Bármilyen irányból is érkeznénk is a Szent Klára bazilikához jól esik megpihenni az előtte levő téren. Itt jól kifújhatjuk magunkat, vagy hogyha csoportosan érkezünk a belépés előtt itt összegyűlhetünk, és előbb megtekinthetjük kívülről a templomot. A téren, mintha ráérősebbek lennének a látogatók. Sokan fényképet készítenek, beszélgetnek, vagy a kilátás foglalja le őket.
Szent Klára (1193-1253) halála után, valószínűleg 1255-ben kezdték el építeni a bazilikát és 1265-ben fejezték be. A régi szent György templom helyére épült, a város szélére. A régi templomból valószínű, csak egyetlen fal maradt meg.
A szent György templomban, tehát ezen a helyen tanult gyermekkorában szent Ferenc, itt ismerkedett meg a Szentírással, a zsoltárok világával. Itt nyugodott a teste 1226-1230 között, amíg a tiszteletére épült templom be nem fejeződött. A szentté avatása is itt történt 1228-ban (IX. Gergely pápa).
A templom, mintha a Szent Ferenc Bazilika felső részét utánozná. A fő homlokzat jellegzetes fehér és rózsaszínes kőből készült. Itt is megcsodáltam a hatalmas kő rozettát. A bazilikára jellemző oldalt a három tartópillér, amelyet a XIV. században építettek hozzá, hogy megerősítsék a falakat. A templom ugyanis egyetlen hajóból áll, és a falakat a ledőlés fenyegette. Nagy, masszív tartópillérek ezek. Nyári melegben még árnyákot is tartanak. A templom mellett pedig szökőkút buzog. Hogyha a járdán tovább megyünk, be lehet látni abba az olajfa kertbe, amit a nővérek, gondoznak. A templom mögött pedig a hatalmas monostor. Ott jártunkkor azt mondták, hogy kb. hatvan nővér lakik itt. A nővérek a monostorban lehetőségük van teológiát tanulni, könyveket írnak, kétkezi munkát végeznek, legfőként pedig imádkoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.