San Damiano - belülről

Amikor beléptünk a templomba, meglepődve tapasztaltuk, hogy zsúfolásig tele volt. Igaz, hogy kis templomocska az egész, de nem számítottam ilyen tömegre. Később megtudtuk, hogy minden délután 5 órától vecsernyét végeznek itt. Mindenfele, még a földön is fiatalok, nővérek ültek. Elől a szentélyben ferences testvérek foglalták el a stallumokat és egy fiatal diakónus vezette a liturgiát. A nyelv miatt többnyire lélekben tudtunk belekapcsolódni, mégis sok minden érthető volt. A diakónus lelkesen beszélt arról, hogy szent Ferencnek mennyire mély Isten tapasztalata volt ezen a helyen, amikor a megfeszített Krisztus így szólt hozzá: „menj Ferenc építsd fel házamat.” Azonban ez nem kizárólag az ő tapasztalat kell, hogy legyen, mert Krisztus bennünket is megszólít, és feladatot ad.
A vecsernye után szentmisét mutattunk be. Nagy kegyelem, hogy ezen a szent helyen, így a szentmisében is Isten elé állhattunk. A szentmise után egy kedves ott lakó ferences testvér bemutatta a templomot és a kolostort.

A templom

„Ferenc a Keresztrefeszített említett látomása és szavai után egészen felvidulva emelkedett fel. Megjelölte magát a szent kereszt jelével, lóra szállott, s utána jó sok vég különböző színű posztóval megrakodva Folignóba indult. Ott nemcsak a posztót, hanem lovát és minden egyebét is áruba bocsátotta. (A szerencsés vásár után) azon melegében visszatért San Damiano templomához.
Itt egy szegény pappal találkozott: nagy bizalommal és tisztelettel kezet csókolt neki és felajánlotta minden pénzét. Majd rendben feltárta előtte életére vonatkozó elképzelését. A pap álmélkodva és csodálkozással hallgatta megtérésének történetét. Eleinte nem is akart hinni neki. Azt gondolta, hogy gúnyolódni akar vele, s ezért kereken elutasította a pénz átvételét. Ferenc azonban egyre nagyobb hévvel és kitartással beszélt, hogy szavai hitelre találjanak, és egyben sürgetően kérte a papot, hogy állandóan vele maradhasson.
Végül a pap megengedte, hogy nála lakjék, a pénzt azonban, szüleitől való félelmében nem fogadta el tőle. Ferenc erre fogta az összeget, s mint a világ igazi megvetője, bedobta egy ablakba, s ezentúl annyiba sem vette, mint a föld sarát.” (Három Társ Legendája 16)

Az oltár irányába nézve, hátul jobbra található egy négyszögű ablak. Ez a „finestra del denaro”, „ a pénz ablaka”, ahová szent Ferenc behajította a zacskó pénz, amelyet a templom papja nem akart elfogadni. Körülötte a XIV. századból való restaurált festmények láthatók. Jobbra Ferenc és az apja. A hátsó falon Assisi legősibb ábrázolása. Különben a falak nagyon régies benyomást keltenek, valószínűleg szándékosan, szinte gondozatlannak tűnik.
Elül a főoltár fölé függesztették a tau kereszt másolatát. Az eredetit a szent Klára bazilikában őrzik. A szentélyt stallumok veszik körbe.
1212 Virágvasárnapján szent Ferenc itt a San Damianoban fogadta szent Klárát, amikor Klára elhatározta, hogy Ferenc példájára, ő is követni fogja Krisztust.
„Klára néhány nap múlva a San Angelo de Panzo templomhoz ment át. Mivel azon-ban lelke itt sem tudott megnyugodni, Szent Ferenc tanácsára utoljára San Damiano templomához költözött át. Itt végre biztos talajba mélyeszthette lelkének horgonyát. Ez volt ugyanis az a templom, amelynek kijavításán Ferenc annak idején olyan csodálatos kitartással dolgozott, és fenntartására papjának jelentős pénzösszeget adományozott. Ez volt az a hely, ahol Ferenc imádság közben a keresztfáról ezt a szózatot hallotta: ,,Ferenc, menj, állítsd helyre hajlékomat, mely, mint látod, összedőléssel fenyeget.'' Mennyei Jegyese szerelméért ennek a parányi monostornak börtönébe zárkózott Klára szűz. Amíg csak élt, itt rejtőzött a világ háborgásai elől, és itt tartotta kemény fegyelemben testét. Ebben a sziklaodúban fészkelt az ezüstgalamb, itt szülte világra a szüzek közösségét, itt alapította meg szent monostorát, és itt vetette meg alapját a Szegény Úrnők Szerzetének.” (Celanoi Tamás Szent Klára élete 10)

A templom szentélyének a végén van egy ablakocska, amely ráccsal van elfedve, ahol a nővérek áldoztak, amikor még itt laktak. Szent Klára és nővér társai az említett rácson keresztül nézhették a halott szent Ferencet.

