2010. április 29., csütörtök

A kápolna és a kolostor


Egy szűk, boltíves kapun léptünk be a négyszögű udvarra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a völgyre. Nem nagy az egész, de épp elég ahhoz, hogy innen induljanak kisebb nagyobb csoportok a kolostor és a környék meglátogatására. Bennünket is itt fogadott az egyik itt lakó ferences testvér. Legelőször kaputól jobbra található kápolnát látogattuk meg. Az ősi kápolnát annyira kibővítették, hogy naponta itt van a szentmise és a zsolozsma, amelybe a zarándokok is bekapcsolódhatnak. A bejárattal szemben, a falon a Szent Szüzet ábrázoló freskó látható. Jobbra egy lépcsőn jutottunk le szent Ferenc barlangjába.
Maga a kolostor több részben épült és hosszú fejlődés eredményeként nyerte el mai formáját. Az első kis remeteséget a XIV században építették. A nagyobb arányú építkezés Szienai szent Bernardinnak köszönhető (XV század). Az általa épített rész bejárata fölött kőbe vésve látható, az általa terjesztett Jézus monogram, az IHS. Természetesen minden korszak hozzáépítette, alakította a kolostort, az igényeknek megfelelően, de mindig megőrizték a helynek a szellemét és a szegénységet. Jellegzetes az ebédlő, amely egyik oldala a sziklafal. Érdekes módon képezték ki az ülőhelyeket, úgy hogy bele véstek a sziklafalba, hogy kényelmesebben lehessen ülni. A testvériség jeleként a közösség nem csak megmutatta az ebédlőt, hanem süteménnyel és gyümölccsel kínáltak meg.
Elmesélték, hogy néhány napra, hosszabb időre is fogadnak olyan személyeket, vagy kisebb csoportokat, akik arra vágynak, hogy a világ zajától egy időre elvonuljanak. A költségek térítése önkéntes adomány, mindenkinek a lehetőségéhez mérten.

2010. április 28., szerda

Carceri, Remeteség Assisi közelében


Assisitől 4-5 km távolságra van egy remeteség, aminek Carceri a neve. Eredetileg a megnevezés börtönt jelent, de valójában egy elzárt, magányos helyről van szó. Autóval is megkölthető, az út keskeny és folytonosan emelkedő. Az egész kolostor rendszer, csodálatos összhangban mintegy bele olvad a környezetébe, úgy hogy az erdő között neki lapul a szikláknak. Még a vizet is ciszternás autókkal kell ide felhozni.
Szent Ferenc kedvelt imádságos helye volt az itt található barlangrendszer, első társaival gyakran kijárt ide és elidőzött valamelyik barlangban.
Élt akkoriban Assisi városában egy vele egykorú ifjú, akit mindenki másnál jobban kedvelt, és akit a kölcsönös szereteten alapuló barátság címén méltónak talált arra is, hogy legbensőbb titkaiba beavassa. Ezt gyakran magával vitte távoleső és elmélkedésre alkalmas helyekre, elhitetvén vele, hogy ott nagy és értékes kincsnek jutott a nyomára. Az ifjú örömmel hallotta ezt, és kíváncsiságtól sarkallva mindig kész örömest tartott vele. Volt a város közelében egy barlang. Legtöbbször ide irányozták lépteiket, miközben a kincsről beszélgettek. Isten embere, aki már szent volt – mert szent volt a szándéka –, egy napon szintén ebbe a barlangba vonult, s mialatt társa kint várakozott, ő a lélek újszerű és eddig még nem tapasztalt hevületében imádta az Atyát a rejtekben. Örült neki, hogy senki sem tudja, mi történik ott bent, és a jobb kedvéért bölcsen eltitkolva a jót, szent elhatározásában egyedül Istenhez fordult tanácsért. Buzgón imádkozott, hogy az örök és igaz Isten irányítsa lépteit, és tanítsa meg őt akarata teljesítésére. Közben nagy szorongást állott ki, és mindaddig nem tudott megnyugodni, amíg csak tettekre nem váltotta azt, ami szívében megfogant. Közben a legkülönbözőbb gondolatok hullámoztak lelkében, és egészen felkavarták őt. Belül égett az isteni tűz lángolásától, és a lelkét betöltő szent hevületet hiába próbálta kifelé titkolni. Másrészt nagyon bántotta, hogy súlyosan vétkezett, és haragra ingerelte az isteni fölség szemét[1]. Sem a múlt, sem a jelen bűnei nem szereztek neki többé gyönyörűséget. De még nem bízott egészen magában, hogy a jövő dolgaiban meg tudja magát tartóztatni. Érthető tehát, hogy amikor visszatért barátjához, annyira el volt gyötörve, hogy egészen más embernek látszott, mikor belépett, és másnak, mikor kijött.” 1 Cel 6

