Duns Scotus sírjánál

Sírfelirata jelzi élete egyes szakaszait: „Skóciában született, Anglia befogadta, Franciaország oktatta, a német Köln őrzi hamvait.” Egy Edinburgh melletti, Duns nevű faluban született 1266-ban, belépett a ferences rendbe, pappá szentelték. Filozófiát és teológiát a híres oxfordi és párizsi egyetemeken tanult. Tanulmányai befejeztével Oxfordban, Cambridge-ben, majd Párizsban tanított.

Párizst akkor hagyta el, amikor Szép Fülöp király és VIII. Bonifác pápa között súlyos viszály tört ki. Duns Scotus inkább a száműzetést választotta, mintsem aláírt volna egy pápaellenes dokumentumot. Ez az eset arra emlékeztet bennünket, hogy az egyház történetében a hívők gyakran találkoztak ellenségeskedéssel, sőt üldöztetéssel Krisztus-hitük, az egyházhoz és a pápához való hűségük miatt.

1308-ban, 43 éves korában halt meg, óriási teológiai művet hagyva maga után. A ferences rendben mindjárt szentként tisztelték. 1993-ban II. János Pál ünnepélyesen boldognak nyilvánította, „a megtestesült Ige énekesének és a Szeplőtelen Fogantatás védelmezőjének” nevezte. Scotus legismertebb történelmi hatású teológiai műve a szeplőtelen fogantatás tanításának elméleti megalapozása. Nagyon tömören összefoglalva: Isten képes volt megőrizni Fia anyját az eredeti bűntől - méltó volt, hogy így tegyen - tehát meg is tette.

Duns Scotus, kora több keresztény gondolkodójától eltérően azt vallotta, hogy Isten Fia emberré lett volna akkor is, ha az emberiség nem vétkezett volna.

Duns Scotus meglepő hipotézise szerint az Atyaisten örök szeretet-tervében ott volt a Fiú megtestesülése, amely lehetővé teszi minden teremtménynek, hogy Krisztusban és Krisztus által elhalmozza a kegyelem Isten dicsőségére az örökkévalóságban.

Logikus és mélyreható, elemző gondolkodása alapján méltán nevezhetjük a gondolkodás szentjének.

Várnai Jakab mondhatjuk mi is, hogy: D. Scotus életpéldája igazolja, hogy az értelmes emberek nem kell lemondania szellemi mivoltáról, amikor a hitet elfogadja. Az lesz a hivatása, hogy szellemi életét is kiteljesítse a hit fényében. A jámborság nem a nyelvezetben nyilvánul meg, hanem az igazság lankadatlan keresésében és egyre pontosabb kifejezésében.

Ferenc tanítványa volt. Egyetemi magiszterként teszi elméletileg megalapozottá, amit Ferenc az életével és egyszerű szavaival képviselt. Tanításának fontos jegyei Szent Ferenc alakjából érthetők: Isten maga a szeretet, Krisztus (megdicsőült)embersége központi szerepet játszik az üdvtörténetben, Isten kegyelme és jutalma abszolút ingyenes (az "érdem" kritikus szemlélete).