Szent Márton párhúzam

2. kép

Az a tény, hogy szent Ferenc az öltözetét a szegény lovagnak adta, Giotto ábrázolásában Szent Mártont idézi fel, aki köpenye felét egy fázó koldusnak adta. Ugyanakkor szent Ferenc túl is haladja szent Mártont, mert ő az egész ruháját odaadja a szegény lovagnak.

Fel kell figyelnünk arra, hogy e fölött a jelenet felett nincs bibliai kép. A jelenet nagyon bibliai: odaadni a szegényeknek a vagyonunkat, felruházni a szegényt. A gazdag ifjú bibliai jelenetét is felidézi az esemény. Olyan bibliai utalással találkozunk itt, melynek a szerzetesség történetében jelentős szerepe van.

Noha e jelenet fölött nincs bibliai kép, mert épp egy ablak van fölötte.

Szent Bonaventúra az Itinerarium prológusában ezt irja:

„Kezdetben az Őskezdetet hívom segítségül, "a világosság Atyját", tőle származik minden megvilágosodás és "minden jó adomány és tökéletes ajándék"; az örök Atyát, az ő Fia, ami Urunk Jézus Krisztus által.(Prol 1.1.)

Miben áll akkor a megvilágosodás? Abban, hogy észre veszi felebarátja szűkségét. Az ablak, a beáradó fény, a világosság, ezt az Istentől jövő megvilágosodást is jelképezheti. A szenvedés hatására szent Ferenc lelki füle megnyílik, értelmessé válik, és képessé válik arra, hogy észrevegye a másik ember rászorultságát.

De ez az epizód emlékeztet egy másik találkozásra is, ami a ciklusban nincs megfestve, ti. Ferencnek a leprással való találkozására, és arra, hogy amint ő mondja „irgalmasságot cselekedett vele.” Ez azt jelenti, odaadta neki a ruháját és megcsókolta.

Ez a ruháját odaadó ember egyben jelenti a régi ember levetését és az új felöltésé is

Érdemes megnézni a kép két oldalát is: Ferenc oldalán egy nagyobb hegy van, sok olajfával, és nagyvárossal, míg a szegény lovag oldalán kisebb, kevesebb olajfával és kisebb várossal. Mindez sugallja is kettejük anyagi hátterét (mi áll mögöttük) és lehetőségeit. Ferenc még itt is gazdagabb, de feltűnik itt egy kedvenc mondása és elve: Amit Isten nekünk adott használatra adta, és addig van jogunk használni, míg nálunknál szegényebbel nem találkozunk, akkor elveszítjük rá jogunkat. – Nos ez is benne  van abban, amikor odaadja ruháját.  

Szent Ferenc köpenye (2.kép)

Ferenc odaadja köpenyét egy szegény lovagnak

"Hosszas betegség nehezedett testére, hogy lelkét alkalmassá tegye a Szentlélek kenetére. Mikor aztán helyreállott egészsége, s magának illedelmes ruhát készíttetett, mint annak előtte, egy nemes, de szegény és rosszul öltözött lovaggal találkozott össze. Jó lélekkel megszánta ennek szegénységét és ruháját legott levetve neki adta, hogy egyszerre kettős jócselekedetet vigyen végbe, a nemes lovag szégyenkezésének is, meg a szegény szorultságának is véget vetve.” (Legenda Maior I.2.)

Ez a   jelenet, hogy Ferenc odaadja köpenyét egy szegény lovagnak, előfordul a Bonaventúrát megelőző legendákban is, pl.: 2 Celano 5

"Miután nemsokára visszanyerte szabadságát, még nagyobb részvétet kezdett érezni a szűkölködők iránt. Fel is tette magában, hogy semmiféle szegénytől, aki – Isten szerelmére hivatkozva – kéréssel fordul hozzá, nem fordítja el orcáját. Történt, hogy egy napon egy szegény, félig meztelen katona jött vele szembe; megesett rajta a szíve, és Krisztus szerelméért azonnal odaadta neki jól szabott ruháját, amelyet éppen viselt.

