Felső bazilika épitészetileg

Felső templom

Az eredeti tervben az altemplom és a felső templom hajója igen szorosan összetartoztak. A felső templom karcsú pillérkötegeinek az altemplom masszív álpilléreire kellett nehezednie. Amikor 1237-39-ben meghosszabbították a felső templomot keletre, és elkezdtek egy kis harangtornyot építeni az új homlokzat mellett, lemondtak erről a szigorú megfelelésről. 
Az első tervnek megfelelően a felső bazilika ragyogó fényessége és nagy magassága mintegy ellentétet alkot az alsó bazilika alacsonyságával és félhomályával, mely szinte „földszint.” A súlyos boltozat, az egyszerű de hangsúlyos ívekkel egy egyterű kripta benyomását kelti az alsó templomban, míg a felső templom szinte elszakad a falaktól, mert ott a boltíveket bizonyos távolságokban oszlopkötegek osztják meg. A felső templom egész szerkezete, és a részletei is azt eredményezik, hogy az úgy néz ki, mint egy gótikus katedrális felső részeinek másolata, ezért, mint egy „pars superior” értelemszerűen úgy feltételezi az alsó templomot, mint egy kriptát.
Azt mondhatjuk, hogy az alsó templom a mindennapi élet tükre, a maga félhomályával. A kripta, szent Ferenc sírjával a halált, az elmúlást idézi. Míg a felső templom a feltámadás dicsőségét jeleníti meg.