A bejáratnál latin nyelvű felirat fogad: „Ubi Deus, ibi Pax” – ahol Isten ott a béke. Valóban, békés nyugodt hely. Először az örök fogadalmam előtti délután jártam itt két másik társammal: Leó és Csaba testvérrel. Az egész délutánt itt töltöttük. Sétáltunk, beszélgettünk, beültünk egy barlangba és elvégeztük a szentgyónásunkat. Nagyon emlékezetes nap maradt. Este gyalog mentünk vissza az Angyalos Boldogasszonyhoz, amely innen úgy 9-10 km lehet.


[1] Iz 3,8

2010. április 27., kedd

A Szent Klára Bazilika Belülről


A bazilika belső tere egy latin keresztet mintáz. A fő hajóból két kereszthajó nyílik, és természetesen a szentélyben folytatódik. A falakat egykor freskók díszítették, de ebből most a főhajóban csak maradványok láthatók. Talán elfogyott a pénz és abbamaradt a festés, később pedig a már meglévőket is eltávolították.
A falakon karcsú gótikus bordázat szalad fel, amely ünnepélyessé teszi ezt a benső teret. Nagyon értékes a presbitérium középpontjában függő 13. századi festett kereszt. Az oltár feletti boltozatot egy Giotto tanítvány festette.
Az egyik festmény párhuzamot von a Szűzanya és szent Klára között: egyik felől a Szűzanya látható a kis Jézussal, másik felől szent Klára.
Megfestette szent Ágnest, szent Klára testvérét. Szent Klára más szentek társaságában látható, mint Sziénai szent Katalin, szent Cecilia, szent Lucia.
A jobboldali kereszthajóban szent Klára életéből nyolc jelenetet festettek meg.
1.     Szent Klára átveszi Guidó püspöktől az olajágat, amely már az Egyházhoz való tartozás jele volt.
2.     Szent Ferenc a Porciunkulában fogadja Klárát és levágja a haját.
3.     Szent Klára beöltözése a szerzetesi ruhába.
4.     A rokonok haza akarják vinni.
5.     Ágnes ellenáll azoknak, akik el akarják vinni a kolostorból.
6.     Szent Klára csodái: gyógyítás, kenyérszaporítás.
7.     Szent Klára halála, körülveszik más szentek és a Szűzanya.
8.     Szent Klára temetése, IV Ince pápa és a bíborosok.
Valószínű, hogy szent Klára életéből még sok más jelenetet is megfestettek, legalább is a festmény maradványok a bazilikában erre utalnak.
Miután a templomot körbejártuk, nagyon sok lelki élménnyel gazdagodva a jobboldali ajtón újra kilépünk a térre.

