A Giotto által festett képen, szent Ferenc lába elé, Assisi főterén, a Minerva templom előtti téren teríti le egy egyszerű ember a köpenyét. 1539-ig bírósági épületként és börtönként használták ezt a pogány eredetű templomot. Ez adja a jelenet fókuszát. Ez előtt lépdel Ferenc. Mint aki nem is tudja, hol van, vidáman és élvezettel lép rá a köpenyre. „Önmagát illetőleg Ferencnek nem volt tudomása Isten szándékairól.” Érdemes megnézni, hogy a templomnak nincs bejárata. Hogy lehet akkor oda bemenni? Valahol hátul talán. De Ferencet ez nem érdekelte. Ez a tudatlanságát, és elégedettségét jelzi a bejárat nélküli börtön-templom. Azt, hogy Ferenc maga is be volt börtönözve önmagába, önzése által. S ebben még vidáman is érezte magát, noha ezt a gondtalanságot időnként megzavarták olyan kellemetlen történések, mint egy kéregető betévedése az üzletbe.
A kép szemlélője azt is látja, hogy noha ajtaja nincs a Minerva templomnak, középre rózsaablak van festve. Ott ma sincs, és soha nem is volt rózsa ablak. A középkorban azonban a szimbólumok nyelvét értő ember valószínűleg jól megértette, hogy a rozetta az „Isten Szemet” jelenti, mely letekint teremtményeire, mely letekint Ferencre, még akkor is, ha Ferenc nem is gondol erre. Vagyis csak Isten ereje az, aminek segítségével Ferenc ki tud törni önzésének börtönéből, és aminek segítségével megkezdődhet megtérése.
Bonaventúra ezt így írja: „Ámde a megpróbáltatás felfigyelteti a lelket. Így esett, hogy lőn rajta az Úr keze, és megváltozott a Fölséges jobbja által. És mivel a lelki hallásnak értelmet ad a sebet okozó háborgatás, rajta lőn az Úr keze, és a Magasságbeli kezének változása.” A rosetta tehát a Ferencen nyugvó isteni tekintetet, Istennek reá tett kezét, és a Fölséges Isten megváltoztató jobbját jelöli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.