A szultán előtt 11. kép

Szent Ferenc a szultán előtt

"A szultán kérdésére, hogy ki, miért és hogyan küldte őket és miképpen jutottak hozzá, Ferenc bátran felelte, hogy nem ember, hanem a fölséges Isten küldte őt, hogy neki és népének megmutassa az üdvösség útját és hirdesse az igazság evangéliumát. Majd aztán akkora következetességgel és lelki erővel és olyan buzgósággal hirdette az említett szultánnak a háromegy Istent és mindenek Üdvözítőjét, Jézus Krisztust, hogy benne megvilágosodott és igazán teljesedésbe ment az Evangélium szava: Én majd adok nektek szájat és bölcsességet, melynek nem tudnak ellenállani, sem ellentmondani valamennyi ellenfeleitek. A szultán Isten emberének csodás lelki buzgalma és erénye láttán szívesen hallgatta őt és időtöltésül magánál tartotta. Krisztus szolgája pedig felsőbb megvilágosításra így szólt:

— Ha népeddel együtt Krisztushoz akarsz térni, az ő szerelméért szívesen maradok veletek. Ha azonban habozol Krisztus hitéért Mohamed törvényétől megválni, parancsold, hogy gyújtsanak igen nagy tüzet és én papjaiddal belelépek, hogy így is meglásd, melyik hitet kell méltán bizonyosabbnak tartanod.

Erre a szultán így válaszolt:

— Nem hiszem, hogy papjaim valamelyike tűzbe menne, vagy bárminő kínzatásnak alávetné magát az ő hite védelmére.

Észrevette ugyanis, hogy papjainak egyike, komoly és idős férfiú, e szavak hallatára távozott színe elől. A szent viszont így szólt:

— Ha megígéred, hogy te és néped Krisztus hitére térsz ha a tűzből sértetlenül jövök ki, egyedül is bemegyek a tűzbe. Az esetre, ha elégek, tudjátok ezt be bűneimnek. Ha pedig sértetlenül megőriz az isteni erő, ismerjétek el Krisztust, az Isten erejét és bölcsességét, az igaz Istent és mindenek üdvözítő Urát.

A szultán válaszában még erre a választásra sem mert ráállani, mert félt népének lázadásától. Mindazonáltal sok értékes ajándékkal halmozta el, amelyeket Isten embere, nem a hiú dolgok, de a lelkek üdvének szomjazója lévén, sárként megvetett. A szultán pedig ezt látva, csodálattal telt el, s még nagyobb tiszteletre gerjedt iránta. S bár nem tért át, vagy nem mert áttérni a keresztény hitre, kérte, hogy üdvösségéért fogadja el ajándékait a keresztény szegények és templomok javára. Ebbe azonban Krisztus szolgája, minthogy irtózott a pénz terhétől és a szultán lelkében nem vette észre az igazi jóindulat gyökerét, semmiképpen sem egyezett bele."  LM 9,8

Az esemény szereplőit a festő három, jól elkülöníthető csoportba rendezte el. Mindezek ellenére a kép egyensúlyban van. A festményen szent Ferenc, azért, hogy a szultánt megtérítse előkészíti a tűzet a tűpróbára. Ferenc a kép központi személye, és a szultán előtt a  tűz irányába lép. Szent Ferenc mögött, Illuminátusz testvér megvető gesztussal tekint a környezetére. A többi szereplő meglepődve áll ott. Sőt az idős papok elmenekülnek. A szultán öltözetének színvilága összhangban van a mögötte levő épülettel. A papokat, valamint a szultán kíséretét Giotto elevenebben festette meg, mint a többi személyt. A festmény részben a tanítványok műve.