2010. április 15., csütörtök

A püspökség


Assisiben többször jártam, de a püspökségen csak egy alkalommal, 2007. október.27-én. Ekkor volt a ferences rend folyamatos képzési titkárainak a kongresszusa, így nekem is Assisibe kellett utaznom. A találkozó programjába iktatták be, rendünk alapításának 800 éves jubileumára készülve, az előkészület harmadik évének a megnyitóját. Ez a virrasztó, imádságos szertartás szimbolikusan a püspökségen kezdődött, azon a helyen ahol szent Ferenc az apai szigor elől az Egyház képviselőjéhez a püspökhöz menekült.
Ezen a helyen hangozott el, hogy „ezentúl nem mondom, hogy Pietro Bernardone az atyám, hanem azt mondom "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy."  Az épület egyik nagy termében, ahol gyülekeztünk a falra a fentebb leirt jelenetet festették meg. Sajátos érzés volt ezen a történelmi helyen járni, és beleképzelni magam a korabeli eseményekbe.
Assisi jelenlegi püspöke Dommenico Sorrentino, aki a szertartás első részét vezette, a prédikációban elmondta, hogy sokszor gondolkodik elődje, Gujdo magatartásán, aki nagyon gyorsan felismerte szent Ferenc törekvését, egyházias érzését. Persze azt is kiemelte, hogy a püspök az Egyház és Krisztus képviselője.
A szertartás keretében rendünk generálisa Joseph Rodriguez Carballo megáldotta a ferences szentek sokaságának szimbólumát. A kép egy fát ábrázol, amelynek a szerteágazó ágai a szentek (arbor sanctitatis)
A püspökségről körmenetben mentünk át a szent Klára bazilikába. Útközben a ferences szentek litániáját énekeltük. A kezében mindenki fáklyát tartott, ami még felemelőbbé tette az esti vonulásunkat Assisi utcáin.
Két közbeiktatott állomáson, ferences testvérek hálát adtak a hivatásáért, a hivatásból fakadó örömért, a kegyelmekért, a megtorpanásokért és az újabb nekilendülésekért. Ez egyben nyilvános tanúságtétel is volt, a járókelők füle hallatára, és legalább 140-150 ferences jelenlétében. Beérve a szent Klára bazilikába, a generális atya lelkes beszedet tartott. Utána megújítottuk a fogadalmunkat és egymással békecsókot váltottunk. Jól esett, hogy magyarul is megszólalhattam, mert előttem Várnai Jakab akkori rendi tanácsos (definitor generális) ült, mögöttem pedig a magyarországi Peregrin testvér, akivel együtt utaztunk Assisibe. Sok testvér vett részt az ünnepségen. Tetszett, hogy a fiatal testvérek, novíciusok nagy lelkesedéssel követtek a generálisunk gesztusait, pl. amikor végig ment a sorok között és többekkel kezet fogott, igaz, hogy a generálison is látszott a lelkesedés. Különben nagyon testvéri módon mozgott kötöttünk, ő is es az egész rendi vezetőség, pl. együtt tolakodtunk a városi buszon. A körmenetben ők vitték egy darabon azt a képet, amin a rendünk szentjeit ábrázoló fa látható.
A szertartás végén buszokkal mentünk vissza a Santa Maria de Angelibe. Érdekes volt látni, hogy a városi buszok csupa ferencessel voltak tele, akik a világ minden nyelvét, bőr színét és kultúráját képviselték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.