsőségének, aki őket az Isten dicséretére szokta volt hívogatni . . ."  LM 14,6

Részben Giotto műve, részben pedig a tanítványok festették. A két jelenetet egy képre festették. Egyik része eléggé megrongálódott.


2011. április 11., hétfő

Szent Ferenc halála 20. kép

 
"Végezetül, miután benne az összes titkok teljesedésbe mentek, a testből kivetkőzött és az isteni fényesség tengerébe merülve boldog emberként aludt el az Úrban. Testvérei és tanítványai közül az egyik látta a fönséges életszentségnek fényétől, az égi bölcsességnek és kegyelemnek bőségétől túlcsorduló boldog lelkét, mint tündöklő csillagot ragyogó felhőtől vitetve az égbe szállni. Így ment ő be a világosság és béke honába, ahol Krisztussal vég nélkül nyugszik immár."   LM 14,6

Szent Ferenc testvérei köréből távozott a földi életből. A kép alsó részében a halálát látjuk, miközben a gyászoló követői siratják. Ugyanezen a képen Giotto, szent Ferenc  megdicsőülését is megfestette. Miközben a papok szentmisét mutatnak be szent Ferenc lelke üdvéért, a kép felső felén azt látjuk, hogy angyaloktól körülvéve, a mennybe emelkedett. A miséző papok mögött nagy tömeg látható, akik csodálkoznak az eseményen.

2011. április 9., szombat

Szent Ferenc sirja - képek

A restaurálási munkálatok befejeztével, ma nyitják meg újra a látogatók előtt az Assisi szent Ferenc bazilika kriptáját, ahol szent Ferenc sírja található.
Képek a restaurálásról, a repubblica honlapján.

2011. április 6., szerda

Szent Ferenc Sirjának Restaurálása

A restaurált kripta
Ez év február 25-étől időszerű felújítási munkálatok miatt zárva tartották Assisi Szent Ferenc sírját a bazilika altemplomában található kriptában. A Szent Kolostor atyái örömmel adják hírül, hogy a most először végzett felújítási munkák után, április 9-étől a hívek újból imádkozhatnak Assisi nagy szentjének síremlékénél. A felújításról szombaton délelőtt sajtóértekezletet tartanak a Szent Kolostorban. A 11 órakor kezdődő sajtókonferenciát Enzo Fortunato ferences atya vezeti. A restaurálási munkálatokat Marco Tasca, minorita legfőbb elöljáró, Sergio Fusetti mester, a Szent Ferenc bazilika főrestaurátora és Giuseppe Piemontese atya, a Szent Kolostor kusztosa mutatja be. Video-összeköttetésben jelen lesz az új olasz Kulturális Miniszter, Giancarlo Galan, akik előző nap, április 8-án délután személyesen is látogatást tesz Assisiben.
Szombaton déli tizenkét órakor a sajtó képviselői megtekinthetik Szent Ferenc temetkezési helyének felújítását, majd szeretetlakomán vesznek részt.

Este 7 órakor ünnepi szertartás lesz Angelo Bagasco bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke vezetésével. A körmeneten és a vesperáson jelen lesznek a ferences rend ágainak képviselői.

Assisi Szent Ferenc földi maradványai az Alsó Bazilika főoltára alatti kriptában nyugszanak. Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el, holttestét kezdetben egy kis kápolnában őrizték rendtársai. Négy évvel később helyezték el urnáját az Alsó Bazilika főoltára alá. Sírja évszázadokon keresztül rejtettségben volt, VII. Piusz pápa utasítása nyomán 1918-ban eltávolították a sziklatömböt, amely a földi maradványait tartalmazó urnát körülvette.

A jelenlegi kriptát 1932-ben építették meg neoklasszikus stílusban. 1978-ban VI. Pál pápa rendeletére az egykori fémurnát plexiglas urnára cserélték és gondoskodtak arról is, hogy Assisi Szentjének ereklyéit biztonságosan őrizzék meg. Ezt az urnát visszatették az eredeti kőurnába, amelyben attól kezdve volt, hogy a „halál-nővér” ölelő karjaiban visszatért az atyai házba.

Assisi Szent Ferenc kriptáját ősi szokás szerint olajlámpással világítják meg. Az olajat minden évben más olasz tartomány ajándékozza a bazilikának, amelyet megkapó szertartás keretében adnak át a polgári és egyházi közméltóságok a bazilika ferences atyáinak.