Mennyivel művelt kisebbet, mint Szent Márton? Semennyivel. Mert a szándék és a megvalósítás ugyanaz volt mind a kettőnél; legfeljebb a kivitelezés módjában tértek el egymástól. Ferenc ugyanis előbb ruháját adta oda és utána mindenét, Márton ellenben előbb mindenét és csak a legvégén ruháját. Egyébként mindketten szegényen és szerényen éltek a világban, és mindketten dúsgazdagon léptek be a mennyek országába. Márton katona volt, de szegény, és hogy a koldust felruházhassa, kénytelen volt megosztani köpenyét; Ferenc ellenben nem volt katona, ám gazdag volt, és teljesen felruházta a szegény katonát. A krisztusi parancsolat tökéletes teljesítésével mindketten kiérdemelték, hogy Krisztus meglátogassa őket álmukban. Az előbbit azért, hogy megdicsérje cselekvése tökéletességét, az utóbbit pedig azért, hogy jóakaratúlag buzdítsa annak megtételére, ami cselekvése tökéletességéből még hiányzott."

Míg a 2 Cel. Szent Márton tettével van párhuzamba állítva, addig  Bonaventúra, nagyon leegyszerűsítve mutatja be az eseményt. Ferenc betegsége utáni időre helyezi, mint ami a betegség következménye, annak a változásnak a gyümölcse, ami végbement Ferenc szívében.

A szerző megjegyzi, hogy „illedelmes ruhában” (vestimenta decentia) volt. Hogy pontosan mit is jelent ez, arról sem Bon, sem más írók nem közölnek bővebbet. A LM hozzáteszi, hogy a szegény lovag viszont rosszul volt öltözve, de nem bocsátkozik részletekbe. Érdemes még azt is megjegyeznünk, hogy mig Celanoi Tamás egyszerűen csak szegény lovagról (miles pauper) beszél, Bonaventúra azonban egyszer generosus, máskor pedig nobilis lovagról. Mindez arra szolgál, hogy a szerző már itt is érzékeltesse Ferenc személyiségének kiváló vonásait.

 

Isten tekintete

A Giotto által festett képen, szent Ferenc lába elé, Assisi főterén, a Minerva templom előtti téren teríti le egy egyszerű ember a köpenyét. 1539-ig bírósági épületként és börtönként használták ezt a pogány eredetű templomot. Ez adja a jelenet fókuszát. Ez előtt lépdel Ferenc. Mint aki nem is tudja, hol van, vidáman és élvezettel lép rá a köpenyre. „Önmagát illetőleg Ferencnek nem volt tudomása Isten szándékairól.” Érdemes megnézni, hogy a templomnak nincs bejárata. Hogy lehet akkor oda bemenni? Valahol hátul talán. De Ferencet ez nem érdekelte. Ez a tudatlanságát, és elégedettségét jelzi a bejárat nélküli börtön-templom. Azt, hogy Ferenc maga is be volt börtönözve önmagába, önzése által. S ebben még vidáman is érezte magát, noha ezt a gondtalanságot időnként megzavarták olyan kellemetlen történések, mint egy kéregető betévedése az üzletbe.

A kép szemlélője azt is látja, hogy noha ajtaja nincs a Minerva templomnak, középre rózsaablak van festve. Ott ma sincs, és soha nem is volt rózsa ablak. A középkorban azonban a szimbólumok nyelvét értő ember valószínűleg jól megértette, hogy a rozetta az „Isten Szemet” jelenti, mely letekint teremtményeire, mely letekint Ferencre, még akkor is, ha Ferenc nem is gondol erre. Vagyis csak Isten ereje az, aminek segítségével Ferenc ki tud törni önzésének börtönéből, és aminek segítségével megkezdődhet megtérése.

Bonaventúra ezt így írja: „Ámde a megpróbáltatás felfigyelteti a lelket. Így esett, hogy lőn rajta az Úr keze, és megváltozott a Fölséges jobbja által. És mivel a lelki hallásnak értelmet ad a sebet okozó háborgatás, rajta lőn az Úr keze, és a Magasságbeli kezének változása.” A rosetta tehát a Ferencen nyugvó isteni tekintetet, Istennek reá tett kezét, és a Fölséges Isten megváltoztató jobbját jelöli.

Ferenc, aki megtér

Egyes értelmezők azt a címet adják ennek a boltszakasznak, amelyben az első kép található, hogy „Ferenc az ember, aki megtér.”

