 |
| Jacopo Torriti: Noé bárkájának építése |
A hajó falain több festő is dolgozott a testvérek felügyelete mellett, egy előre meghatározott képi program szerint. Szent Ferenc életének jeleneteit az alsó sorban csak az után kezdték el festeni, hogy készen voltak a felső képsorok. Ferenc életét a 2. képpel kezdték megfesteni, majd folytatták a többivel és az 1. képet festették meg utoljára. – Ezekre a modern restaurációs tudományok derítettek fényt, feltárva a technológiai fejlődést. A megváltoztathatatlan bizánci ikonográfiai szabályok itt váltak élővé. Mindez a Krisztus követés bemutatásával történt a gótika realisztikus látásmódján keresztül, és ennek az egész folyamatnak a fő alakja Giotto volt. Itt Assisiben történt, hogy Giotto „görögről latinra változtatta a festőművészetet és modernné tette.” (Cennino Cennini). Mindehhez hozzájárult a két rivális festő iskola, a római és a firenzei.
A hajó felső részének ikonográfiai programját a római bazilikák inspirálták, a vatikáni Szent Péter és a falakon kívüli Szent Pál. Így természetes, hogy római festőket hívtak ezeknek a részeknek a megfestésére. Az ő vezetőjük volt a ferences Jacopo Torriti, aki személyesen festette az északi fal 1-2 oszlopközét, a tondókat a Deészisszel, valamint 3. köz felső részét és a paradicsomból való kiűzetést.
Az újszövetségi jelenetek különböző mesterek, illetve műhelyeik együttműködése során jöttek létre. Köztük találjuk a firenzei Colandrinót, Brúnót, Buffalmaccót. Kiemelkedik és dominál köztük az „Árulás mestere,” Aki Torritivel együtt dolgozott a tondókon, és a 2-3 mezőben ő festette meg Jézus életének képeit. Torriti Rómába hívásáig együtt dolgozott vele, majd pedig azzal a kiváló mesterrel, aki Izsák életének két epizódját festette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.