2011. február 22., kedd

Ferenc, aki megtér

Ferenc rálép az eléje terített köpenyre (a kép bal oldala)
Egyes értelmezők azt a címet adják ennek a boltszakasznak, amelyben az első kép található, hogy „Ferenc az ember, aki megtér.”
Úgy is mondhatnánk, hogy Ferenc keresi azt az utat, amit neki kell bejárnia.  A nagy dolgok véghezviteléről  meg van győződve, de ő úgy gondolja, hogy ez harcban, csatában történik majd, azáltal, hogy majd elnyeri a lovagi méltóságot. Vagyis tisztában van azzal, hogy a Teremtőtől különleges adottságokat kapott. Csakhogy ezeket még nem ismeri fel, nem tudja mire vonatkoznak, és ezért nem ismeri az utat sem amin járnia kell. Kérdés, ez az út mások köpenyén át, azaz mások letiprásán, vagy legyőzésén keresztül vezet-e? Végül is a történet folytatása a Legenda Maior-ban (rövidítve LM), ami különben összeköti ezt és a következő epizódot nagyon világosan megfogalmazza ezt.
„Önmagát illetőleg Ferencnek nem volt tudomása Isten szándékairól. Egyrészt azért, mert atyja parancsára a világi dolgok foglalták le, másrészt azért, mert az eredeti bűn következtében nem vonzották az eszményiek és nem tudott még szemlélődni az égiek felett, s nem kóstolt bele az isteni dolgokba. Ámde a megpróbáltatás felfigyelteti a lelket. Így esett, hogy lőn rajta az Úr keze, és megváltozott a Fölséges jobbja által.” (LM I,2,1-2.
Bonaventúra tehát a következőket állítja itt. Ferenc nem ismerte mi Isten szándéka vele. Nem is ismerhette, mert az a világ, amibe beleszületett nem erről szólt. Apja egy szorgos textilkereskedő, az akkoriban éppen felemelkedő középső társadalmi osztály tagja, aki mindent megengedett fiának, mert megtehette. Ferenc tehát a könnyed életvitelben kereste először a kiemelkedést, amint erről életrajzai beszámolnak. Bár nem volt nemes, egy igazi világi volt. Minthogy az édesanyja francia származású volt (provance)t, Ferenc anyanyelveként beszélte a trubadúrok nyelvét, és nagy gyönyörűségét lelte, ha ezen a nyelven énekelhetett, amiért barátai a dalok királyának nevezték. Az isteni dolgokba tehát nem kóstolt bele,  amint erről Bonaventúra is beszámol. A szent Bonavenúra által használt latin szavak  contemplari és degustare a beteljesedés fogalmai. Ide kell eljutni, ez a lelki élet csúcsa és beteljesedése: szemlélni és ízlelni. Itt tehát Ferenc még a kezdeteknél tartott. Még nem tanulta meg (nondum dedicerat). Ezek szerint tehát lesz majd, amikor megtanulja, lesz egy út, amin megtanulja. Erre lép rá éppen most Ferenc. Királyi út ez. De ahogy a néző a képeket szemlélve szintén lépéseket tesz lábával, úgy kell neki is lelkileg erre az útra lépnie.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.