Farneto (2)

1218-ban történhetett az, amit Celanoi Tamás így mesél el:

"A perugiai Szent Jusztin-monostor apátja véletlenül találkozott Szent Ferenccel. Azonnal leszállott lováról, és egy ideig elbeszélgetett vele lelki ügyeiről. Mikor végre elvált tőle, alázatosan megkérte a szentet, imádkozzék érette. Szent Ferenc csak ennyit mondott: "Kész örömest imádkozom éretted, uram!"

És valóban, mihelyt eltávozott az apát, így szólt kísérőjéhez: "Várj csak egy keveset, testvér, mert teljesíteni akarom ígéretemet!" Ő tudniillik azok közé tartozott, akik nem veszik könnyedén az imádságra vonatkozó ígéretüket, hanem azt gyorsan be is váltják. És íme, mialatt a szent Istenhez könyörgött, az apát valami egészen szokatlan benső forróságot és soha addig nem tapasztalt lelki édességet érzett; szinte elalélt magánkívüli elragadtatásában. Kénytelen volt egy időre megállni. De mire magához tért, azonnal rájött, hogy ez Szent Ferenc imádságának hatása volt.

Ettől az időtől fogva még nagyobb szeretettel viseltetett tehát a Rend iránt, és sokaknak valóságos csodaként beszélte el a vele történt esetet."  2 Cel. 101

A bencések, talán a fenti esemény hatására adhatták át a ferenceseknek Farneto kis remeteségét. Minden esetre a kert végében ma is megtekinthető az a kápolna, amelyet szent Ferenc ima meghallgatásának az emlékére építettek. Mi magunk is nagy áhítattal megtekintettük ezt a helyet.

Az itt élő-, többnyire még képzésben levő testvérek egész Olaszországból jöttek össze. Sőt van olyan, aki a szentföldi Kusztódia tagja, vagy éppen Kongóból, netán Kazahsztánból érkezett és a tanulmányai befejezése után haza tér.

Farneto

Assisitől, mintegy 20-25 percnyi autózásra található Farneto. Miután a Porciuncula szűknek bizonyult,  a provincia növendékeinek egy részét ebbe az ősi kolostorba költöztették. Néhány éve, egy időre nekünk is volt itt két növendékünk, akik olasz nyelvet tanultak. Azóta már felszentelt papok. Szent Ferenc idejére vezetik vissza a helyet. Akkor még bencések tulajdona volt és jelentéktelen tanyának számított. Szent Ferenc miközben akár Gubbióba, akár Verna hegyére tartott, gyakran áthaladt itt. Itt játszódhatott le az esemény, amelyet Celanoi Tamás, a szent Ferencről irt első életrajz 16-ban számol be:
" Ferenc, aki az imént még skarlátban páváskodott, most rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte, éspedig francia nyelven, mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?" , Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok. Mi közötök hozzá?" Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.

Végre egy bencés monostorhoz[1] érkezett. Úgy, ahogyan volt, egy szál hitvány ingben, több napon át kisegítő kuktaként teljesített szolgálatot a konyhán, és legalább levessel szerette volna csillapítani éhségét. Mivel azonban semmi részvétre nem talált, és még csak egy elnyűtt barátcsuhát sem tudott szerezni, nem annyira neheztelésből, mint inkább kényszerűségből megint útnak eredt. Így jutott el Gubbio városába, ahol egy régi barátja[2], végre egy szegényes tunikát kerített neki.

Nem is olyan sokára aztán, amikor Isten emberének a híre már terjedőben volt, s neve ismertté lett az emberek közt, a mondott monostor perjele, fontolóra véve az Isten emberével szemben tanúsított magatartás fonákságát, felkereste őt, és az Üdvözítő iránti tiszteletből a maga és társai nevében bocsánatot kért tőle."

 

---

[1] San Verecondo, ma Badia di Vallingegno Gubbio közelében.

[2] Régi adatok szerint Spadalunga Frigyes, de ez nem biztos.