 |
| Szent Ferenc kiszabadít egy Péter nevű foglyot a börtönből |
"IX. Gergely pápasága idején bizonyos Alysiai Pétert eretnekségről vádoltak. Rómában elfogták és a pápa parancsára a tiburi püspök őrizetére volt bízva. Büntetés terhe alatt vette át a püspök, azért megbilincselve, sötét börtönbe záratta, nehogy megszökjön, s még kenyeret és vizet is csak mértékkel kapott. A szegény imádság és könnyek között folyamodott Szent Ferenchez könyörületért, amikor meghallotta, hogy küszöbön áll ünnepének vigiliája. Minekutána minden eretnek tévelytől őszintén megvált, szívének egész buzgalmával szegődött Krisztus leghívebb szolgájához, Ferenchez. Ennek érdemeiért meg is hallgatta őt az Úr. A Szent közelgő ünnepének éjjelén pitymallat körül könyörületesen leszállt zárkájába, és nevén szólítva meghagyta neki, hogy gyorsan keljen föl. Félelmében megriadva azt kérdezte tőle, hogy kicsoda, mire megtudta, hogy Szent Ferenc. Majd a szent férfiú jelenlétének erejével észrevette, hogy lábbilincsei leszakadtak, kinyíltak a zárak és útja is szabaddá lett. Az álmélkodástól menekülni sem tudott, hanem az ajtóban kiáltozva megijesztette az őröket, akik jelentették a püspöknek, hogy megszabadult bilincseitől. A püspök legott megértette a dolgot. Hamar a zárkához sietett, s az Isten erejének megnyilvánulását látva, áldotta az Urat. A bilincseket a pápának és a bíborosoknak is megmutatták, akik a történtek láttára csodálattal teltek el és magasztalták Istent." Celano: A csodákról,40
Szent Ferenc közbenjárására tisztul meg Péter szíve minden eretnek gondolattól - az ima megvilágosítja "azokat, akik a halál árnyékában ültek" (Lk 1, 79). A rab ezután szinte "önmaga tépi szét bilincseit" s szabadul meg nemcsak a testi, hanem a lelki haláltól is! (motívumok egybefonódása!)
A halálból az életbe való átmenet megismétlődik abban, aki hisz Krisztusban (Jn 5, 24) és "visszatérve a halálból" (Jn 6, 13) "ezentúl már Istennek él Jézus Krisztusban" (Jn 6, 10) Jézus Krisztus halálával legyőzte a halált s azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet! (Jn 14, 6) "Mindaz, aki él és hisz benne, nem hal meg (Jn 11, 25). Ferenc, aki a San Damianoi hang után végképp Jézus nyomába szegődött, az Élet Jézusát, az Örömhírt, a boldog Alleluját hirdette a "világ minden teremtményének." (15. kép) Jézus Krisztus követe, "Isten csodálatos szolgája" volt, aki "az Úr felé vezető fényesség és békesség" útját egyengeti szívünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzéseket előbb elolvasom, ezért kis türelmet kérek a megjelenésig. Köszönettel.