A festmény Cimabue alkotása, 1301/1302 körül készülhetett.
A képen a Szűzanya, angyalok társaságában trónuson ül. Karjában tartja a kis Jézust. Egyik legsikeresebb Mária ábrázolásnak tartják. A melléje festett Szent Ferenc kép pedig megfelel annak a leírásnak, ahogyan Celanói Tamás jellemzi őt a róla irt életrajzban.
„Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt; feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes vonalú, orra szabályos, finom metszésű és egyenes, fülei szétállók, de kicsinyek, halántéka lapos, nyelve békülékeny, tüzes és éles, hangja erős, behízelgő, tiszta csengésű és érces, fogai tömöttek, egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás, nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsiny, bőre finom volt. Hús alig volt rajta. Ruhája szakadozott, alvása a lehető legrövidebbre szabott. Keze mindig kész volt az alamizsnálkodásra. És mivel maga volt a megtestesült alázatosság, mindig szelídséget tanúsított mindenki iránt, és bölcsen alkalmazkodott mások szokásaihoz. Ezért, bár szentebb volt minden szentnél, a bűnösök között mégis olyan volt, mint egy közülük. Szentséges atyánk, a bűnösök barátja, segíts hát rajtunk, bűnösökön, és akiket a bűnök fertőjében látsz szánalmasan vergődni, halhatatlan érdemeidért kegyeskedjél irgalmasan felemelni!” (1 Cel 83)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.