Greccio

Fonte Colombo meglátogatása után Greccio következett. A völgyből jó magasra kellett felkanyargóznunk a sziklához tapad kolostorhoz.. A parkolóban egy nagyon "ferences kutya" csatlakozott hozzánk. Szelíd, barna, lomha állat. Túlságosan jól sikerült a szelídítése, nagyon megszokhatta a jámbor zarándokokat. Lelkileg megkapó volt a késő délutáni verőfényben ezen a helyen járni. Ez a ferences Betlehem, és nem csak nevében az. Egyenesen ahhoz a helyhez mentünk, ahol a szikla barlangban az emberek megelevenedni látták szent Ferenc karjaiban a kis Jézust. A hely fölé oltárt állítottak, ahol mindig Karácsonyt ünnepelnek. Rá is zendítettünk: "Isten gyermek kit irgalmad...." . A falon freskó örökítette meg a jelenetet. Szent Ferenc a kezét a kis Jézus felé tartja, mögötte az emberek csodálkoznak, a megelevenedett Kisded láttán. A másik felől a Szűzanya szoptatja a kis Jézust, a háttérben szent József szendereg. A festmény az újszülött Kisdedet koporsóban ábrázolja, fölötte jelenet a szentmise áldozatból. A jászol, a kereszt és a szentmise összetartozik.
A kolostor legrégibb része nagyon eredeti. Minden fából készült. A cellák nagyin kicsik, szűk terek. Egy egy kis bemélyedés fölött ilyen feliratok olvashatók, hogy " Cantina B.P. nostro Franciscum", vagy " Dormitorio di S. Bonaventura."
Az elmerült látogatás közbe szembe találkoztunk egy itt élő testvérrel. Miután röviden bemutatkoztunk örömmel fogadott és készségesen kalauzolt végig a még hátra levő látni valókon. Akkor négy tagja volt a közösségnek, de épp csak ő volt otthon. A régi ebédlőnek használt helyiség sem túl nagy, kis faasztalokkal, egyszerű tűzhellyel. Szent Ferenc háló helyét is lehet látni, ami csupán egy barlangocska, megrepedezett kövekkel. Nem kifejezetten kényelmes hely. Nagy hanggal, és lelkesen elénekeltük: "amikor Isten szent Ferencet hívta." A csupa fa kápolna közepén nagy méretű könyvtartó található, fölötte gyertyatartó, hogy mindeni láthassa a zsolozsmás könyvet. Nagyon találékonyak voltak a régiek. Itt található a kép a síró szent Ferenccel.
A templom is egyszerű, de nagyon otthonos. Kis szobor figurákkal különféle jeleneteket ábrázolnak Jézus életéből. A megvilágítás sorra világítja a meg a jeleneteket: angyali üdvözlet, születés, bölcsek, egyiptomi menekülés, aprószentek. az egészet egy valóságos patakocska választja el a templom többi részétől. Az egyik felől bejön, vidáman végig csobog a templomon és kifolyik. Csak itt Greccioban láttam ilyent.
Az említett ferences testvér meglepett a kedvességével. Meghívott egy délutáni kávéra, gyümölcsre. Megkérdeztük, hogyan juthat ide a ferences, ebbe a közösségbe. 3-6 évig plébánián kell dolgozni, utána kérheti, hogy 3 évig itt tartózkodhasson.
Karácsonykor 1200-1500 személy vesz részt itt a szentmisén. Húsvétra is sokan előre jelentkeznek.
Az ebédlőjük egyszerű és praktikus. Nagy étvággyal láttunk neki a gyümölcsöknek, süteménynek. Illemből megkérdeztük, hogy nem rövidítjük-e meg a vacsorájukat. Azt válaszolta, hogy "holnap hoznak  mást." A végére csak egy narancs maradt a kosárban, mi pedig azt is kivettük, mondván: "legyen hová a holnapit tenni."  Közben a testvér is adomázott. Elmondta, hogy volt egy szőlőjük, viszont amikor a pápa ide látogatott ki kellett vágni, hogy leszállót készítsenek a helikopternek. Így elpusztult a szőlő és a következtetése a testvérnek, hogy "jobb, ha mi megyünk Rómába, minthogy a szent atya jöjjön ide." Jót nevettünk az elmés viccen. Ilyen vidáman zárult az első greccioi látogatás, ahová ahányszor alkalmam volt mindig szívesen tértem vissza.