2010. április 26., hétfő

A Kripta


Amint a kereszt kápolnából belépünk a templomban a látogatási útvonal a templom alatt található kriptába vezet. Itt nyugszik szent Klára teste egy hatalmas ereklyetartóban. Szent Klára, 1253-ban hunyt el és annak ellenére, hogy a kripta 1260-ban elkészült a látogatók elől el volt zárva. 1850-ben találták meg, és tárták fel. Szép gótikus boltíves helyiség, csupa kő és márvány. Nagyon díszes, szép építmény. Mindig nagyon sok a látogató, folyamatosan hosszú sorok kígyóznak a ráccsal és üvegablakkal elzárt rész előtt, hogy megtekintsék szent Klára testét. Mielőtt odáig jutunk meg lehet nézni azt a kőkoporsót is, amiben talán szent Ferenc is nyugodott, mielőtt átvitték a tiszteletére épült bazilikába, majd utána szent Klára is, amíg üveg koporsóba nem került. Az arca  talán viasszal van bekenve. Az üveg ablak előtt nem lehet túl sokáig időzni, mert sodor magával a tömeg. Csupán egy alkalommal találtam itt kevesebb embert, mert kint hideg őszi szél fújt és esett az eső. Más alkalommal jó sokáig kellett várakozni arra, hogy csupán egy suhanó pillantást lehessen vetni szent Klára holttestére és egy rövidre szabott fohász után tovább is kellett lépni. Mondjuk, a sor méltóságteljesen kanyarog. nincs hangos beszéd. A látogatóknak jól szervezett, kijelölt útvonalat kell követniük, mert nem ugyanott kell visszamenni ahol bejöttünk a kriptába. Úgyhogy egy kör leírása után, ahogy a lépcsőkön feljövünk, újra a templomban találjuk magunkat és a látogatás a templommal folytatódhat.

2010. április 25., vasárnap

Ereklyék Kápolnája


Egy erre a célra kialakított, elzárt részben több szent Klára és szent Ferenc ereklyét is őriznek. Amikor első alkalommal megfordultam itt, akkor a rácsok mögött egy teljesen lefátyolozott klarissza nővér mutatta be ezeket az ereklyéket, azóta ez megszűnt.
Látható itt szent Klára haja egy ereklyetartóban. Szent Klára ruhája, vezeklőöve (cilicium), fátyol. Rács, amin keresztül a nővérek áldoztak, Szent Klára regulája.
Szent Ferenc habitusa is megtekinthető eredeti kordával, valamint szent Ferencnek a zsolozsmás könyve, amit Leó testvér ajándékozott a nővéreknek.
Az első lapra ezt írta Leó testvér:
Ezt a breviáriumot boldog Ferenc adta társainak, Angelus és Leó testvérnek, és ő maga is használta, amikor még jó egészségben volt, a zsolozsma végzésére, mint ahogyan ezt a Regula előírja. Amikor a betegség megakadályozta annak mondásában, legalább hallani akarta. Ehhez hűséges volt egész életében.
Ezt az evangéliumos könyvet is lemásoltatta, és amikor betegség vagy más nyilvánvaló akadály nem engedte, hogy jelen legyen a misén, felolvastatta magának a napi evangéliumot. Ehhez is haláláig hű maradt. Azt mondta: „Amikor nem tudok jelen lenni a misén, a lélek szemével imádom Krisztus Testét éppen úgy, mint amikor mise alatt nézem őz.” Az olvasás vagy a meghallgatás után boldog Ferenc mindig megcsókolta az evangéliumos könyvet az Úr iránti tiszteletből.
Ezért, amennyire csak tudja, Angelus és Leó testvér kéri Benedicta nővért, a szent Klára-monostor Szegény Úrnőinek apátnőjét és utána ugyanennek a monostornak minden jövendőbeli apátnőjét, hogy őrizzék mindig ezt a könyvet Szent Klára-monostorában szent atyánk emlékére és iránta való tiszteletből, mert ez a könyv, amelyet oly gyakran olvasott.”