Úgy is mondhatnánk, hogy Ferenc keresi azt az utat, amit neki kell bejárnia.  A nagy dolgok véghezviteléről  meg van győződve, de ő úgy gondolja, hogy ez harcban, csatában történik majd, azáltal, hogy majd elnyeri a lovagi méltóságot. Vagyis tisztában van azzal, hogy a Teremtőtől különleges adottságokat kapott. Csakhogy ezeket még nem ismeri fel, nem tudja mire vonatkoznak, és ezért nem ismeri az utat sem amin járnia kell. Kérdés, ez az út mások köpenyén át, azaz mások letiprásán, vagy legyőzésén keresztül vezet-e? Végül is a történet folytatása a Legenda Maior-ban (rövidítve LM), ami különben összeköti ezt és a következő epizódot nagyon világosan megfogalmazza ezt.

„Önmagát illetőleg Ferencnek nem volt tudomása Isten szándékairól. Egyrészt azért, mert atyja parancsára a világi dolgok foglalták le, másrészt azért, mert az eredeti bűn következtében nem vonzották az eszményiek és nem tudott még szemlélődni az égiek felett, s nem kóstolt bele az isteni dolgokba. Ámde a megpróbáltatás felfigyelteti a lelket. Így esett, hogy lőn rajta az Úr keze, és megváltozott a Fölséges jobbja által.” (LM I,2,1-2.

Bonaventúra tehát a következőket állítja itt. Ferenc nem ismerte mi Isten szándéka vele. Nem is ismerhette, mert az a világ, amibe beleszületett nem erről szólt. Apja egy szorgos textilkereskedő, az akkoriban éppen felemelkedő középső társadalmi osztály tagja, aki mindent megengedett fiának, mert megtehette. Ferenc tehát a könnyed életvitelben kereste először a kiemelkedést, amint erről életrajzai beszámolnak. Bár nem volt nemes, egy igazi világi volt. Minthogy az édesanyja francia származású volt (provance)t, Ferenc anyanyelveként beszélte a trubadúrok nyelvét, és nagy gyönyörűségét lelte, ha ezen a nyelven énekelhetett, amiért barátai a dalok királyának nevezték. Az isteni dolgokba tehát nem kóstolt bele,  amint erről Bonaventúra is beszámol. A szent Bonavenúra által használt latin szavak  contemplari és degustare a beteljesedés fogalmai. Ide kell eljutni, ez a lelki élet csúcsa és beteljesedése: szemlélni és ízlelni. Itt tehát Ferenc még a kezdeteknél tartott. Még nem tanulta meg (nondum dedicerat). Ezek szerint tehát lesz majd, amikor megtanulja, lesz egy út, amin megtanulja. Erre lép rá éppen most Ferenc. Királyi út ez. De ahogy a néző a képeket szemlélve szintén lépéseket tesz lábával, úgy kell neki is lelkileg erre az útra lépnie.

Egy egyszerű ember... (1. kép)

"Lelki finomsággal párosult szelíd nyájasság, emberfeletti jóság, karöltve tehetségét is meghaladó bőkezűséggel, tüntette ki ezt a széplelkű ifjút, amely mind előre jelezte azt, hogy a jövőben az isteni áldások özöne mily túláradó lesz rajta. Beszélik, hogy valami assisibeli férfiú Istentől ihletve, amikor egy alkalommal a városban találkozott vele, levette köpenyét, lába elé terítette ruháját és kijelentette, hogy Ferenc minden tiszteletre érdemes lesz, mert a közeljövőben nagy dolgokat visz végbe, s azért a hívek egyetemessége dicsőíteni fogja.,, (LM I,1, 7-10.)

Bonaventúra arra akar rámutatni, hogy a szent Ferenc személyiségében megtalálható természetes erények már hivatásának előjelei voltak, amennyiben Isten alkotta azokat benne. Nagyon fontos ez, szemben pl. Celanóival, aki Ferenc ifjúságát sötéten látatja. Bonaventúra szerint nem kell sötéten látni az Isten által teremtett embert. Ezt semmilyen irodalmi fogás nem indokolja. Ezért is áll a teremtés képe az első epizód felett.

Ez szolgál tehát bevezetőül ahhoz az epizódhoz, hogy egy egyszerű assisi polgár leteríti köpenyét Pietro Bernardone fia elé. Azt pontosan nem tudjuk, hogy a jelenetet honnét vette a szerző. Azt viszont nem nehéz kitalálni, hogy a jelent Jézus Virág vasárnapi bevonulásával van párhuzamban. „A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra.” (Mt 21,8.) 

