A Portincula kis templomocskáját megkerülve, mögötte jobb oldalon található az a kis kápolna, amelynek a helyén az a beteg szoba állott, ahol 1226 október 3.-a estéjén meghalt szent Ferenc. Megilletődve álltunk meg e szent hely előtt, ahol szent Ferenc mezítelenül feküdt a földön, miközben a testvérek a Naphimnusz utolsó sorát énekelték:
„Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.”
Sajnos a kápolna belülről nem látogatható, de a rácsokon be lehet kukucskálni. A falon szent Ferencet és ferences szenteket ábrázoló freskók láthatók, amelyet a XVI században festettek.
Egy ereklyéje is van a kápolnának, szent Ferenc cingulusa (derék kötő, amivel a habitust megkötik). Az ereklyét IX Piusz pápa (1846-1878) ajándékozta a szentélynek.
Említésre méltó az a fehér színű szobor, amelyet Andrea della Robbia készített 1490 körül. Az anyaga égetett cserép. Szent Ferenc ezen a szobron a keresztet és az evangéliumos könyvet tartja a kezében, a két alap, amire az életét helyezte. A művésznek még sok alkotása látható Assisiben, de különös az Alvernán a stigmatizáció kápolnájában.
A kápolnát díszítő külső festmény 1886-ban készült és szent Ferenc halálát és temetését festette meg Domenico Bruschi.
A Portiuncula oltárképén már csak egy jelent maradt hátra a búcsú kihirdetése.
Az emelvényen, amelyről szent Ferenc a búcsút kihirdette hét püspök is jelen van. Ezek az umbriai püspökök (Assisi, Perugia, Todi, Spoleto, Nocera, Gubbio és Foligno). A pulpitust arannyal átszőtt szövet borítja, fölötte a baldakin pedig bíbor színű. A szent Ferenc előtt levő szövet perugiai szövetet mintáz, amelyet állati motívumok díszítenek, mégpedig griff madár és páva. A griff, mitologikus madár és Jézus kettős, isteni és emberi természetét jelzi, mely képes a halálból is életre kelni. A páva az örök élet gazdagságát jeleníti meg kiterjesztett farktollainak sokszínű ragyogásával és szépségével.
Szent Ferenc egy kigöngyölt tekercset tart a kezében, amelyen azt írja: „ez az örök élet kapuja.” Ugyanezt a felírást találjuk a Portiuncula bejárata fölött is.
Nagy népsokaság gyűlt össze a kis templomocska köré, hogy meghallgassák szent Ferenc híressé vált szavait: „testvérek én mindannyiatokat a mennyországba akarlak juttatni.” Az emberek a kor öltözetét hordják, minden társadalmi osztály jelen van. Baloldalon egy úr látható, mellette pedig egy katona. Ezek ketten a középkori rendi társadalomban a harcosok rendjét alkották. Rajtuk kívül ott volt a papi rend is, akiket a keretben ábrázolt 12 segítő szent jelenít meg. A harmadik a dolgozók rendje volt. A három rend szerepeltetése fontos üzenetet tartalmaz: ami itt Ferenccel történt az érinti az egész társadalmat, és minden társadalmi osztály számára van mondanivalója.
A Portiuncula oltárképének jobb oldala (szemből nézve) szent Ferenc egyéni tapasztalatát ábrázolja. Felül Krisztus és a Szűzanya látható. A baloldal, a Szűzanya oldala, amelyet az Egyház oldalának is nevezhetünk. A kép festője itt festette meg szent Ferencet a pápa előtt, valamint a búcsú kihirdetését.
A látomás után szent Ferenc rögtön felkereste III Honoriusz pápát, hogy előadja a kérését. Spoletói Michael Bernarducci ezt így jegyezte fel:
„Ezek után reggelre virradva Szent Ferenc újra felvette saját tunikáját, és ahhoz a három társához ment. Hívatván őket ezt mondta: »Készüljetek, hogy velem jöttök Rómába.« Ferenc a rózsákkal a Pápa úr elé áll és elmesélvén a vele történteket, előadja kérését: »Az Isten akarata, és isteni ígéret az, hogy Augusztus első napjának vecsernyéjétől második napjának vecsernyéjéig, akárki lép be a Sancta Maria de Portiuncula templomba, keresztsége napjától bocsánatot nyer minden bűne, amire visszaemlékezett, megbánt és meggyónt, és amivel kapcsolatban kegyesen vállalta egy paptól a bűnbocsánat és elégtétel parancsát.« leírása alapján.
