Egy egyszerű ember... (1. kép)

"Lelki finomsággal párosult szelíd nyájasság, emberfeletti jóság, karöltve tehetségét is meghaladó bőkezűséggel, tüntette ki ezt a széplelkű ifjút, amely mind előre jelezte azt, hogy a jövőben az isteni áldások özöne mily túláradó lesz rajta. Beszélik, hogy valami assisibeli férfiú Istentől ihletve, amikor egy alkalommal a városban találkozott vele, levette köpenyét, lába elé terítette ruháját és kijelentette, hogy Ferenc minden tiszteletre érdemes lesz, mert a közeljövőben nagy dolgokat visz végbe, s azért a hívek egyetemessége dicsőíteni fogja.,, (LM I,1, 7-10.)

Bonaventúra arra akar rámutatni, hogy a szent Ferenc személyiségében megtalálható természetes erények már hivatásának előjelei voltak, amennyiben Isten alkotta azokat benne. Nagyon fontos ez, szemben pl. Celanóival, aki Ferenc ifjúságát sötéten látatja. Bonaventúra szerint nem kell sötéten látni az Isten által teremtett embert. Ezt semmilyen irodalmi fogás nem indokolja. Ezért is áll a teremtés képe az első epizód felett.

Ez szolgál tehát bevezetőül ahhoz az epizódhoz, hogy egy egyszerű assisi polgár leteríti köpenyét Pietro Bernardone fia elé. Azt pontosan nem tudjuk, hogy a jelenetet honnét vette a szerző. Azt viszont nem nehéz kitalálni, hogy a jelent Jézus Virág vasárnapi bevonulásával van párhuzamban. „A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra.” (Mt 21,8.) 

Azt is mondhatjuk, hogy  a kép az alkotók hódolata  Ferenc előtt, a ciklus nyitányként, aki, mintegy bevonul a színpadra.