"Mielőtt boldog emlékezetű IX. Gergely pápa, akiről a szent megmondta, hogy a pápai méltóságra fog emelkedni, a keresztnek ezt a viselőjét a szentek sorába iktatta volna, kételkedésnek bizonyos fullánkját hordozta szívében oldalsebét illetőleg. Egy éjszaka azonban - amint ezt maga a pápa könnyek között beszélte el - álmában megjelent neki a boldog Ferenc, bizonyos szomorúsággal arcán, és kételkedésére cáfolatként fölemelte jobbját, megmutatta sebét ás edényt kért tőle, hogy abba az oldalából kicsorgó vért felfogja. Látomásában a pápa felajánlotta a kívánt edényt, amely látszólag csordultig megtelt vérrel... Ettől kezdve e szent csoda iránt oly áhítattal viseltetett és arra oly gondosan vigyázott, hogy még azt sem tűrte el szigorú feddés nélkül, ha valaki e fénylő jeleket gőgös vakmerőséggel leszólta."
LM, Csodák, I,2
A festmény középpontjában a stigmatizált szent Ferenc áll, aki megfogja a pápa kezét, és megmutatja neki az oldalát. A tényt, hogy a jelenet álomban történik az is kifejezi, hogy a pápa körüli személyek mind alszanak. A szemközti falon: Ferenchez szól a San Damianói kereszt - Ferenc megbizonyosodik küldetéséről, megerősíti hitében az Úr szava. Itt a kételkedő pápa bizonyosodik meg arról, hogy Ferenc a San Damianóban kapott küldetést bevégezve Krisztus akaratát teljesítette. Ő volt Krisztus embere - s ezt Krisztus a sebhelyek adományozásával mindenki előtt szemmel láthatóvá is tette. Ha pedig Ferenc Krisztus küldötte, bízhatunk közbenjárásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.