(ik) A vatikáni rádió honlapjáról: http://www.oecumene.radiovaticana.org/UNG/articolo.asp?c=475983

Olasz: http://www.sanfrancescopatronoditalia.it/9090_Riapertura_al_culto_della_Tomba_di_San_Francesco_dopo_i_lavori_di_restauro___DIRETTA_WEB.php

2011. április 4., hétfő

A stigmatizáció 19.kép

Szent Ferenc megkapja Krisztus sebhelyeit
"A vágyódások szeráfi hevétől emelkedett Isten felé és az együttérzés édessége mintegy beleolvasztotta Abba, aki nagy szeretetében a keresztre feszítést óhajtotta.
Bizonyos reggelen, szent kereszt felmagasztalásának ünnepe körül a hegyoldalban imádkozott, midőn egy hat, fényes és tüzes szárnyú szeráfot pillantott meg, amint az ég magasából ereszkedett le. Mikor iramló repüléssel megközelítette azt a helyet, ahol Isten embere volt, a szárnyak között keresztre feszített ember képe tetszett elő, amint kereszt módjára nyújtotta ki keresztre szegezett kezét és lábát. Két szárny a feje fölé emelkedett, kettőt repülésre terjesztett szét, kettő pedig egész testét takarta. Ezt látva fölöttébb megihletődött, s szívén szomorúsággal kevert öröm hullámzott át. Örült a kegyes tekinteten, amellyel Krisztus szeráf képében nézett reá, de a keresztre feszítés az együtt érző fájdalom tőrével döfte át lelkét.
Igen álmélkodott a kifürkészhetetlen látomáson, tudva azt, hogy a szeráfi lélekben a szenvedés és halhatatlanság nem fér össze. Végül is megértette belőle az Úr kinyilatkoztatását. Az isteni Gondviselés ezzel a látomással mutatta meg Krisztus barátjának, hogy vegye tudomásul, miszerint nem a test vértanúságával, hanem lelkének lángolásával kell a keresztre feszített Krisztushoz hasonlítania.
A látomás megszűnte szívében csodás tüzet, testén pedig nem kevésbé csodás jeleket hagyott. Kezén és lábán legott feltűntek a szegek liggatásai, amint azokat kevéssel előbb a keresztre feszített férfiúnak képén látta. Keze és lába átdöföttnek látszott; a szegek feje kezének belső és lábának külső részén, azok hegye pedig az ellenkező oldalon tűnt elő. A szegek feje mind a kezeken, mind a lábakon kerek és fekete, a hegye meg hosszú, visszafordított és mintha visszavert lett volna, magából a húsból kijövet a testből kiállott. Jobb oldalán is, mintha lándzsával átdöfött lenne, piros behegedt sebhely vöröslött, amely gyakran volt nedves a Szent vérétől és megfestette alsó és felső ruháját."  LM 12,3

A tényt, hogy a stigmatizáció a világtól elvonulva történt, Giotto úgy fejezi ki, hogy szent Ferenc mögött magas szikla látható. A kép alsó sarkában Leó testvér elmélyülten olvas, kiemelve az esemény komolyságát, egyben mással van elfoglalva. A stigmákban való részesülés szent Ferenc életének legkiemelkedőbb eseménye. Krisztus hiteles követőjeként megjelölt lett, megkapta Krisztus sebhelyeit. A feje körül látható arany dicsfény (gloriola), a szentség jele. Míg a háttér sötét, a sziklát  fény világítja meg, főként szent Ferenc környékén, beleértve a két kápolnát is.

2011. március 31., csütörtök

Az arles-i káptalanon 18. kép

Szent Ferenc megjelenik az arles-i káptalanon

"Midőn a híres szónok, aki Krisztusnak mostanság is neves hitvallója, Antal, az arlesi káptalanon levő testvéreknek a kereszt: "Názáreti Jézus a zsidók Királya" feliratáról szónokolt, egy Monaldus nevű kipróbált erényességű testvér, isteni intésre a káptalan bejárata felé nézett, és testi szemével látta boldog Ferencet, amint a levegőben lebegve karját a kereszten kiterjesztve, megáldja testvéreit. A testvérek pedig olyan nagy és szokatlan lelki vigasztalást éreztek, hogy a Szentlélek bizonysága a szent Atya igazi jelenlétéről győzte meg őket. Utóbb nemcsak e nyilvánvaló jelek, hanem magának Ferencnek szava is kifejezetten bizonyították ezt.LM 4,10

Amint már megszoktuk a jelenet itt is egy gótikus teremben játszódik, amelynek a nyitott falán át belátunk, mint egy színpadra. Páduai szent Antal összetett kezekkel (manikában) a testvéreket keresztről tanítja. Közben szent Ferenc, mint a Keresztre Feszített képmása, kitárt karokkal megjelent. Egyedül szent Antal és még egy testvér érzékelte a jelenést. A többiek hol figyelmesen, hol pedig unottan a beszédet hallgatják. A személyek alakjai itt is kifejezőek. Többen jól látszanak, még az arckifejezésük is kivehető. Sőt, szent Antal és szent Ferenc, mint a két fő szereplő egész alakjukban látszanak.

