Ferenc atyja

"Isten embere a város püspökének, egy fölötte nagy jámborságú férfiúnak tanácsára azt a pénzösszeget is, melyet eredetileg a templom helyreállítására szánt, visszaadta atyjának azzal a megokolással, hogy az igaztalan úton szerzett vagyont nem illik szent célra fordítani. Azután a jelenlevők füle hallatára, mert nagyon sokan verődtek össze, így kiáltott fel: "Most hát igazán mondhatom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, és nem mondom többé atyámnak Bernardone Pétert, akinek ím ezennel nemcsak pénzét adom vissza, hanem összes ruhadarabjaimat is. Mezítelenül megyek az Úr elé."

Ó, nagylelkű ifjú, kit már csupán Krisztus elégít ki! Ekkor az is kiderült, hogy Isten embere vezeklőövet viselt ruhája alatt, mert nem az erények látszatának, hanem valóságának örült." 2 Cel 12

A Giotto által megfestett szent Ferenc legenda 5. képéből láthatunk részletet. A korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a művész két táborra osztotta a szereplőket. Ezen a részleten a Pietro Bernardone, vagyis Ferenc apjának az oldalát látjuk. Érdemesnek találtam külön is kiemelni, hogy jobban szemügyre vegyük, azt a választékos, gazdag ruházatot, amiben Giotto felvonultatja a szereplőket. Messze lerí a selymek minősége és színvilága. Ferenc apja arany színű ruhát visel, ami a földi pompát és gazdagságot idézi. A karján tartott ruháknak, amelyeket Ferenc levetett súlyuk van, és szintén nagyon jó minőségű anyagból készültek. Az apa arca elkeseredést, dühöt tükröz. Hajalmos vagyok azt gondolni, hogy a mellette levő személy, aki a kezét fogja a másik fia, aki szintén a szidalmazók közé állott. Ezt írja róla Celanoi: "Test szerint való testvére, atyja példájára, szintén sértő szavakkal illette őt." Mindenképp ennek a szereplőnek az arca és tekintete hűvös és megvető. A többi szereplő arcán pedig, akik mögöttük helyezkednek el megdöbbent csodálkozás látszik, vagy éppen rosszallóan elhúzzák a szájukat, összesúgnak. Még a tekintetük is tükrözi ezeket az érzelmeket.