1216-ban történt, hogy egy éjszaka miközben szent Ferenc imádságba merülve a Portiunculában tartózkodott az oltár fölött ragyog fényben ott látta Krisztust és jobbján az ő Szűzi szent Anyját, az angyalok sokaságától körülvéve. Egy hangot hallott: „mit kérsz a lelkek megmentése érdekében.” Ő térden állva, egy csokor fehér és vörös rózsát tartott a kezében és ezt válaszolta: „Szent Atyám, hogy akárki lép be ebbe a templomocskába, keresztsége napjától kezdve nyerjen bocsánatot minden bűne, amire visszaemlékezett, megbánt és meggyónt, és amivel kapcsolatban kegyesen vállalta egy paptól a bűnbocsánat és elégtétel parancsát.”
A festmény csúcsán Krisztus ül, jobbján a Szűzanyával. Mária egyik kezével Krisztusra-, másikkal lefele mutat, talán azt jelképezi, hogy közben jár az ő szent Fiánál, vagy imádságra hív.
Szent Ferenc ezt a választ kapta: „Amit te kérsz Ferenc testvér nagyon nagy, de te nagyokra vagy érdemes, és még nagyobbakban lesz részed. Meghallgatom hát az imádat. Menj el az én földi helytartómhoz, és kérd tőle ezt a búcsút.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.