Alverna - videó

Alverna (La Verna)

Feszült kíváncsisággal vágytam arra, hogy meglássam Alverna hegyét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Assisiből indultunk el, és miután egy ideig az autópályán haladtunk, egy kanyargós hegyi útra tértünk le, amely kitartóan emelkedik. Lassan hűvös lett az idő, ködbe burkolózott a táj, kívülről is misztikus hangulatot sugallva. Szent Ferencnek ez a kedvenc imádkozó helye 1283 méterre magasodik a tenger szint fölé.
Miután alkalmas helyen leparkoltuk az autót, gyalogosan folytattuk az utat.. A reggeli hűvösség barátságtalannak tűnt és a köd sem tágított. A kolostor és környéke kihaltnak tűnt. A robusztus kőépület, fagerendákkal egészen hangulatosnak tűnt. A ferences testvérekre a templomban akadtunk rá. Ugyanis vasárnap a hívekkel együtt imádkozzák a zsolozsmát.
Nagyon szívesen beleegyeztek abba, hogy azon a helyen mutassuk be a szentmisét, ahol szent Ferenc megkapta a szent sebhelyeket. Így szívszorongva léptünk be a kápolnává alakított helyre. Sajnos itt már a sok márvány, a domborművek, díszítések szerintem tompítja a hely szentségét. Elvesz a misztikumból. Különben művészi és ízléses, mégis a hideg márvány merevvé teszi a környezetet. szent Ferenc élménye pedig élet és elevenség, egészen a fájdalom valós mélységéig. "Uram, add azt a szeretetet, amely a te lelkedben égett és azt a fájdalmat, amit szívedben éreztél."  Ezt a valóságot a hideg kő, nem tudja közvetíteni. Ettől eltekintve a szentség légköre és komolysága itt pihen a szentélyben, és jól esik itt misézni - talán jó lenne még többet időzni, elmélkedve. Viszont ez is nagy kegyelem, melyet remélni sem mertem és megadatott. A vendégkönyvbe bekerültek a neveink, és magunkkal visszük a hely izét. Mégiscsak életszerű az a csokor virág amelyet a stigmatizáció megjelölt helyére tettek. ezt öröm volt látni.

Greccio képekben

Greccio

View more presentations or Upload your own.

Greccio (2)

A nevelési kongresszus résztvevői

Nem az első alkalom, hogy ezeken a helyeken járok, de a folyamatos képzési titkárok kongresszusának keretében zarándokolni sajátosabb volt. Új dolgokra is felhívtak a figyelmünket. Például, hogy ahol szent Ferenc megrendezte a Karácsonyt párhuzamosan megfestették a betlehemi jelenetet és Grecciot és mindkét festményen ugyanúgy jelenítettek meg a kis Jézust, hogy ezzel is kiemeljék, hogy ugyanaz a Jézus volt jelen Betlehemben, mint akit szent Ferenc prédikációjára megelevenedni láttak az emberek. Megnézhettük boldog Pármai János celláját (barlangját), akit joakimizmussal vádoltak - utána volt szent Bonaventúra generális. A templomban közös mise volt a hívekkel. Lendületesen és szépen prédikált Massimo Fusarelli a nevelési titkár. Ezután egy tolakodós ebéd volt - szolgáld ki magad módszerrel. érdekes volt megtapasztalni a rend nemzetköziségét. Szép nap volt, szívesen emlékszem vissza rá.