Azt is mondhatjuk, hogy  a kép az alkotók hódolata  Ferenc előtt, a ciklus nyitányként, aki, mintegy bevonul a színpadra.

Szent Ferencet ábrázoló freskók

A hajó alaprajza

A bazilika hajójának falait, az alsó sorban a szent Ferenc életét bemutató 28 freskó díszíti. Az egész hatalmas ikonográfiai program ebben nyeri el csúcspontját.

Már a 11. század óta szokás volt Nyugaton, hogy egy szent életének egyes epizódjait, vagy csodáit megfessék annak a templomnak a falaira, melyekben a szent ereklyéit őrizték, vagy akinek ott helyi tisztelete volt, de arra még nem történt kísérlet Assisi előtt, hogy egy szent egész életét megfessék. A Szent Ferenc legendái a figurális művészetnek a vallásosság szolgálatába való állítását, a művészet új alkalmazásának kezdeteit jelzik.

Giotto, a testvérek útmutatása mellett, nem arra törekedett, hogy Ferenc életének eseményeit egyszerű kronologikus rendben bemutassa, hanem arra, hogy érzékeltesse az állandó és pontos megfelelést a szentírási epizódok egyes szereplői és Ferenc élete között. Így azok mintegy típusokká, azaz a követés modelljeivé váltak, Ferenc pedig a lehető legszorosabban kapcsolódott Krisztushoz és az evangéliumi élethez. Ugyanaz a szándék érvényesült mint szent Bonaventúránál, amikor megírta szent Ferenc életrajzát:

„A zavar elkerülése céljából a történteket nem mindig időrendben csoportosítottam, hanem inkább az összefüggésnek megfelelő elrendezésre törekedtem, így különböző időben történt eseményeket összekapcsoltam, egy időben történteket pedig más-más témához soroltam, ahogy alkalmasnak látszott.” (LM Prol 4.)

Giotto a falfelületeket keretekkel osztotta meg, ami teljes egészében szakítást jelent a hajó felső képszalagjaival. Egy-egy oszlopköz 3 ill. 4 négyzetre van osztva. A fal alja drapéria utánzattal van fedve, melyen a drapéria egy párkányhoz van rögzítve, melyet apróbb konzolok tartanak. Ezen 4-4 csavart oszlop áll, melyek egy újabb jól tagolt párkány áll, mozaik berakással. E fölé kő konzolok vannak festve, melyek azt a benyomást keltik, hogy ezek hordozzák a galériát.

A hajó falai 2.

Jacopo Torriti: Noé bárkájának építése

A hajó falain több festő is dolgozott a testvérek felügyelete mellett, egy előre meghatározott képi program szerint. Szent Ferenc életének jeleneteit az alsó sorban csak az után kezdték el festeni, hogy készen voltak a felső képsorok. Ferenc életét a 2. képpel kezdték megfesteni, majd folytatták a többivel és az 1. képet festették meg utoljára. – Ezekre a modern restaurációs tudományok derítettek fényt, feltárva a technológiai fejlődést. A megváltoztathatatlan bizánci ikonográfiai szabályok itt váltak élővé. Mindez a Krisztus követés bemutatásával történt a gótika  realisztikus látásmódján keresztül, és ennek az egész folyamatnak a fő alakja Giotto volt.  Itt Assisiben történt, hogy Giotto „görögről latinra változtatta a festőművészetet és modernné tette.” (Cennino Cennini). Mindehhez hozzájárult a két rivális festő iskola, a római és a firenzei.

A hajó felső részének ikonográfiai programját a római bazilikák inspirálták, a vatikáni Szent Péter és a falakon kívüli Szent Pál. Így természetes, hogy római festőket hívtak ezeknek a részeknek a megfestésére. Az ő vezetőjük volt a  ferences Jacopo Torriti, aki személyesen festette az északi fal 1-2 oszlopközét, a tondókat a Deészisszel, valamint 3. köz felső részét és a paradicsomból való kiűzetést.

Az újszövetségi jelenetek különböző mesterek, illetve műhelyeik együttműködése során jöttek létre. Köztük találjuk a firenzei Colandrinót, Brúnót, Buffalmaccót. Kiemelkedik és dominál köztük az „Árulás mestere,” Aki Torritivel együtt dolgozott a tondókon, és a 2-3 mezőben ő festette meg Jézus életének képeit. Torriti Rómába hívásáig együtt dolgozott vele, majd pedig azzal a kiváló mesterrel, aki Izsák életének két epizódját festette.