2010. április 24., szombat

Oldal Kápolna a szent Klárában


Amint beléptünk a szent Klára bazilikába a templom hangulata, a tisztaság, az oltárok díszítése mind azt sugallta, hogy ez valóban az imádság háza. Nagyon szépen, ízlésesen elrendezett virágcsokrok díszítették az oltárokat. A templom látogatását úgy oldották meg, hogy belépéskor egy pillantás után a kijelölt útvonal egy oldal kápolnába terelt, ahol az eredeti San Damianoi keresztet őrzik. Itt mindig nagyon sok a látogató, de a padokban imádkozó embereket is lehet látni. Vigyáznak a csendre így a kápolna alkalmas az imádságra. A falakat XII-XIV századi freskók díszítik. Természetesen mindenki a keresztre kíváncsi, amelyet a boltívre függesztettek és gyakorlatilag kettéosztja a helyiséget. Valójában két kápolnáról van szó, a szentségi kápolna és a kereszt kápolna. Jelenleg egy teret alkotnak. Ez  a régi szent György templom maradványa.
2007, októberében a folyamatos képzési felelősök kongresszusán a klarissza nővérekkel közös szentségimádásunk volt itt. Mi a nővéreknek csak a hangját hallottuk. Ugyanis a kápolna falát elől, jobbra kivágták és egy ráccsal választották el. Itt vesznek részt a nővérek a szentmisén, imádságokon.
Jó hosszúra szervezték ezt a közös virrasztást, de elmélyült és egyben sajátos is volt. Egy szimbólumot is alkalmaztak a szervezők. Kenyeret (kis cipókat) osztottak ki közöttünk, mint a közös lelki táplálkozás szimbóluma. Hazafele a szimbólumból valóságos táplálék lett, mert amíg az autóbuszra várakoztunk lassan mindenki elfogyasztotta, hisz már jócskán túlmentünk a vacsoraidőn.

2010. április 21., szerda

A Szent Klára Bazilika Kívülről


Bármilyen irányból is érkeznénk is a Szent Klára bazilikához jól esik megpihenni az előtte levő téren. Itt jól kifújhatjuk magunkat, vagy hogyha csoportosan érkezünk a belépés előtt itt összegyűlhetünk, és előbb megtekinthetjük kívülről a templomot. A téren, mintha ráérősebbek lennének a látogatók. Sokan fényképet készítenek, beszélgetnek, vagy a kilátás foglalja le őket.
Szent Klára (1193-1253) halála után, valószínűleg 1255-ben kezdték el építeni a bazilikát és 1265-ben fejezték be. A régi szent György templom helyére épült, a város szélére.  A régi templomból valószínű, csak egyetlen fal maradt meg.
A szent György templomban, tehát ezen a helyen tanult gyermekkorában szent Ferenc, itt ismerkedett meg a Szentírással, a zsoltárok világával. Itt nyugodott a teste 1226-1230 között, amíg a tiszteletére épült templom be nem fejeződött. A szentté avatása is itt történt 1228-ban (IX. Gergely pápa).
A templom, mintha a Szent Ferenc Bazilika felső részét utánozná. A fő homlokzat jellegzetes fehér és rózsaszínes kőből készült. Itt is megcsodáltam a hatalmas kő rozettát. A bazilikára jellemző oldalt a három tartópillér, amelyet a XIV. században építettek hozzá, hogy megerősítsék a falakat. A templom ugyanis egyetlen hajóból áll, és a falakat a ledőlés fenyegette. Nagy, masszív tartópillérek ezek. Nyári melegben még árnyákot is tartanak. A templom mellett pedig szökőkút buzog. Hogyha a járdán tovább megyünk, be lehet látni abba az olajfa kertbe, amit a nővérek, gondoznak. A templom mögött pedig a hatalmas monostor. Ott jártunkkor azt mondták, hogy kb. hatvan nővér lakik itt. A nővérek a monostorban lehetőségük van teológiát tanulni, könyveket írnak, kétkezi munkát végeznek, legfőként pedig imádkoznak.