San Damiano kivülről

A templom előtti téren gyülekezve, feltűnt, hogy nagyon sokan jönnek, mennek a templom körül. Épp egy csapat keleti arcvonású nővér csapat vonult el.

A templom homlokzatán egy rózsa ablak (roseta) látható. Ettől egy kicsit fennebb, balra van egy ajtó, amihez nem vezet lépcső. Eléggé feltűnő első látásra. Hamar kiderült, hogy amikor Szent Klára és nővér társai laktak a kolostorban (1212-1253 között) ez volt a háló szoba (dormitorium) ajtaja. Eredetileg a monostor főkapuja volt, és biztonsági okokból helyezték ilyen magasra. Assisiben még láttunk ilyen magasra helyezett bejáratot. Láncoktól tartott falépcsőn lehetett ide felmenni. 1253-ban, amikor szent Klára nővére, Ágnes meghalt, annyi ember állt ezen a falépcsőn, hogy az leszakadt. Szerencsére áldozat nem volt.

 

Egy hagyomány szerint Klára itt az ajtóban állt a kezében az Oltáriszentséggel 1240 szeptemberében, amikor a szaracénok Assisi ellen támadtak, de itt meghátráltak. Franciska nővér vallomása szerint, aki a szenté avatáskor tanúskodott, igazából valahol bennebb tartózkodhatott szent Klára. Tény, hogy a nővéreknek nem esett bántódása a támadás alkalmával.

Miután felidéztük a múltnak ezeket a szép történéseit elindultunk, hogy belülről is nézzük meg a templomot. A délutáni napsütésben jól esett a templom előtti oszlopcsarnok árnyéka, és hűvössége. Ez valamikor a 17. században utólag épült a templomhoz.

San Damiano fele

A szent Rufin katedrálistól, jó kis gyaloglás lefele a san Damiano, kis temploma. Azt hiszem, jó 25-30 percbe is bele telt, míg a templomhoz értünk. Gyakorlatilag ki kell jönni Assisiből az úgynevezett Porta Novan (új kapu) a falakon kívülre, és még onnan is jó ideig ereszkedünk. Akik ellenkező irányból jönnek, szuszogva tartanak a város fele. Az utat olajfa ligetek szegélyezik. Azt hiszem, ezekről be is gyűjtik a termést, a fák fiatalnak tűnnek. Elhaladunk szent Ferenc életnagyságú bronz szobra mellett és meg is érkeztünk a templom előtti térre.
A San Damiano egyszerűn népies római stílusban épült. A sok szükségessé vált átalakítás és restaurálás ellenére lényegében ugyanolyan maradt, amilyennek szent Ferenc ismerte. „Néhány nappal ezután történt, hogy Ferenc San Damiano templomának környékén sétálgatott. Egyszerre csak benső szózatot hallott, hogy menjen be a templomba és imádkozzék. Erre haladéktalanul belépett és a Keresztre feszített képe előtt buzgó imádságba merült. És íme, a feszület megszólalt, s jósággal és szelídséggel ezt mondta neki: "Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!" Mire ő remegve és álmélkodva így felelt: "Nagyon szívesen megteszem, Uram." Azt hitte ugyanis, hogy a kijelentés San Damiano templomára vonatkozik, mely régisége miatt már csakugyan összedőléssel fenyegetett.” (Három társ legendája 13)

Szent Rufin - belülről

Amint beléptünk a három hajós katedrálisba, amely 1571-ben nagy átalakításon esett át, balra megszemlélhettük az üveglapokkal lefödött ókori fal maradványokat. Talán a római időkből vannak. Szép, díszes templom. Elül, az oltár alatt szent Rufin (+239) ereklyéit is megnéztük. Azonban bennünket jobban érdekelt az a keresztelőkút, amelyet szent Ferenc idejében használtak. Számukra ez templom legértékesebb ereklyéje. Megihletődve állottunk meg a gondosan őrzött keresztelő kút előtt, amelyet jelenleg egy ízléses vasrácsozat tart össze. Felül, a peremnél látszik, hogy mennyire repedezett a vörös márvány, amiből készült. Én titokban meg is érintettem, hisz amint már említettem, itt hullott a keresztvíz nem csak szent Ferenc fejére, hanem itt keresztelték szent Klárát, szent Ágnest, Szilvesztert, Rufin testvért, aki szent Klára unokaöccse volt. A legenda szerint a titokzatos koldus, vagy zarándok, aki megjelent Ferenc születésekor, most újra eljött és az édesanyától elkérte, hogy a karjába tarthassa a keresztelendő gyermeket. Utólag olvastam, hogy ugyancsak a legenda szerint a zarándok kőbe vésődött térdelő nyomát is mutogatják a keresztelő kút előtt, de erre ott senki nem hívta fel a figyelmünket. „Ferencet eredetileg Jánosnak nevezte el anyja. Atyja azonban, aki születésekor, éppen Franciaországban időzött, hazatérése után Ferencre változtatta nevét.” Három Társ legendája,21)