Greccio

Fonte Colombo meglátogatása után Greccio következett. A völgyből jó magasra kellett felkanyargóznunk a sziklához tapad kolostorhoz.. A parkolóban egy nagyon "ferences kutya" csatlakozott hozzánk. Szelíd, barna, lomha állat. Túlságosan jól sikerült a szelídítése, nagyon megszokhatta a jámbor zarándokokat. Lelkileg megkapó volt a késő délutáni verőfényben ezen a helyen járni. Ez a ferences Betlehem, és nem csak nevében az. Egyenesen ahhoz a helyhez mentünk, ahol a szikla barlangban az emberek megelevenedni látták szent Ferenc karjaiban a kis Jézust. A hely fölé oltárt állítottak, ahol mindig Karácsonyt ünnepelnek. Rá is zendítettünk: "Isten gyermek kit irgalmad...." . A falon freskó örökítette meg a jelenetet. Szent Ferenc a kezét a kis Jézus felé tartja, mögötte az emberek csodálkoznak, a megelevenedett Kisded láttán. A másik felől a Szűzanya szoptatja a kis Jézust, a háttérben szent József szendereg. A festmény az újszülött Kisdedet koporsóban ábrázolja, fölötte jelenet a szentmise áldozatból. A jászol, a kereszt és a szentmise összetartozik.
A kolostor legrégibb része nagyon eredeti. Minden fából készült. A cellák nagyin kicsik, szűk terek. Egy egy kis bemélyedés fölött ilyen feliratok olvashatók, hogy " Cantina B.P. nostro Franciscum", vagy " Dormitorio di S. Bonaventura."
Az elmerült látogatás közbe szembe találkoztunk egy itt élő testvérrel. Miután röviden bemutatkoztunk örömmel fogadott és készségesen kalauzolt végig a még hátra levő látni valókon. Akkor négy tagja volt a közösségnek, de épp csak ő volt otthon. A régi ebédlőnek használt helyiség sem túl nagy, kis faasztalokkal, egyszerű tűzhellyel. Szent Ferenc háló helyét is lehet látni, ami csupán egy barlangocska, megrepedezett kövekkel. Nem kifejezetten kényelmes hely. Nagy hanggal, és lelkesen elénekeltük: "amikor Isten szent Ferencet hívta." A csupa fa kápolna közepén nagy méretű könyvtartó található, fölötte gyertyatartó, hogy mindeni láthassa a zsolozsmás könyvet. Nagyon találékonyak voltak a régiek. Itt található a kép a síró szent Ferenccel.
A templom is egyszerű, de nagyon otthonos. Kis szobor figurákkal különféle jeleneteket ábrázolnak Jézus életéből. A megvilágítás sorra világítja a meg a jeleneteket: angyali üdvözlet, születés, bölcsek, egyiptomi menekülés, aprószentek. az egészet egy valóságos patakocska választja el a templom többi részétől. Az egyik felől bejön, vidáman végig csobog a templomon és kifolyik. Csak itt Greccioban láttam ilyent.
Az említett ferences testvér meglepett a kedvességével. Meghívott egy délutáni kávéra, gyümölcsre. Megkérdeztük, hogyan juthat ide a ferences, ebbe a közösségbe. 3-6 évig plébánián kell dolgozni, utána kérheti, hogy 3 évig itt tartózkodhasson.
Karácsonykor 1200-1500 személy vesz részt itt a szentmisén. Húsvétra is sokan előre jelentkeznek.
Az ebédlőjük egyszerű és praktikus. Nagy étvággyal láttunk neki a gyümölcsöknek, süteménynek. Illemből megkérdeztük, hogy nem rövidítjük-e meg a vacsorájukat. Azt válaszolta, hogy "holnap hoznak  mást." A végére csak egy narancs maradt a kosárban, mi pedig azt is kivettük, mondván: "legyen hová a holnapit tenni."  Közben a testvér is adomázott. Elmondta, hogy volt egy szőlőjük, viszont amikor a pápa ide látogatott ki kellett vágni, hogy leszállót készítsenek a helikopternek. Így elpusztult a szőlő és a következtetése a testvérnek, hogy "jobb, ha mi megyünk Rómába, minthogy a szent atya jöjjön ide." Jót nevettünk az elmés viccen. Ilyen vidáman zárult az első greccioi látogatás, ahová ahányszor alkalmam volt mindig szívesen tértem vissza.