2010. április 19., hétfő

Erődítmény Assisi fölött


Rocca Magiore
Aki már látta Déva várát, vagy hasonlót, könnyebben elképzeli azt az erődítményt, amely elválaszthatatlan Assisi látképétől és nagyban hozzájárul a város középkori hangulatához. Amit ma láthatunk, az Assisi lakói által 1198-ban lerombolt vár XIV századi rekonstrukciója. Az ifjú Ferenc, 16 évesen részt vett a feudális uralom szimbólumának a lerombolásában. A folytonos ellentét, rivalizálás szent Ferenc korának meghatározó tényezője volt. Nagy társadalmi szakadék alakult ki a nagyok (maiores) és a kicsik (minores) között. Ez a különbség belső polgárháborúhoz vezetett, úgy hogy a minoresek fellázadtak, és elűzték azokat, akik nagyobbnak számítottak társadalmi szempontból és az uralkodó réteghez tartoztak. Később ezek a fogalmak szent Ferenc életében evangéliumi értelmet nyertek és legfőbb törekvése volt, hogy mindenkinél kisebb legyen. Másoknak is ezt tanácsolta, így lett a rend is a kisebb Testvérek Rendje. Jó nekirugaszkodás a városból felmenni az erődítményhez. Emlékezetes számomra, amikor megpróbáltam magamban rövidítőn feljutni, de egy idő után annyira elhagyatott, bozótos helyre jutottam, hogy visszaértem és a város főteréről indultam neki újra a szokásos útvonalon. Jó néhány kanyar után láttam, hogy végül is közel jártam a célhoz, de eléggé járatlan, szűk ösvény vezet ide. Azt tapasztaltam, hogy itt fent mindig fúj a szél és eléggé hűvös van, de nagyon szép a kilátás. A Rocca lábánál húzódik meg Assisi, innen fentről jól látszik a szent Rufin székesegyház, a szent Klára. Távolabbra tekintve még mindi Asssi irányában, lent a síkságon feltűnik az Angyalos Boldogasszony temploma. Balra van Rivo Torto, jobbra pedig a Perugiába vezető út kanyarog. 1202-ben szent Ferenc Perugiában raboskodott, miután a város elleni harcban elfogták.  Az elénk terülő síkságot mindig úgy képzeltem, mint a csíki, vagy gyergyói medencét, csak nagyobb kiterjedésben. Itt mindig otthonossági érzés kelt bennem. Maga a vár is látogatható, én sosem voltam bent, valahogy sosem került rá sor. A nagy fal másik oldalán, amely a Rocca várát kiszélesíti, lehet látni Tescio vidékét és a rajta áthaladó utat. Ezen az úton hagyta el Ferenc Assisit, miután a püspök előtt mindenét visszaadta apjának.
Ennek utána a világ megvetője a földi vágyaknak bilincseiből kioldozkodva, elhagyta szülővárosát, s függetlenül, bátorságosan az egyedüllét magányába húzódott, hogy annak csöndjében felfigyelhessen az égi vigasztalás titokzatosságára.
Mialatt Ferenc bizonyos erdőn haladt keresztül és örvendezve zengedezte francia nyelven az Úr dicséretét, rejtekhelyükből előjövő zsiványok rontottak neki és durván kutattak kiléte után. Mire ő bátorsággal eltelve, látnoki hangon így válaszolt:
- A nagy Király hírnöke vagyok !
Azok azonban ütlegelve egy hóval teli gödörbe taszították e szavakkal:
- Pihenj, paraszt, Isten követe !
A zsiványok távoztával kimászott a veremből, s nagy örömre derülve még hangosabban énekelte bele az erdőségbe a mindenek Teremtőjének dícséretét.
(Legenda maior 2,5)

