Legfelül Ádám teremtése, alatta Noé bárkája, legalul Ferenc álma a fegyverekkel teli palotáról.
"Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik." Ter.19
Isten, amikor létrehívta az embert rábízta az egész világot. Nevet adhatott az állatoknak, ezzel az ember mintegy birtokba vette őket. A vízözönkor az ember által (Noé) mentette meg Isten az állatvilágot. Ferenc fegyverekről álmodik, amelyek a birtoklás eszközei. Azonban itt már nem fizikai eszközökről van szó, hanem lelkiekről, amelyeknek használatát Ferencnek egyre jobban meg kellett tanulnia.
Itt idézhetjük szent Bonaventúrát:
„Jelen állapotunkban ugyanis a dolgok összessége az a
létra, amely az Istenhez fölvezet. A dolgok közt viszont az egyik nyom (vestigium),
a másik kép (imago), némelyek testiek (corporalia), mások
szellemiek (spiritualia), egyesek mulandók (temporalia ), mások
állandóak (aeviterna), ismét egy részük kívülünk, más részük bennünk
vannak. Ahhoz pedig, hogy a legszellemibb, örök és fölöttünk álló Ősokot
szem1élhessük, a testi, a mulandó és a
kívülünk levő nyomokon át kell haladnunk s így vezettetünk az
Isten útján. Majd be kell
lépnünk lelkünkbe, mely Isten örök (aeviterna) szellemi és bennünk rejlő
képmása, és ezt jelenti belépni
Isten igazságába. Végül
föl kell emelkednünk az örökkévalóhoz,
a végtelen szellemhez, magunk fölé, az Ősokra kell tekintenünk, és
örvendeznünk az Isten ismeretében és Fölségének tiszteletében.”(Itiner I,2.)
Szent Ferenc eljutott Isten ismeretére, mert nem hagyta
nyugodni az isteni üzenet, űzték az "álmai" és Isten szeretetén kivel
semmi mást nem akart birtokolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.