Szent Ferenc köpenye (2.kép)

Ferenc odaadja köpenyét egy szegény lovagnak

"Hosszas betegség nehezedett testére, hogy lelkét alkalmassá tegye a Szentlélek kenetére. Mikor aztán helyreállott egészsége, s magának illedelmes ruhát készíttetett, mint annak előtte, egy nemes, de szegény és rosszul öltözött lovaggal találkozott össze. Jó lélekkel megszánta ennek szegénységét és ruháját legott levetve neki adta, hogy egyszerre kettős jócselekedetet vigyen végbe, a nemes lovag szégyenkezésének is, meg a szegény szorultságának is véget vetve.” (Legenda Maior I.2.)

Ez a   jelenet, hogy Ferenc odaadja köpenyét egy szegény lovagnak, előfordul a Bonaventúrát megelőző legendákban is, pl.: 2 Celano 5

"Miután nemsokára visszanyerte szabadságát, még nagyobb részvétet kezdett érezni a szűkölködők iránt. Fel is tette magában, hogy semmiféle szegénytől, aki – Isten szerelmére hivatkozva – kéréssel fordul hozzá, nem fordítja el orcáját. Történt, hogy egy napon egy szegény, félig meztelen katona jött vele szembe; megesett rajta a szíve, és Krisztus szerelméért azonnal odaadta neki jól szabott ruháját, amelyet éppen viselt.

Mennyivel művelt kisebbet, mint Szent Márton? Semennyivel. Mert a szándék és a megvalósítás ugyanaz volt mind a kettőnél; legfeljebb a kivitelezés módjában tértek el egymástól. Ferenc ugyanis előbb ruháját adta oda és utána mindenét, Márton ellenben előbb mindenét és csak a legvégén ruháját. Egyébként mindketten szegényen és szerényen éltek a világban, és mindketten dúsgazdagon léptek be a mennyek országába. Márton katona volt, de szegény, és hogy a koldust felruházhassa, kénytelen volt megosztani köpenyét; Ferenc ellenben nem volt katona, ám gazdag volt, és teljesen felruházta a szegény katonát. A krisztusi parancsolat tökéletes teljesítésével mindketten kiérdemelték, hogy Krisztus meglátogassa őket álmukban. Az előbbit azért, hogy megdicsérje cselekvése tökéletességét, az utóbbit pedig azért, hogy jóakaratúlag buzdítsa annak megtételére, ami cselekvése tökéletességéből még hiányzott."

Míg a 2 Cel. Szent Márton tettével van párhuzamba állítva, addig  Bonaventúra, nagyon leegyszerűsítve mutatja be az eseményt. Ferenc betegsége utáni időre helyezi, mint ami a betegség következménye, annak a változásnak a gyümölcse, ami végbement Ferenc szívében.

A szerző megjegyzi, hogy „illedelmes ruhában” (vestimenta decentia) volt. Hogy pontosan mit is jelent ez, arról sem Bon, sem más írók nem közölnek bővebbet. A LM hozzáteszi, hogy a szegény lovag viszont rosszul volt öltözve, de nem bocsátkozik részletekbe. Érdemes még azt is megjegyeznünk, hogy mig Celanoi Tamás egyszerűen csak szegény lovagról (miles pauper) beszél, Bonaventúra azonban egyszer generosus, máskor pedig nobilis lovagról. Mindez arra szolgál, hogy a szerző már itt is érzékeltesse Ferenc személyiségének kiváló vonásait.