2010. április 18., vasárnap

Az első ferences hivatás


A püspökségtől nem messze található szent Ferenc első társának Quintavalle Bernátnak a háza. Az utcát is róla nevezték el. A ház oldalán elhelyezett táblán ez olvasható: Hic / S. Franciscum ad coenam et cubitum / b. Bernardus Quintavallis / excepit et / in exstasim vidit» Vagyis: Ebben a házban fogadta vacsorával és szállással boldog Bernát, Szent Ferencet és itt látta elragadtatásban (extázisban).
A Fioretti II fejezete így írja le az eseményt:
„Bernát úr, Assisi városának egyik legelôkelôbb, leggazdagabb és legbölcsebb polgára megfigyelve Szent Ferencet, eltűnôdött magában hôsies világmegvetésén, a bántalmak elviselésében tanúsított mérhetetlen türelmén, meg azon, hogy az emberek fitymáló és ócsárló viselkedése nemhogy csökkentette, hanem még inkább növelte benne az állhatatosságot. Újra és újra elgondolkozva a dolgon, arra a következtetésre jutott: semmi esetre sem lehetséges, hogy Ferenc ne legyen birtokában Isten különös kegyelmének. Meghívta hát magához egy este vacsorára és éjjeli szállásra; Szent Ferenc pedig elfogadta a meghívást, és nála maradt éjszakára is. És akkor Bernát úr eltökélte magában, hogy meglesi vendégének jámborságát, azért saját szobájában vettetett néki ágyat, ahol éjjelente mindig mécses égett. Szent Ferenc pedig, hogy észrevétlenül végezhesse imáját, a szobába lépve nyomban ledôlt az ágyra, és úgy tett, mintha máris aludnék. Kisvártatva Bernát úr is lefeküdt, s szörnyen horkolni kezdett, mintha azonnal elnyomta volna az álom. Szent Ferenc abban a hiszemben, hogy házigazdája csakugyan már elsô álmát alussza, fölkelt ágyából, és imádkozni kezdett. Szemét és kezét az égre emelve, áhítatos buzgalommal mondogatta: -- Én Istenem! Én Istenem! -- Miközben sűrűn hullottak könnyei, mind csak ezt ismételgette egészen a hajnal közeledtéig: -- Én Istenem! Én Istenem! -- ….Bernát úr pedig látva a mécsvilágnál Szent Ferenc ájtatos cselekedeteit, és alaposan megfontolva az ajkáról elhangzott szavakat, a Szentlélek indítására és sugallatára elhatározta, hogy új életet kezd….”
Mindez 1208. április 15-én történt. Dante az Isteni színjáték 11. fejezetében írja:
előbb Bernát követni társát a nagy békébe, saruját levetve futott, s lassúnak vélte szent futását.” A ház előtt állva, amely ma is lakott, elgondolkodtam, hogy mennyire megrendítő benső eseményeket rejtenek az egyszerű, szürke kő fala. Ebben a házban született meg az első ferences hivatás.

2010. április 15., csütörtök

A püspökség


Assisiben többször jártam, de a püspökségen csak egy alkalommal, 2007. október.27-én. Ekkor volt a ferences rend folyamatos képzési titkárainak a kongresszusa, így nekem is Assisibe kellett utaznom. A találkozó programjába iktatták be, rendünk alapításának 800 éves jubileumára készülve, az előkészület harmadik évének a megnyitóját. Ez a virrasztó, imádságos szertartás szimbolikusan a püspökségen kezdődött, azon a helyen ahol szent Ferenc az apai szigor elől az Egyház képviselőjéhez a püspökhöz menekült.
Ezen a helyen hangozott el, hogy „ezentúl nem mondom, hogy Pietro Bernardone az atyám, hanem azt mondom "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy."  Az épület egyik nagy termében, ahol gyülekeztünk a falra a fentebb leirt jelenetet festették meg. Sajátos érzés volt ezen a történelmi helyen járni, és beleképzelni magam a korabeli eseményekbe.
Assisi jelenlegi püspöke Dommenico Sorrentino, aki a szertartás első részét vezette, a prédikációban elmondta, hogy sokszor gondolkodik elődje, Gujdo magatartásán, aki nagyon gyorsan felismerte szent Ferenc törekvését, egyházias érzését. Persze azt is kiemelte, hogy a püspök az Egyház és Krisztus képviselője.
A szertartás keretében rendünk generálisa Joseph Rodriguez Carballo megáldotta a ferences szentek sokaságának szimbólumát. A kép egy fát ábrázol, amelynek a szerteágazó ágai a szentek (arbor sanctitatis)
A püspökségről körmenetben mentünk át a szent Klára bazilikába. Útközben a ferences szentek litániáját énekeltük. A kezében mindenki fáklyát tartott, ami még felemelőbbé tette az esti vonulásunkat Assisi utcáin.
Két közbeiktatott állomáson, ferences testvérek hálát adtak a hivatásáért, a hivatásból fakadó örömért, a kegyelmekért, a megtorpanásokért és az újabb nekilendülésekért. Ez egyben nyilvános tanúságtétel is volt, a járókelők füle hallatára, és legalább 140-150 ferences jelenlétében. Beérve a szent Klára bazilikába, a generális atya lelkes beszedet tartott. Utána megújítottuk a fogadalmunkat és egymással békecsókot váltottunk. Jól esett, hogy magyarul is megszólalhattam, mert előttem Várnai Jakab akkori rendi tanácsos (definitor generális) ült, mögöttem pedig a magyarországi Peregrin testvér, akivel együtt utaztunk Assisibe. Sok testvér vett részt az ünnepségen. Tetszett, hogy a fiatal testvérek, novíciusok nagy lelkesedéssel követtek a generálisunk gesztusait, pl. amikor végig ment a sorok között és többekkel kezet fogott, igaz, hogy a generálison is látszott a lelkesedés. Különben nagyon testvéri módon mozgott kötöttünk, ő is es az egész rendi vezetőség, pl. együtt tolakodtunk a városi buszon. A körmenetben ők vitték egy darabon azt a képet, amin a rendünk szentjeit ábrázoló fa látható.
A szertartás végén buszokkal mentünk vissza a Santa Maria de Angelibe. Érdekes volt látni, hogy a városi buszok csupa ferencessel voltak tele, akik a világ minden nyelvét, bőr színét és kultúráját képviselték.

