2010. április 18., vasárnap

Az első ferences hivatás


A püspökségtől nem messze található szent Ferenc első társának Quintavalle Bernátnak a háza. Az utcát is róla nevezték el. A ház oldalán elhelyezett táblán ez olvasható: Hic / S. Franciscum ad coenam et cubitum / b. Bernardus Quintavallis / excepit et / in exstasim vidit» Vagyis: Ebben a házban fogadta vacsorával és szállással boldog Bernát, Szent Ferencet és itt látta elragadtatásban (extázisban).
A Fioretti II fejezete így írja le az eseményt:
„Bernát úr, Assisi városának egyik legelôkelôbb, leggazdagabb és legbölcsebb polgára megfigyelve Szent Ferencet, eltűnôdött magában hôsies világmegvetésén, a bántalmak elviselésében tanúsított mérhetetlen türelmén, meg azon, hogy az emberek fitymáló és ócsárló viselkedése nemhogy csökkentette, hanem még inkább növelte benne az állhatatosságot. Újra és újra elgondolkozva a dolgon, arra a következtetésre jutott: semmi esetre sem lehetséges, hogy Ferenc ne legyen birtokában Isten különös kegyelmének. Meghívta hát magához egy este vacsorára és éjjeli szállásra; Szent Ferenc pedig elfogadta a meghívást, és nála maradt éjszakára is. És akkor Bernát úr eltökélte magában, hogy meglesi vendégének jámborságát, azért saját szobájában vettetett néki ágyat, ahol éjjelente mindig mécses égett. Szent Ferenc pedig, hogy észrevétlenül végezhesse imáját, a szobába lépve nyomban ledôlt az ágyra, és úgy tett, mintha máris aludnék. Kisvártatva Bernát úr is lefeküdt, s szörnyen horkolni kezdett, mintha azonnal elnyomta volna az álom. Szent Ferenc abban a hiszemben, hogy házigazdája csakugyan már elsô álmát alussza, fölkelt ágyából, és imádkozni kezdett. Szemét és kezét az égre emelve, áhítatos buzgalommal mondogatta: -- Én Istenem! Én Istenem! -- Miközben sűrűn hullottak könnyei, mind csak ezt ismételgette egészen a hajnal közeledtéig: -- Én Istenem! Én Istenem! -- ….Bernát úr pedig látva a mécsvilágnál Szent Ferenc ájtatos cselekedeteit, és alaposan megfontolva az ajkáról elhangzott szavakat, a Szentlélek indítására és sugallatára elhatározta, hogy új életet kezd….”
Mindez 1208. április 15-én történt. Dante az Isteni színjáték 11. fejezetében írja:
előbb Bernát követni társát a nagy békébe, saruját levetve futott, s lassúnak vélte szent futását.” A ház előtt állva, amely ma is lakott, elgondolkodtam, hogy mennyire megrendítő benső eseményeket rejtenek az egyszerű, szürke kő fala. Ebben a házban született meg az első ferences hivatás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.