A hajó oldal falai

A felső bazilika hajója

A hajó minden boltíve alatt, a fal felületet egy nagy gótikus ablak osztja ketté, és két szintre elhelyezve 2-2 jelenetet tartalmaz. A képek sorrendben úgy következnek, hogy először a felső sorozat megy végig nyugatról keletre haladva (tehát a keresztháztól a rózsaablak felé) az északi falon, majd az alatta lévő sor ugyanígy. Szent Ferenc életének jeleneteit is – melyek a biblikus képek alatt találhatók –  így kell olvasni. Ennek következményeképpen egy nagyon világosan szimbolikus jelentést kapunk. A tér és idő keresztény értelmezésében egy templom orientációját nem a topográfia határozza meg, hanem a történelem isteni rendje. Szent Bonaventúra értelmezésében, Ferenc a hatodik pecsét angyala, aki az élő Isten jegyét viseli testén (Jel 7,2). Földi élete egy kör vonalát járt be, mely a tökéletességnek is a szimbóluma, és az Atyához való visszatérést is jelenti.

Az ószövetségi jelenetek (az északi falon):

Felső sor: A teremtés

A világ teremtése – Ádám teremtése

Éva teremtése – A bűnbeesés

A paradicsomból való kiűzetés – Ádám és Éva munkája

Káin és Ábel áldozata – Káin megöli Ábelt

Alsó sor: A patriarchák története

A bárka építése – Noé megmenekül a bárkában az állatokkal együtt

Izsák feláldozása – A három angyal meglátogatja Ábrahámot

Izsák megáldja Jákobot – Ézsau Izsák előtt (http://www.thais.it/speciali/assisi/Giotto/hi_res/scheda_01.htm)

Józsefet a verembe dobják testvérei – József felfedi kilétét testvérei előtt.

Az újszövetségi jelenetek (a déli falon):

A felső sor: a gyermekség jelenetei:

Az angyali üdvözlet – Mária látogatása Erzsébetnél

A Bölcsek imádása – Jézus bemutatása a templomban

Menekülés Egyiptomba – A gyermek Jézus a templomban

Jézus megkeresztelkedése –

Alsó sor: Jézus nyilvános működése és a Passsió történet jelenetei:

A kánai menyegző – Lázár feltámasztása

A vérrel verejtékezés a getszemáni kertben – Jézus Pilátus előtt

A keresztút – Keresztre feszítés

Jézus siratása – Szent asszonyok a sírnál.

A keleti homlokzati fal belső odalán:

Délen: Krisztus mennybemenetele és Szt. Péter tondója

Északon: A Pünkösd és Szt. Pál tondója.

A negyedik boltozat

A nyugati egyházatyák

A homlokzati falhoz kötődő boltozatot az egyháztanítóknak szentelték. A boltozat négy szeletének mindegyikén egy egyháztanítót láthatunk. Mindegyiknél ott olvasható a nevük: Szent Jeromos, Ambrus, Gergely és Ágoston. A négy egyházdoktort ülve ábrázolják, amint egy-egy titkárnak diktálnak. A csúcsív felső sarkán, mindegyiknél Krisztus feje látható. A festmények többnyire Giotto művei, amelyeket több mint bizonyos tanítványai segítségével készített el.

Szent Jeromos

Második boltozat

A felső bazilika díszítése a „conformitas” témáját fejleszti tovább, mely már az alsó bazilikában is előkerült. Alapja az evangéliumok és az életrajzok párhuzamos témáinak egymás mellé tétele volt. Itt a hasonlóságot kiterjesztették a Genezisre és az egésze evangéliumra. A hajó északi falán találjuk az ószövetségi jeleneteket, a délin az újszövetségieket. Szent Ference Legendája e jelenetek alatt, a fal alsó részén látható. Szent Ferenc tipológiája (előképek keresése) itt kiterjed az ószövetségre is, mégpedig a teremtés történetre és a patriarchák életére. Bonaventúra Szent Ferencet a hatodik pecsét angyalával azonosítja, aki az élő Isten jegyeit viseli testén, és ezzel Ferencet belehelyezi az üdvösség történetébe, a nyolcadik nap alkalmazásával, amikor Krisztus újra eljön, a halottak életre kelnek és megítéltetnek.