2011. március 30., szerda

A pápa előtt 17. kép

 Szent Ferenc III Honorius pápa előtt prédikál

"Szava ugyanis olyan volt, mint a lángzó tűz,átjárta a szív belsejét, mindenkinek lelkét csodálkozással töltötte el, mert nem az emberi találékonyság sziporkázását fitogtatta, hanem az isteni kinyilatkoztatás ihletét éreztette.
Egy ízben, midőn a pápa és a bíborosok előtt akart prédikálni, az osztiai bíboros rábeszélésére gondosan elkészített beszédét betanulva megállott előttük, hogy előterjessze épületes mondanivalóját. Azonban mindent úgy elfelejtett, hogy végkép egy szót sem tudott mondani. Ám igazi alázatosságában őszintén megvallotta ezt és a Szentlélek kegyelmét kérve legott hathatós szavak áradtak belőle és hatalmas erővel fordította bűnbánatra amaz előkelő férfiak lelkét. Ezzel egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy nem is ő, hanem az Úr Lelke szólott általa."    LM 12,7

A festmény három dimenziós kocka. A kép szereplői gazdagon díszített, gótikus épület boltívei alatt láthatók. A festő háromszor, hármas szimmetrikusan elrendezett csoportba osztotta őket. A szent Ferenc előtt ülő testvér megtöri a monoton ismétlést. Giotto nagyon változatos, és egymástól különböző kifejezéseket "varázsolt" a hallgatók arcára. Kifejező például a pápa feszült figyelme. Mások csodálkoznak, vagy elgondolkodnak szent Ferenc keresetlen szavain. Az elemek közül kiemelkedik a pápa lába alatt levő emelvény, amelyet a festő nagyon gondosan kidolgozott, apró mintákkal díszített.

2011. március 29., kedd

A celanói lovag 16. kép

Szent Ferenc megjövendöli egy celanói lovag halálát


"Más alkalommal meg midőn a tengeren túlról visszatérve Celanóban akart prédikálni, valami lovag kérve-kérte, hogy ebédre legyen vendége. Házához érve az egész vendéglátó család örömmel fogadta. Étkezés előtt a jámbor férfiú szokása szerint égre emelt szemmel imádságos hálaadással fordult Istenhez. Imája befejeztével a kegyes vendéglátót magához szólította és barátságosan így beszélt hozzá:
Íme, gazda testvér, legyőzött kérésed és eljöttem hozzád étkezésre. Nyugodj meg azonban figyelmeztetésemen, hogy te nem itt, hanem egyebütt fogsz étkezni. Azért valld meg igaz bűnbánattal bűneidet, s ne titkolj el gyónásodban semmit. Még ma visszafizet neked az Úr azért, hogy szegényeit ilyen szívesen láttad!
A vendéglátó férfiú legott megnyugodva a szent figyelmeztetésén, társának gyónásban mindent fölfedve elrendezte házát, s amennyire tőle telt, elkészült a halálra. Végül aztán asztalhoz ültek. De alig kezdtek az étkezéshez, a házigazda hirtelen Isten emberének szava szerint, váratlanul meghalt.
Így történt, hogy a vendéglátó kegyessége az Igazság igéje szerint prófétát befogadva próféta jutalmát nyerte. A szent férfiú jóslatára a derék lovag bűnbánattal készült el a hirtelen halálra, s így az örök kárhozatot elkerülve tért az örök hajlékokba."  LM 11,4

A haldokló lovag a kép jobb alsó sarkán látható. Egyben minden feléje mutat: az épület elem, az emberek gesztusai, az arckifejezések. Az asztalterítő is szépen kidolgozott, hímzett vászon. A rá helyezett eledellel és evőeszközökkel, a lakoma bőségét jelzi. A terítő alakja inkább oltárterítőre emlékeztet. Talán utalás arra, hogy a lovag a nagylelkűsége jutalmául, az égi lakomában részesült.