2010. április 10., szombat

Utcák és a Főtér


Igazat adok annak az úti könyvnek, amelyben azt olvastam, hogy legjobban úgy lehet megismerni Assisit, hogyha cél nélkül összevissza járkálunk legalább egy napot. Első alkalommal, amikor itt jártam feltűnt, hogy Leó testvér, a vezetőnk milyen biztonsággal mozog Assisi utcáin. Meg is kérdeztem, hogy ennyire jól megismerte a várost? A válasz az volt, hogy Assisi utcáin nem lehet eltévedni, mert az utcák többnyire a főtérre vezetnek. Később magam is kipróbáltam, és valóban így van.
Assisi utcáin járva, magam sem hittem a gyönyörű valóságot. Emelkedő utcák, zegzugos sikátorok őrzik szent Ferenc és társai lábnyomait, tetteit és neveit. Valamikor ezek az utcák, a főtér Ferenc ifjú korában vidám nevetéstől visszhangoztak. Most alázatosan, szinte szent csendben, mintha titkot őriznének Ferenc és az első testvérek neveit viselik és hirdetik egyben.
A város főtere is egészen jól őrzi Szent Ferenc korának hangulatát. Középen egy szökőkút áll. A tér sarkán állott a szent Miklós templom, ahol szent Ferenc az evangélium szavait hallotta, amikor a miséző pappal felolvastatta az aznapi részt arról, hogy Jézus az apostolokat eszközök nélkül küldte szét. „Szent Ferenc pedig, mikor meghallotta, hogy Krisztus tanítványainak sem aranyat, sem ezüstöt, sem pénzt nem szabad maguknál tartaniuk; az útra sem erszényt, sem tarisznyát, sem kenyeret, sem botot nem szabad magukkal vinniük; sem sarut, sem két köntöst, nem szabad viselniük, hanem szüntelenül az Isten országát és bűnbánatot kell hirdetniük, tüstént felujjongott a Szentlélekben: "Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok!”( 1 Cel 22)
Ma már nem áll a szent Miklósnak szentelt templom. A XIV század közepén egy márvány szószéket építettek ide, amelyről Sienai szent Bernát prédikált 1425-ben.
A Minerva templom homlokzatát viszont maga szent Ferenc is látta, hisz a templom római kori pogány templom volt. A templomot 6 korintusi oszlopával 1539-ben alakították át katolikus templommá.
A podesták palotája is itt a főtéren található, amelyről már 1212-ben szó esik, de csak 1282-ben fejezték be az építését.
Jól esett elidőzni, nézelődni ebben a környezetben. Fizikailag, lelkileg felüdítő volt.