Az értelmezés kulcsát az egész programhoz,  a hajó második boltszakaszának ovális képei adják.

Ezeket a képeket kitárt angyal kezek veszik körül. Így az örökkévalóságba helyezik az ábrázolást.

A képeken az áldást osztó Krisztust, a Boldogságos Szüzet, Keresztelő Szent Jánost mint közbenjárókat, és  Szent Ferencet, mint „alter Christust láthatjuk. Itt tehát a Szentnek olyan közbenjárói szerepet tulajdonít ez a megközelítés, mint a Szentírás a Boldogságos Szűznek és Keresztelő Szent Jánosnak.

A hajó

Assisi Szent Ferenc bazilika felső hajó

A hajó kifestése, annak körülményei komoly történeti kutatásokat tettek szükségessé. Megállapítható, hogy Cimabue eltávozása után néhány évre megszakadt a díszítő munka. IV. Ince még 1253-ban megadta azt a privilégiumot, hogy a hívek adományait a bazilika díszítésére fordíthatják, amit az 1266-ban újabb 3 évvel megtoldott IV. Kelemen, de az idő 1281-ben lejárt. IV. Márton és IV. Honóriusz nem újították meg, ami érthető is a renddel való feszült viszonyuk miatt. 1288-ban azonban Girolamo Masci de Ascoli, a korábbi miniszter generális lett az első ferences pápa IV. Miklós néven. Már megválasztása után számos ajándékot küldött a bazilikának, a továbbiakban pedig számos privilégiummal bátorította a bazilika befejezését. Olyan kiváltságot is adott, hogy pénzt fogadhatnak el a templom díszítésére és a közösség fenntartására. Ez meglehetősen ellentétes Szt. Ferenc gondolkodásmódjával, azonban akkor érthetővé válik, ha látjuk, Assisi túlságosan kicsi volt ahhoz, hogy a város két végén elhelyezkedő két nagy kolostort ún. a Sacro Conventót és a Sta. Chiarát is eltartsa ill befejezésüket biztosítsa.

Az oltár feletti képek

Az oltár felett

Az oltár feletti boltozat képei a négy evangélistát ábrázolják. Ennek kiemelt fontossága van, hogy Cimabue az oltár felett az Isten igéjének  írásba foglalóit festette meg. Szent Ferencnek különleges érzéke volt az Isten Igéje iránt.  Gyakran említi azt, hogy az Isten Igéje révén válik a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Ezért fontosak az evangélisták az oltár felett, ahol ez tényleg meg is történik. A négy evangélistát a négy szimbóluma kíséretében látjuk. Ember v. angyal = Máté, bika = Lukács, oroszlán = Márk, sas = János. Ugyanakkor meg vannak festve azok a földrészek is szimbolikusan, ahol, vagy amelyek számára az adott evangélium íródott. Júdea Máté mellett, Itália Márk mellett, Görögország Lukács mellett, és Ázsia János mellett. Itáliát Róma sematikus ábrázolása jeleníti meg. Jól kivehető az auréliuszi városfalakon belül 7 vagy 8 emlék. Így a Senátori palota, a Szent Péter bazilika, a Torre Milizia, a Pantheon, a Meta Romuli és a Castel Sant’ Angelo. Ezek a datálás szempontjából is érdekesek, mert a szenátori palotán látható címerek alapján lehet a képeket 1278 és 1280 közé datálni. (i.m. 28.)

Márk evangélista

A hajó ablakai

A hajó ablakai kb.1275-ből valók
Mindkét oldalon négy-négy, dupla osztatú ablakot találunk.
A 3. és 4. boltozatban láthatókat egy francia művésznek tulajdonítják, amelyeket szent Ferenc Mestere vázlata alapján készíthetett. A többi a szent Ferenc Mestere műve.

Az első boltozat kivételével, mindegyikben az apostolok életéből vett jeleneteket láthatunk, amelyek Jacobus de Voragine, Legenda Aurea-ja ihletett.

Az első boltozatban található jobb oldali üveg ablakokat szent Ferenc és szent Antal életéből vett jelenetek díszítik, mint pl. szent Ferenc stigmatizációja.
Bal felől egyik oldalt szent Ferenc, az angyallal, másik felől a Szűzanya a kis Jézussal.

