Carceri - Assisi

 

Carceri remeteség

Carceri környéke

A kolostort körül öleli az erdő olyan, mint egy nagy park, zöld övezet, csak sokkal természetesebb. Jól esett itt csendben sétálni, nézegetni a fákat, a sziklákat, erdei ösvényeket, amelyek többnyire egy-egy barlanghoz vezetnek. A barlangokra kiírták, hogy az Rufin testvéré, Masseoé, Leóé, de a testvérek gondolom nem igen tartottak igényt saját barlangra. Mikor elhúzódtak egy ideig, remetéskedni, akkor behúzódtak valamelyikbe és itt imádkoztak, elmélkedtek. Mi is kipróbáltunk egyet, kettőt. Mindenképp imádságra hangoló, és tartalmas beszélgetésekre alkalmas.

Nagyobb csoportoknak szabadtéri misére is lehetősége van a szabadtéri oltároknál, vagy a kápolnában. Érdekes szokás, hogy kis papír darabkára ima szándékokat írogatnak a látogatok és valamelyik kinti  oltárára leteszik. Az arra sétáló ferences testvérek el-elvesznek egy papírt, elolvassák és a kért szándékra imádkoznak. Ez többnyire a kora délelőtti órákban, vagy késő délután történik, amikor a látogatók előtt zárva van a remeteség és csendben lehet imádkozni. Mi vendégek voltunk, de azért egyet elolvastunk és a kért szándékra az imát is elmondtuk. Napközben az itt élő közösség fogadja a csoportokat, vezetik őket, de az ima egyik fontos része a napirendnek. Vannak olyan helyek, ahová csak vezetővel lehet bemenni, mint a Sienai szent Bernardin által kialakított első kolostor. Bennünket végig vezettek ezeken a helyeken is. Érdekes volt látni az ősi cellákat, eredeti berendezéssel. Az ablakból is nagyon szép a kilátás. Különösen verőfényes napsütésben jó messze el lehet látni a völgyben. A záróra előtt nem sokakkal indultunk visszafele a szálláshelyünkre. Elköszöntünk a bennünket fogadó közösségtől. Egy idősebb ferences a zöldséges kertben kapált, mert a fizikai munka is része a remete életnek. Kedvesen intett nekünk, mint ismerősöknek, pedig most láttuk először őt. Mi is visszaköszöntünk és elindultunk a völgy fele. Nagyon felszabadító érzés volt ezeken a tájakon gyalog barangolni. Mindenképp az is közre játszott, hogy másnap volt az örök fogadalmunk. Az itt töltött délután a felkészülés része volt.

Az ördög szakadéka

Szent Ferenc barlangját elhagyva a következő előszoba-szerű helyiségbe egy nagyon szűk ajtón préseltük át magunkat. Ahogy a küszöböt átléptük a vezetőnk a padlóban tátongó 4-5 cm-eres lyukra hívta fel a figyelműnket. A lyukon át a völgybe leszaladó, köves szakadékra lehet látni. A szakadék és a kőfolyás a legenda szerint akkor keletkezett, amikor Rufin testvér szent Ferenc tanácsára visszautasította az ördög kísértését, és a Sátán ordítására megnyílt a föld és a hegyoldalból kövek zúdultak alá. A Fiorettiben ezt így olvassuk (29):

„Ruffino testvér …… elindult Szent Ferenchez, aki mikor közeledni látta, így kiáltott neki: -- Ó, Ruffino testvér, te haszontalan, hát kinek hittél! -- Amint aztán odaért hozzá, Szent Ferenc rendre elsorolta neki mindazokat a kísértéseket, amelyekkel az ördög megkörnyékezte ôt. Világosan bebizonyította, hogy nem Krisztus, hanem a sátán jelent meg neki, s ezért nem szabad hitelt adnia szavainak. Majd így folytatta: -- Ha pedig megint azt találja mondani a sátán: ,,Kárhozott vagy'', ezt feleld neki: ,,Nyisd ki a szád, hadd tömjem meg sárral!'' S ez lesz a biztos jele, hogy a sátánnal állsz szemben, mert erre a mondásra rögtön elhordja magát. Ám -- jegyezte meg Szent Ferenc -- abból is fölismerhetted volna, hogy az ördög látogatott hozzád, mert minden jóra megkeményítette a szívedet, és éppen ez az ô mestersége. Az áldott Krisztus sohasem keményíti meg a hívô ember szívét, ellenkezôleg, inkább meglágyítja, amint a próféta szája által hirdeti: Elveszem tôletek a kôszívet, és húsból való szívet adok helyette nektek.

