Ferenc szentté avatása 24.kép

" Az Egyház feje nemcsak a halála után hallott csodák alapján, hanem saját szeme látásának, keze érintésének tapasztalatára is támaszkodva teljes hittel győződött meg csodás szentségéről és arról, hogy az Úr őt az égben kétségkívül megdicsőítette. Azért tehát, hogy Krisztus helyetteséhez méltó módon járjon el, kellő megfontolás után úgy döntött, hogy őt a földön is minden tiszteletre érdemessé teszi. A legnagyobb biztosság megszerzése végett a földkerekségen a szent megdicsőülésének talált, összeírt és alkalmas tanúkkal hitelesített csodáit megvizsgáltatta, még pedig olyan bíbornokokkal, akik nem látszottak az ügy barátainak. Ezek gondos vizsgálata és együttes jóváhagyása után, testvéreinek és a pápai udvar többi főpapjainak közös megegyezésére és helyeslésére határozta el a szentté avatást.

Személyesen ment Assisi városába az Úr születésének 1228. esztendejében és júl. 16-án, vasárnap nagy ünnepségek között, amiknek részletezése hosszadalmas lenne, iktatta a boldog atyát a szentek sorába."  LM 15,7

A kép az idők folyamán megrongálódott. Valójában csak részletek láthatók. A jobb, alsó sarok a legépebb. Itt jól látható a püspökök és az asszonyok alakja, különösen az arckifejezések.

A freskóval szemközt: Ferenc lemond az atyai örökségről - "új emberként" indul el Krisztus nyomdokain. Kezdet és vég szép képi megfogalmazása a két ábrázolás. Tanulságos egy pillantást a keresztboltozatra vetni. A szentek közösségébe lépő Ferenc, mint közbenjáró a kiváló vallási tiszteletben részesülő Égi anyánkhoz, Máriához is kapcsolódik. A 8. boltszakasz négy képe Ferenc csodatetteit mutatja be. Az életrajzíró Bonaventura a csodajelenetek leírásával is bizonyítja: Ferenc küldetését teljesítve az Úrhoz költözött, az égben "mint új ember káprázatosan tündöklik", de közbenjáróként velünk maradt. 

A mirákulumos könyv a "Szent sebhelyek ereje" c. fejezettel indul, melynek végén így ír Bonaventura: "A szent sebhelyekről tehát senkinek se legyen kételye, mintha ilyetén ajándék az örök jósággal nem férne össze. Ha az Isten jó, ne legyen a szem se álnok. Ha ebben a szeráfi szeretetben megannyian csatlakoznának a főhöz, Krisztushoz, - miként a harcokban is, akik hasonló fegyverzetet viselnek, hasonló jutalomra méltók - amennyiben ők is ugyanolyan dicsőségre jutnának, azt józan ésszel senki másnak nem tulajdonítanák, csak Krisztus dicsőségének."