Kápolnák

Az eddig említett kápolnákon kívül, még két kápolnáról kell beszélnem, amelyet meglátogattunk. Ezek a kápolnák közvetlenül a San Damiano bejárata mellett találhatók. Valójában itt lépik be a látogató, amikor ide megérkezik, mert a templom főbejárata mindig zárva van. Valamikor egy helyiséget alkotott ez a két kápolna, és az itt élő pap otthona volt. Itt fogadta 1205-ben az ifjú Ferencet az a pap, aki a San Damiano őrzésével, gondozásával volt megbízva. Később, szent Klára idejében, ebben a szobában lakott 3-4 testvér, akik a nővérek gondozásával voltak megbízva. Szent misét mutattak be a templomban és koldulni jártak a nővérek számára is.

„Igaz ugyan, hogy mikor a Krisztusnak szentelt szüzek kezdtek számban gyarapodni és a világ különböző tájairól egybeseregleni; mikor a kolostorban a teljes szegénység követésével a legnagyobb tökéletességgel rendezkedtek be, és az összes erények díszével ékesítették fel magukat, a szent atya fokozatosan visszavonult tőlük, de azért nem szűnt meg továbbra is gondoskodni róluk és a Szentlélekben szeretni őket.” (2 Cel 205) 1225 tavaszán itt feküdt betegen szent Ferenc, nagyon meggyengült látással.

Az első kápolnában egy szép festmény látható 1517-ből, amelynek közepén a Madonnát festették meg a kis Jézussal, de ott látjuk, szent Klárát, szent Ferencet és szent Jeromost.

A következő kápolnában egy nagyon szép feszület látható a XVI századból, amelyet Innocenzo de
Pallermo testvér faragott fából. Valószínű azt a szenvedő Krisztust mintázta meg, amelyről szent Ferenc oly gyakran elmélkedett. Krisztus arcát nézve egyik fele nyugodtabbnak tűnik, szinte mosolygós arc, a másik fele pedig szenved. A helybeliek mindig nagyra tartották ezt a feszületet, amelyhez több csoda is fűződik.