Akkor Ruffino testvér látva, hogy Szent Ferenc ismeri megkísértésének még a körülményeit is, és mélyen meghatódva beszédén, keservesen sírni kezdett, földre borult, és alázatosan megvallotta: hibát követett el, hogy eltitkolta elôtte lelki viszontagságait. Szent Ferenc intelmei megerôsítették és megvigasztalták, így aztán minden jóra fordult. Végül ezekkel a szavakkal bocsátotta el ôt Szent Ferenc: -- Most menj, fiacskám, gyónjál meg, folytasd imádságaidat, és légy abban a biztos tudatban, hogy ez a megpróbáltatás lelked javára és megnyugvására szolgál, amint hamarosan magad is meggyôzôdhetsz róla.

Ruffino testvér visszatért erdei cellájába, és sűrű könnyek közt imádkozni kezdett, amikor egyszer csak megint megjelent, külsô látszatra Krisztus személyében, az ellenség, és azt mondta neki: -- Ó fráter Ruffino, hát nem megmondtam neked, ne higgy Bernardone Péter fiának, és ne fáraszd magad a sírással és az imádsággal, mert mindenképpen kárhozatra vagy ítélve? Mit érsz vele, ha életedben sanyargatod magad, de halálod után úgyis elkárhozol? -- Ruffino testvér sem volt ám rest, s nyomban megfelelt neki: -- Nyisd ki szád, hadd tömjem meg sárral! Erre az ördög sebbel-lobbal elmenekült, s dühében akkora förgeteget támasztott, hogy a szomszédos Subasio hegyének kövei megrepedtek, és hosszú idôn át hatalmas robajjal gördültek lefelé, s ahogy lezúdulva nagy erôvel egymáshoz ütôdtek, félelmetes tüzet csiholtak a völgyben. A rettenetes zajra Szent Ferenc és társai nagy álmélkodással kijöttek a kolostor elé, hogy megtudják, mi történt. És a mai napig is látható ott a hatalmas kôomlás.

Ruffino testvér így személyesen is meggyôzôdött róla, hogy az ördög volt, aki rászedte ôt. Még egyszer elment Szent Ferenchez, újból lábai elé vetette magát, és beismerte hibáját. Szent Ferenc szíves szavakkal bátorította, és megvigasztalódva küldte ôt vissza cellájába. Amikor ott mély áhítatba merülve imádkozott, az isteni szeretet melege járta át a lelkét, mert az áldott Krisztus jelent meg neki, és így beszélt hozzá: -- Jól tetted, hogy hittél Ferenc testvérnek, mert bizony a sátán volt az, aki téged elkeserített. Én vagyok Krisztus, a te Mestered, s hogy bizonyossá tegyelek felôle, ezt a jelet adom neked: amíg csak élsz, se szomorúságot, se bánatot nem fogsz többé érezni. -- Krisztus ezzel eltűnt, Ruffino testvérnek pedig szívét olyan édes örömmel, elméjét olyan emelkedettséggel töltötte el, hogy mintegy föloldódva Istenben, éjjel-nappal elragadtatásban élt.

Attól kezdve üdvössége biztos tudatában annyira megerôsödött a kegyelemben, hogy egészen más emberré vált, s ha a többiek hagyják, minden idejét imádságban és elmélkedésben töltötte volna. Szent Ferenc azt mondotta Ruffino testvérrôl, hogy ôt Jézus Krisztus már életében szentté avatta, s ha ô maga nem hallaná, bátran merné Szent Ruffinónak nevezni, jóllehet még itt a földön él.

            Krisztus dicséretére. Amen.”

A kápolna és a kolostor

Egy szűk, boltíves kapun léptünk be a négyszögű udvarra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a völgyre. Nem nagy az egész, de épp elég ahhoz, hogy innen induljanak kisebb nagyobb csoportok a kolostor és a környék meglátogatására. Bennünket is itt fogadott az egyik itt lakó ferences testvér. Legelőször kaputól jobbra található kápolnát látogattuk meg. Az ősi kápolnát annyira kibővítették, hogy naponta itt van a szentmise és a zsolozsma, amelybe a zarándokok is bekapcsolódhatnak. A bejárattal szemben, a falon a Szent Szüzet ábrázoló freskó látható. Jobbra egy lépcsőn jutottunk le szent Ferenc barlangjába.

