Miután megcsodáltuk a nővérek kórusát visszajöttünk abba az előtérbe, ahová az első klarisszákat temették (sepolcreto) és innen egy szűk lépcsőn felfele indultunk. Fél úton, egy ajtón kiléptünk a szabadba, szent Klára kis kertjébe, ahol a hagyomány szerint rózsát és ibolyát ültetett. Szent Ferenc 1225 őszén itt költötte a Naphimnuszt. Úgy tudom, hogy a látogatók elől általában zárva van a kert. Nekünk szerencsénk volt, hogy a kolostor egyik lakója vezetett körbe így megtekinthettük. Ízlésesen kiképzett terasz tárult elénk, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Spoleto völgyére. Lent a fal mellett állott az a vesszőkből font kunyhó, ahová szent Ferenc néha meghúzódott. A helyet cserép tábla jelöli. Nagyon messze el lehet látni innen. Nem csoda, hogy a látvány megihlette szent Ferenc lelkét. A kolostor oldalán egy márványtáblára fel is vésték a Naphimnusz szövegét.
„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen Urunk – Bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.”
„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.