A festményen a pápa, egy gótikus ajtó mögött szent Péter székén ül. Szent Ferenc, és Masseo testvér előtte térdel. A pápa fején tiara-, hármas korona látható, amely a küzdő, a szenvedő és a diadalmas Egyházat jelképezi. Figyelemmel hallgatja a búcsúra vonatkozó szokatlan kérést, amelyet némi habozás után jóváhagyott.
A pápát félkörben körülvevő bíborosok szintén csodálkozva súgnak össze a kérés hallatára. Ferenc kérése ugyanis teljesen új, szokatlan, és nagy kérés volt. Eddig leginkább a Szentföldre való elzarándokolással lehetett teljes búcsút nyerni. A vezekléshez elég volt maga a gyaloglás, az út fáradalmainak elviselése. Ezen felül semmi személyeset nem kívántak a zarándoktól, vagy a vezeklőtől. Ferenc viszont ezt kéri a Pápa úrtól: „akárki lép be a Sancta Maria de Portiuncula templomba, keresztsége napjától bocsánatot nyer minden bűne, amire visszaemlékezett, megbánt és meggyónt, és amivel kapcsolatban kegyesen vállalta egy paptól a bűnbocsánat és elégtétel parancsát”
Ezzel szent Ferenc fontos személyes mozzanatot vezetett be a zarándoklat, vagy a vezeklés gyakorlatába, mégpedig a bűnök személyes megvallását és az értük való elégtételt. A portiunculai búcsúnak ez az igazi teológiai újdonsága: a már megbocsájtott bűneink után járó büntetést a személyes Isten engedi el, irgalmas szeretetből.
A Portiuncula oltárképének felső kompozíciója szent Ferenc látomását ábrázolja, ahogyan a teljes búcsú kegyelméért esedezik.
1216-ban történt, hogy egy éjszaka miközben szent Ferenc imádságba merülve a Portiunculában tartózkodott az oltár fölött ragyog fényben ott látta Krisztust és jobbján az ő Szűzi szent Anyját, az angyalok sokaságától körülvéve. Egy hangot hallott: „mit kérsz a lelkek megmentése érdekében.” Ő térden állva, egy csokor fehér és vörös rózsát tartott a kezében és ezt válaszolta: „Szent Atyám, hogy akárki lép be ebbe a templomocskába, keresztsége napjától kezdve nyerjen bocsánatot minden bűne, amire visszaemlékezett, megbánt és meggyónt, és amivel kapcsolatban kegyesen vállalta egy paptól a bűnbocsánat és elégtétel parancsát.”
A festmény csúcsán Krisztus ül, jobbján a Szűzanyával. Mária egyik kezével Krisztusra-, másikkal lefele mutat, talán azt jelképezi, hogy közben jár az ő szent Fiánál, vagy imádságra hív.
Szent Ferenc ezt a választ kapta: „Amit te kérsz Ferenc testvér nagyon nagy, de te nagyokra vagy érdemes, és még nagyobbakban lesz részed. Meghallgatom hát az imádat. Menj el az én földi helytartómhoz, és kérd tőle ezt a búcsút.”
A Portiuncula oltárképén a szent Ferenc kísértését ábrázoló jelenet felett a festő a kísértés legyőzését is megfestette. A sárkunyhó, amely előtt szent Ferenc áll, most már arany kunyhóvá változott. Szent Ferencet két angyal kíséri vissza a Portiunculába, de egyben az Egyházba is. Lába alatt drága kövekkel díszített selyem út látható. Ez is a megtalált helyes utat jelképezi. Egyben jelezheti azt az utat is, amelyet szent Ferenc és követői mutattak meg a missziókban, így sokakat elvezetve az Egyházhoz.
A képen Ferenc arca, egész alakja, a ruhája is ragyogó. A megtalált lelki béke sugárzik le róla. A kezében egy csokor rózsát tart. A vörös rózsák az Isten iránti szeretet szimbólumai, míg a fehérek a tisztaságot jelképezik. Egyben lehetnek az úr Jézus és Mária szimbólumai is.
Miután szent Ferenc megszabadult a kísértésektől a rózsabokor tövis nélkülivé változott. Ezek a híres tövis nélküli rózsák ma is megtekinthetők a rózsák kápolnájának ablakán át, amelyet mi is megcsodáltunk a hosszú sorokban kigyózó látogatókkal együtt. A rózsa neve sajátosan „Rosa Assisiensis” és a botanikai vizsgálatok szerint egy keleti rózsák kereszteződőséből létrejött önálló fajta, amelyet ha máshol elültetnek tüskés lesz.
