Az oltár feletti négy keresztboltozat

Amint az alsó templomban előre haladunk az oltár felé, egyre élénkebb egyre díszesebb festményeket csodálhatunk meg. Többször is megcsodáltam az oltár feletti boltozatot, amely négy mezőre oszlik. Ezt a Jelenések könyvéből vett mintegy 300 szimbólum, festmény díszíti. Ott vannak pl. az angyali karok, az Apokalipszis lovai, az angyal a stigmákkal kétszer is. A boltozat zárókövén is az Apokalipszis fő szereplője látszik: „a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, [láttam] bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve. A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú és mint a hó, és a szeme olyan, mint a tűz lángja.… Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.” Jel 1, 13-16.

Az egyik mezőben a megdicsőült szent Ferencet festették meg, a másik háromban a három evangéliumi erényt: a tisztaság, szegénység és engedelmesség allegóriáját. Mindhárom allegóriát hegyen ábrázolja a festő, hisz üdvösségtörténetünk minden fontos eseménye hegyen játszódott le (tíz parancs, hegyi beszéd, Tábor hegy, Golgota.) Mindegyiknek arany háttere van.

Mielőtt rátérnénk az erényábrázolások egyenkénti elemzésére, érdemes megfigyelnünk azt is, hogy a reneszánsz művészetben az erények a lovagi eszménynek megfelelően vannak ábrázolva. A fejedelmi udvarok képei jól illenek Ferenc lovag-eszményéhez. Így az erények, mint hölgyek, Úrnők vannak ábrázolva: Az Engedelmesség Úrnő, a Szegénység Úrnő, és a Tisztaság Úrnő.  Ferenc is így szólítja őket az Erények üdvözlésében.