2010. április 28., szerda

Carceri, Remeteség Assisi közelében


Assisitől 4-5 km távolságra van egy remeteség, aminek Carceri a neve. Eredetileg a megnevezés börtönt jelent, de valójában egy elzárt, magányos helyről van szó. Autóval is megkölthető, az út keskeny és folytonosan emelkedő. Az egész kolostor rendszer, csodálatos összhangban mintegy bele olvad a környezetébe, úgy hogy az erdő között neki lapul a szikláknak. Még a vizet is ciszternás autókkal kell ide felhozni.
Szent Ferenc kedvelt imádságos helye volt az itt található barlangrendszer, első társaival gyakran kijárt ide és elidőzött valamelyik barlangban.
Élt akkoriban Assisi városában egy vele egykorú ifjú, akit mindenki másnál jobban kedvelt, és akit a kölcsönös szereteten alapuló barátság címén méltónak talált arra is, hogy legbensőbb titkaiba beavassa. Ezt gyakran magával vitte távoleső és elmélkedésre alkalmas helyekre, elhitetvén vele, hogy ott nagy és értékes kincsnek jutott a nyomára. Az ifjú örömmel hallotta ezt, és kíváncsiságtól sarkallva mindig kész örömest tartott vele. Volt a város közelében egy barlang. Legtöbbször ide irányozták lépteiket, miközben a kincsről beszélgettek. Isten embere, aki már szent volt – mert szent volt a szándéka –, egy napon szintén ebbe a barlangba vonult, s mialatt társa kint várakozott, ő a lélek újszerű és eddig még nem tapasztalt hevületében imádta az Atyát a rejtekben. Örült neki, hogy senki sem tudja, mi történik ott bent, és a jobb kedvéért bölcsen eltitkolva a jót, szent elhatározásában egyedül Istenhez fordult tanácsért. Buzgón imádkozott, hogy az örök és igaz Isten irányítsa lépteit, és tanítsa meg őt akarata teljesítésére. Közben nagy szorongást állott ki, és mindaddig nem tudott megnyugodni, amíg csak tettekre nem váltotta azt, ami szívében megfogant. Közben a legkülönbözőbb gondolatok hullámoztak lelkében, és egészen felkavarták őt. Belül égett az isteni tűz lángolásától, és a lelkét betöltő szent hevületet hiába próbálta kifelé titkolni. Másrészt nagyon bántotta, hogy súlyosan vétkezett, és haragra ingerelte az isteni fölség szemét[1]. Sem a múlt, sem a jelen bűnei nem szereztek neki többé gyönyörűséget. De még nem bízott egészen magában, hogy a jövő dolgaiban meg tudja magát tartóztatni. Érthető tehát, hogy amikor visszatért barátjához, annyira el volt gyötörve, hogy egészen más embernek látszott, mikor belépett, és másnak, mikor kijött.” 1 Cel 6

A bejáratnál latin nyelvű felirat fogad: „Ubi Deus, ibi Pax” – ahol Isten ott a béke. Valóban, békés nyugodt hely. Először az örök fogadalmam előtti délután jártam itt két másik társammal: Leó és Csaba testvérrel. Az egész délutánt itt töltöttük. Sétáltunk, beszélgettünk, beültünk egy barlangba és elvégeztük a szentgyónásunkat. Nagyon emlékezetes nap maradt. Este gyalog mentünk vissza az Angyalos Boldogasszonyhoz, amely innen úgy 9-10 km lehet.


[1] Iz 3,8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.