A Szegénység Úrnő

A harmadik allegória a Szegénység Úrnő. A középpontban áll a talán sokak által ismert kép: Szent Ferenc eljegyzése a Szegénység Úrnővel. Ferenc éppen a gyűrűt húzza fel a Szegénység Úrnő kezére, közöttük pedig ott áll Krisztus, mintegy megáldva a házasságot. Nagy sereg angyal veszi körül őket. Két tanú is van, szintén két erény, akik egész életükön át kísérni fogják a „házasulandókat”: Remény Úrnő, és Szeretet Úrnő. Remény Úrnő zöld színű ruhában van, és ő hozza/tartja a gyűrűt. Szeretet úrnő pedig rózsaszín ruhát viselve, egy szívet tart a kezében.

Az előtérben két kisebb alakot látunk, akik első ránézésre gyerekeknek tűnnek, de ha tüzetesebben megnézzük ruházatukat, látjuk, hogy ezek felnőtt emberek. Kicsiny termetük azt jelzi, hogy nagyon távol állnak attól, amit a képen láthatunk. Nagy szakadék van köztük, és a kép fő szereplői között. Ez a két ember, vörös és kék ruhában a kereskedők társadalmi rétegét jelenti meg, az akkoriban keletkezett pénzes réteget. Ferenc ennek a pénzes rétegnek volt a tagja. Megtérése után azonban Ferenc nagyon félt attól, hogy a pénz vezesse az embert, hogy jobban függjön magától, mint Istentől és felebarátjától. Egyik személy kövekkel dobálja a Szegénység Úrnőt. Mellette egy kutya csahol. A másik  tövises ágakkal csapkodva igyekszik elűzni a Szegénység Úrnőt. Mintha azt mondanák: „Nincs rád szükségünk. Nincs szükségünk arra, hogy mástól függjünk. Pénzünkkel elegek vagyunk magunknak.” De ha végiggondoljuk a Szentírás történeteit, azt látjuk, hogy Isten mindig irgalmas szívű, és mindent jó végre visz. Türelmünk és kitartásunk révén, – ezek a mi áldozataink, – a Szegénység Úrnő lábánál lévő tüskés bokrok csodálatosan kivirágoznak, és a Szegénység Úrnő fejét koronázó rózsabokorrá válnak.