Amint beléptünk a három hajós katedrálisba, amely 1571-ben nagy átalakításon esett át, balra megszemlélhettük az üveglapokkal lefödött ókori fal maradványokat. Talán a római időkből vannak. Szép, díszes templom. Elül, az oltár alatt szent Rufin (+239) ereklyéit is megnéztük. Azonban bennünket jobban érdekelt az a keresztelőkút, amelyet szent Ferenc idejében használtak. Számukra ez templom legértékesebb ereklyéje. Megihletődve állottunk meg a gondosan őrzött keresztelő kút előtt, amelyet jelenleg egy ízléses vasrácsozat tart össze. Felül, a peremnél látszik, hogy mennyire repedezett a vörös márvány, amiből készült. Én titokban meg is érintettem, hisz amint már említettem, itt hullott a keresztvíz nem csak szent Ferenc fejére, hanem itt keresztelték szent Klárát, szent Ágnest, Szilvesztert, Rufin testvért, aki szent Klára unokaöccse volt. A legenda szerint a titokzatos koldus, vagy zarándok, aki megjelent Ferenc születésekor, most újra eljött és az édesanyától elkérte, hogy a karjába tarthassa a keresztelendő gyermeket. Utólag olvastam, hogy ugyancsak a legenda szerint a zarándok kőbe vésődött térdelő nyomát is mutogatják a keresztelő kút előtt, de erre ott senki nem hívta fel a figyelmünket. „Ferencet eredetileg Jánosnak nevezte el anyja. Atyja azonban, aki születésekor, éppen Franciaországban időzött, hazatérése után Ferencre változtatta nevét.” Három Társ legendája,21)
Évek múlva lehetőségem adódott újra visszatérni látogatóba, de most már egyedül voltam. Emlékszem, hogy miközben egy oldal kápolnában megpróbáltam elcsendesedni egy nagy papi zarándok csoport érkezett. Zajosan közlekedtek, már egyszer elkerültük egymást és most újra utolértek. Beültek ők is a padokba majd egy tized rózsafüzér elimádkozása után tovább mentek. Miután én is alaposan körbe jártam a templomot, még megnéztem egy kiállítást II János Pál pápáról. Természetesen a szentatya halála után készült, korábban nem volt. Feltűnő lehettem, hogy egyedül ballagok, mert eléggé szemügyre vett egy őr. De hát ő is csak a feladatát végzi, én pedig a szabad délutánomat kószálással töltöttem, így az időmbe belefért, hogy ráérősen járjak. Úgy tűnt ez nem igazán jellemző zarándok csoportokra. Igaz, amikor mi is csoportosan voltunk, eléggé rohanós volt, hogy amit csak lehet, megnézhessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.