Maga a kolostor több részben épült és hosszú fejlődés eredményeként nyerte el mai formáját. Az első kis remeteséget a XIV században építették. A nagyobb arányú építkezés Szienai szent Bernardinnak köszönhető (XV század). Az általa épített rész bejárata fölött kőbe vésve látható, az általa terjesztett Jézus monogram, az IHS. Természetesen minden korszak hozzáépítette, alakította a kolostort, az igényeknek megfelelően, de mindig megőrizték a helynek a szellemét és a szegénységet. Jellegzetes az ebédlő, amely egyik oldala a sziklafal. Érdekes módon képezték ki az ülőhelyeket, úgy hogy bele véstek a sziklafalba, hogy kényelmesebben lehessen ülni. A testvériség jeleként a közösség nem csak megmutatta az ebédlőt, hanem süteménnyel és gyümölccsel kínáltak meg.

Elmesélték, hogy néhány napra, hosszabb időre is fogadnak olyan személyeket, vagy kisebb csoportokat, akik arra vágynak, hogy a világ zajától egy időre elvonuljanak. A költségek térítése önkéntes adomány, mindenkinek a lehetőségéhez mérten.

Carceri, Remeteség Assisi közelében

Assisitől 4-5 km távolságra van egy remeteség, aminek Carceri a neve. Eredetileg a megnevezés börtönt jelent, de valójában egy elzárt, magányos helyről van szó. Autóval is megkölthető, az út keskeny és folytonosan emelkedő. Az egész kolostor rendszer, csodálatos összhangban mintegy bele olvad a környezetébe, úgy hogy az erdő között neki lapul a szikláknak. Még a vizet is ciszternás autókkal kell ide felhozni.

Szent Ferenc kedvelt imádságos helye volt az itt található barlangrendszer, első társaival gyakran kijárt ide és elidőzött valamelyik barlangban.

„Élt akkoriban Assisi városában egy vele egykorú ifjú, akit mindenki másnál jobban kedvelt, és akit a kölcsönös szereteten alapuló barátság címén méltónak talált arra is, hogy legbensőbb titkaiba beavassa. Ezt gyakran magával vitte távoleső és elmélkedésre alkalmas helyekre, elhitetvén vele, hogy ott nagy és értékes kincsnek jutott a nyomára. Az ifjú örömmel hallotta ezt, és kíváncsiságtól sarkallva mindig kész örömest tartott vele. Volt a város közelében egy barlang. Legtöbbször ide irányozták lépteiket, miközben a kincsről beszélgettek. Isten embere, aki már szent volt – mert szent volt a szándéka –, egy napon szintén ebbe a barlangba vonult, s mialatt társa kint várakozott, ő a lélek újszerű és eddig még nem tapasztalt hevületében imádta az Atyát a rejtekben. Örült neki, hogy senki sem tudja, mi történik ott bent, és a jobb kedvéért bölcsen eltitkolva a jót, szent elhatározásában egyedül Istenhez fordult tanácsért. Buzgón imádkozott, hogy az örök és igaz Isten irányítsa lépteit, és tanítsa meg őt akarata teljesítésére. Közben nagy szorongást állott ki, és mindaddig nem tudott megnyugodni, amíg csak tettekre nem váltotta azt, ami szívében megfogant. Közben a legkülönbözőbb gondolatok hullámoztak lelkében, és egészen felkavarták őt. Belül égett az isteni tűz lángolásától, és a lelkét betöltő szent hevületet hiába próbálta kifelé titkolni. Másrészt nagyon bántotta, hogy súlyosan vétkezett, és haragra ingerelte az isteni fölség szemét[1]. Sem a múlt, sem a jelen bűnei nem szereztek neki többé gyönyörűséget. De még nem bízott egészen magában, hogy a jövő dolgaiban meg tudja magát tartóztatni. Érthető tehát, hogy amikor visszatért barátjához, annyira el volt gyötörve, hogy egészen más embernek látszott, mikor belépett, és másnak, mikor kijött.” 1 Cel 6

A bejáratnál latin nyelvű felirat fogad: „Ubi Deus, ibi Pax” – ahol Isten ott a béke. Valóban, békés nyugodt hely. Először az örök fogadalmam előtti délután jártam itt két másik társammal: Leó és Csaba testvérrel. Az egész délutánt itt töltöttük. Sétáltunk, beszélgettünk, beültünk egy barlangba és elvégeztük a szentgyónásunkat. Nagyon emlékezetes nap maradt. Este gyalog mentünk vissza az Angyalos Boldogasszonyhoz, amely innen úgy 9-10 km lehet.

---

[1] Iz 3,8