Jobb oldali ablakok

A jobb oldali kereszt hajó ablakai 1275 körül készülhettek, és "szent Ferenc" mestere alkotása.
A két baloldali osztat díszítése geometriai alakzat. A jobb oldali kettő pedig egyrészt Ó-szövetségi jeleneteket ábrázol, másrészt pedig a Feltámadott Krisztust jeleníti meg.

A központi rozettában Krisztus mennybemenetelét láthatjuk angyaloktól körülvéve. E körül pedig hat kör alakú ablakban egy-egy térdelő tanítvány.

A bal oldali kereszt hajó ablakai

A bal oldali kereszt hajóban

A szentély, a keresztházak és a hajó üvegablakai között szemmel látható stiláris különbségek vannak. Ez utóbbiak valószínűleg IV. Sándor pápaságának idején készültek. Erre abból is következtethetünk, hogy Szent Klára már ott van déli-,

Szent Klára

bal oldali kereszt hajó négy osztatú ablakán, őt pedig 1255-ben avatták szentté. A hajó ablakai a teljes apostoli ciklust mutatják be, a Nyugat Európa katedrálisaiban rendkívül modell szerint. Az pedig nyilvánvalóan nem véletlen hiba, hogy Szent Péter és Pál hiányoznak, és helyükre Szent Ferenc és Szent Antal kerültek, akik igehirdetői tevékenységüknek köszönhetően valóságos apostolok. Péter és Pál apostolok tiszteletére egyébként külön oltárt szenteltek az északi keresztházban, melyet Cimabue díszített a Római Egyházat megalapító apostol fejedelmek életének képeivel. A két apostol azonban még egy kiemelkedő helyet kapott az épületben, a kijáratnál a rózsa ablak mellett találjuk két tondóban, mellképeiket, így a római jelleg nem hogy nem vész el, hanem inkább még jobban kiemelkedik Az északi keresztház négy osztatú ablaka pedig Krisztus megjelenéseivel a Mennybemenetelig, a hajóban pedig a Szt. Bertalan és Máté, valamint Szt. Ferenc és Antal életét ábrázoló ablakok, a „Szent Ferenc Mestere” alkotásai. A déli fal két utolsó üvegablaka, melyek Szt. Simon és Tádé, valamint Fülöp és az ifjabb Jakab apostolt ábrázolják, szinte teljes egészében a modern restaurációk alkotásai.

Az üvegablakok

A fény és ennél fogva a nagy méretű ablakok a gótikus templom szoros tartozéka. A színes ablakokon áthatoló fény, csodálatos árnyalatokkal színezi a szent tereket és életre kelti az ablakokon megjelenített személyeket, alakokat. A szent Ferenc bazilika felső részében is több, nagy méretű ablak található. Helyenként a képek szinte csak kiterjesztése, kinagyítása annak, amiket az üvegablakokon láthatunk, és joggal tekinthetjük is így őket. A bazilikában elhelyezett üvegablakok voltak Itáliában az első és a legnagyobb figurális üvegablakok. Itáliában ebben a korban (XIII sz.)  nem volt meg a hagyománya az üvegművészetnek, és ennek hiányát úgy hidalták át, hogy az Alpokon túlról hozattak mesterembereket, akik meghonosították az üvegkészítést. Ezzel létesült kapcsolat Assisi és a nagy gótikus katedrálisok, és az északi ferences templomok építő műhelyei között. Az ablakok készítését az építkezés befejezése után rögtön elkezdték.

A szentély ablakai

A szentélyt három, két osztatú ablak uralja, melyek Jézus életét mutatják be – a gyermekséget, a nyilvános működést és a szenvedés történetet, a skolasztikának megfelelően az ószövetségi előképek kíséretében. Az a művész, aki ezeket készítette a klasszikus formavilág kultúrájából jön, melyet a bizánci ikonográfia inspirált, és ami miniatúrák és aranyművesség alkotásaiban igen jellemző Németország középső területeire a 13. század első negyedében. Nagyon szoros kapcsolatot találunk az erfurti ferences templom a Szt. Ferenc életét ábrázoló üvegfestményeivel, és ez arra enged következtetni, hogy valamikor 1235 és 1250 között készültek el az assisi ablakok, még a bazilika 1253-as felszentelése előtt, tehát még IX. Gergely pápaságának és Illés testvér generálisságának idejéhez kapcsolódnak.