2011. március 28., hétfő

Madarak 15. kép

Szent Ferenc prédikál a madaraknak

"Mikor az Isten szentje Bevagna közelébe ért, egy helyen különféle madarak töméntelen sokaságára talált. Meglátva őket, vidáman futott arra a helyre és mint eszes lényeket, köszöntötte a madarakat. Azok pedig mindahányan megvárták, feléje fordultak; s amelyek a szőlőkben voltak, midőn feléjük közelített, szokatlan fejbiccentéssel tekintettek reá. Hozzájuk érve mindnyájukat gondosan figyelmeztette az Isten igéjének meghallgatására, majd így szólt :
- Testvérkéim, madarak, sok dicsérettel tartoztok Teremtőtöknek, aki benneteket tollakkal ruházott fel és szárnyakat adott nektek a repülésre. A tiszta levegőt is neki köszönhetitek, meg azt, hogy aggságtok nélkül kormányoz benneteket .
A madarak ezek és hasonlók hallatára csodálatosan viselkedtek: nyakukat nyújtogatták, szárnyukat csapkodták, csőrüket tátogatták és figyelmesen tekintettek reá. Maga a Szent pedig lelki gyönyörűséggel, csodálkozva járt köztük, s bár csuhájával intette őket, azok nem mozdultak helyükről, amíg erre nekik keresztvetéssel engedélyt nem adott, mikor is áldásával valamennyien szétrepültek. Mindennek társai szemtanúi voltak, miközben az úton várakoztak reá. Közéjük visszatérve a szent és alázatos férfiú hanyagságról vádolta magát azért, hogy addig prédikált a madaraknak,az ige hirdetésével."   LM 12,3

A bazilika bejáratánál megfestett két jelenet sajátos módon magán viseli Giotto keze nyomát.
Azt mondhatjuk, hogy ez a jelenet a dialógusról szól. Szent Ferenc odahajló figyelemmel prédikál a madaraknak. A madarak mind szent Ferenc köré sereglenek és oda figyelve, hallgatják őt. Szent Ferenc áldásban részesíti a madár sereget. Mögötte ott áll a csodálkozó ferences testvér. A felemelt kézmozdulata és az arckifejezése jelzi ezt a csodálkozást.

2011. március 27., vasárnap

Ámulat

A csodálkozó két ferences testvér

Giottonál gyakran előfordul, ami ezen a képen is látható, hogy elővételezi a képet szemlélők reakcióját. A két ferences testvér csodálkozik azon, amit lát és tapasztal. Ahogyan egymásra tekintenek, látszik, hogy kommunikálnak és egyértelműen lenyűgözi őket szent Ferenc cselekedete. Ilyen hatást vár, remél a festő azoktól, akik a képet nézik. Érdekes, az ábrázolás pontossága (precizitása) Nem csak a személyeket dolgozta ki, hanem még a szamár alakja is nagyon éles és jól körvonalazott. Sőt a szamár hátára erősített csomag is, nagyon részletes.

2011. március 26., szombat

Szikla 14.kép

Szent Ferenc vizet fakaszt a sziklából 
 
"Más alkalommal Isten embere magányba akart vonulni, hogy ott szabadabban engedhesse át magát a szemlélődésnek. Gyönge lévén, egy szegény ember csacsiján ment, melynek gazdája mellette gyalog kepesztett a hegyi ösvényen. Azonban a hosszú és nehéz gyaloglás kifárasztotta, meg a szomjúság is úgy ellankasztotta, hogy kiáltozni kezdett a szent után:
- Meghalok a szomjúságtól, ha valaki egy pohár vízzel fel nem üdít!
Krisztus szolgája legott leszállt a csacsiról, térdre roskadt, s kezét az ég felé tárva nem szűnt meg imádkozni mindaddig, míg meghallgatást nem nyert. Imája végeztével így szólt az emberhez:
- Siess a sziklához és ott friss vizet találsz, amit Krisztus a sziklából most fakasztott számodra könyörületesen!
Mily csodálatos Isten fölsége, mely oly könnyen hajlik le szolgáihoz! A szomjas ember merített és ivott az imádság erejével kőből fakadt vízből. Pedig sem azelőtt nem volt ott forrás, sem utóbb nem találtak szorgalmas keresés után sem."  LM 7,12

Két nagy és meredek szikla fogja közre, az imádkozó testtartásban levő szent Ferencet. Giotto gyakran ábrázolja szent Ferencet imádkozva. Figyelemre méltó, hogy a szomját oltó, szegény ember szemei kidüllednek és a lába megfeszül, amely az eddigi erőfeszítést fejezi ki. A forrás nagyon bővizűen tör fel, mutatva az ima meghallgatását és Isten bőkezűségét. A képen látható két ferences, akik csodálkoznak elővételezik a szemlélő reakcióját. A jelenet óhatatlanul Mózest juttatja eszünkbe. Ő az előkép, aki vizet fakasztott a sziklából, hogy csillapítsa a népe szomját a vándorlás idején. Szent Ferenc az új Mózes, aki példájával és imájával elől jár, és csillapítja a Krisztus követők és keresők szomjúságát.
Sajnos az 1997-es földrengés megrongálta a képet, amely a bejárati falon található.