A Szent Ferenc Bazilika

Az Assisiben tett látogatásaim legmaradandóbb élményei közé tartozik a szent Ferenc holttestét őrző bazilika. Nagyon sokféleképpen láthattam már: éjszakai megvilágításban, nappali fényben, kora délutáni órákban, estefelé, kívülről és belülről, de mindig valami újat nyújtott, úgy hogy további titkokat őrzött.

A templom a város szélén épült. Assisi Szent Ferenc életében a dombot, amelyen a bazilika méltóságteljesen emelkedik még a Pokol dombjának nevezték, mert itt hajtották végre az ítéletet a bűnözőkön. A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a –helyet nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta. Azonban amióta felépült rajta ez a csodálatos építmény, a helyet a Mennyország dombjaként emlegetik. A telket Bombarone Illés testvér kapta ajándékba IX. Gergely pápa számára 1228-ban, amelyen hamarosan megkezdődött a ma már bazilika néven ismert templom építése. IX. Gergely, a Szent közeli barátja, maga helyezte le a szentté avatás másnapján (1228. július 17-én) az építmény alapkövét. Illés testvér konok kitartásának és rendkívüli szervezőképességének köszönhetően két évre rá, a pünkösdi káptalanra összegyűlt ferencesek ünnepélyes keretek között áthozták Szent Ferenc - akkor még épségben lévő - földi maradványait a Szent György-templomból (ma: Szent Klára-bazilika). Illés testvér szíriai tartományfőnöksége idején láthatta, milyen óriási, sziklába vájt erődítményeket emelnek a keresztesek, amelyek a valóságban tekintélyes személyiségek síremlékei voltak. A templomot - amelynek "atyja volt: ész, amely kigondolta, és kéz, amely megvalósította" (L. Gillet) - erődítményszerű létesítményként álmodta meg, amelyre teljes súlyával rátelepszik a könnyed és kecses felső bazilika.

Ludovico da Pietralunga ferences testvér (+1570) szerint – 1253-ban – IV. Ince pápa felszentelte a kezdetleges rendházat is: „Ami a felszentelést illeti, nemcsak az oltárt szentelte meg, hanem még egyszer az egész templomot a rendházzal együtt.” Ez az év számít a bazilika felszentelése évének, mert ekkor már befejezetten állt mind a két – egymásra épített – templom épülete.

Valójában háromszintes templomról beszélhetünk. Mindegyik szint sajátos hangulatú. Az első szint freskói díszítésükben visszafogottabbak, szűrt-, szinte misztikus fény világítja meg a tereket. Ez a földi életet mintázza. Innen közelíthető meg lépcsőkön lefele haladva a szent sírját őrző kripta, amelynek csupasz falai, egyszerű szegénysége egyértelműen a halálra emlékeztet. A felső templom színei, világossága, a fény pajkos játéka a mennyország örömére hangol.