Évek múlva lehetőségem adódott újra visszatérni látogatóba, de most már egyedül voltam. Emlékszem, hogy miközben egy oldal kápolnában megpróbáltam elcsendesedni egy nagy papi zarándok csoport érkezett. Zajosan közlekedtek, már egyszer elkerültük egymást és most újra utolértek. Beültek ők is a padokba majd egy tized rózsafüzér elimádkozása után tovább mentek. Miután én is alaposan körbe jártam a templomot, még megnéztem egy kiállítást II János Pál pápáról. Természetesen a szentatya halála után készült, korábban nem volt. Feltűnő lehettem, hogy egyedül ballagok, mert eléggé szemügyre vett egy őr. De hát ő is csak a feladatát végzi, én pedig a szabad délutánomat kószálással töltöttem, így az időmbe belefért, hogy ráérősen járjak. Úgy tűnt ez nem igazán jellemző zarándok csoportokra. Igaz, amikor mi is csoportosan voltunk, eléggé rohanós volt, hogy amit csak lehet, megnézhessünk.

Szent Rufin - kivülről

Szent Rufin székesegyház

Szent Ferenc szülőházához képest jó magasra kanyargóztunk, ahhoz, hogy a szent Rufinhoz érjünk. Itt keresztelték meg szent Ferencet, szent Klárát, Cattani Pétert és Ferenc sok más követőjét is. Ez volt a kor plébánia temploma. Jól esett kifújnunk magunkat a templom előtti téren, amely egy terjedelmes terasz. A rómaiak idejében képezhették ki. Impozáns székesegyház, gyönyörű homlokzattal. Már az ötödik században állt itt templom, szent Rufin vértanú ereklyéivel, amit többször is átépítettek (XI-XII sz.) A templom irányában nézve, balra egy épületsor áll. Egy kis márványtábla hirdeti, hogy ezen a helyen állott szent Klára szülő háza. Annyira gazdag volt az Ofreduccio család, hogy a város fizetett azért, hogy ne építsenek magasabb házat a templomnál. Itt élt szent Klára a szüleivel 18 éves koráig, amikor az egyszerű nép, felkelése miatt (minores), amelyben még megtérése előtt az ifjú Ferenc is részt vett, Perugiába kellett menekülniük.
Mivel az előbb már említettem Cattani Pétert, elmondom róla hogy jogtudós-, káptalani ügyész-, az assisi Szent Rufin székesegyház kanonokja volt (de nem volt pap). Szent Ferenc ifjúkori barátja, majd társa az Istennek szentelt életben. 1219-ben együtt mentek a Szentföldre. Miután visszatértek ő lett a rend általános helyettese (vikárius generálissá). Szent Ferenc megkülönböztetett tisztelettel övezte s Péter úrnak szólította. 1221. márc. 10-én halt meg. A porciunkulában temették el. Sírjánál sok csoda történt, mire a nép, tömegesen kereste fel sírját s ezzel zavarta a testvérek életét. Szent Ferenc – hivatkozva arra, hogy Péter életében mindig engedelmeskedett, felszólította, hogy hagyja abba a csodatevést. S ettől kezdve a csodák valóban abbamaradtak.
Kívülről szemlélve a Szent Rufint, a homlokzat középső részén található nagyobb rozetta óhatatlanul oda vonzza a szemet. Oldalt még kettő egészíti ki, összesen tehát három rozetta díszíti a homlokzatot. Assisiben és környékén több ilyent is láttunk később. A torony sem elhanyagolható látvány, amelyben a harangot találhatók. Érdekes módon több, kettős ablak fut körbe jóval a toronyóra fölött.
Meglehetősen hideg szél kezdett fújni, így most már tényleg befele igyekszünk, hogy belülről is láthassuk azt a helyet, ahol Szent Ferenc, szent Klára, és első társaik részesültek a keresztség szentségében.