"Beneventum közelében a Marani-hegynél meghalt egy asszony, aki Szent Ferencet különösen tisztelte. Mikor éjszaka idején az egyháziak ravatalához igyekeztek, hogy zsoltárénekléssel mellette virrasszanak, az asszony hirtelen mindenki szeme láttára felemelkedett fekvőhelyéről, s a körülállók közül egy papot, keresztapját szólítva mondá: »Gyónni akarok atyám, halld bűnömet. Halálom után szörnyű börtön várt volna rám, mert a bűnt, amelyet fel fogok előtted tárni, sohasem gyóntam meg. Szent Ferenc kérésére azonban, akinek életemben tisztelője voltam, ismét visszatérhettem a testbe, hogy bűnöm fölfedése után örök életre érdemesüljek. Íme, majd meglátjátok, hogy miután ezt megtettem, az ígért nyugalomba térek.« Meggyónt tehát a remegő papnál és a feloldozás elnyerése után nyugodtan lefeküdt és az Úrban boldogan elszenderült."
Celano: a Csodákról, 40
Az előző kép üzenetét fokozza a freskó: A bal felső sarokban térdelve, imádkozó szent Ferenc az asszonyt nem a testi életbe segíti vissza. Sokkal többet tesz ennél: az Örök életbe való bejutást teszi neki lehetővé. A halott asszonynak vissza kell térnie a testi életbe (rokon motívum az 1. képpel), hogy gyónását elvégezhesse. A körülállóknak arról beszél, hogy meg nem gyónt bűne miatt halála után "szörnyű börtön" várta volna. (Az egyházatyáknál is olvashatunk arról, hogy a bűn az ember börtöne!) Szent Ferenc közbenjárására megmenekült az örök haláltól, az örök börtöntől.
Tanulságos még egyszer visszatérni a 16. képhez. Ferenc megjövendöli a celanói lovag halálát és a lovaghoz így szól:
Valld meg igaz bűnbánattal bűneidet!"
A lovag Ferenc felszólításának engedve életgyónását elvégezve készült föl a halálra. Az asszonyt és őt is Ferenc a "második Haláltól", az örök kárhozattól mentette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.