Mise szent Ferenc sírjánál

Amikor először látogattunk Assisibe megadatott a kegyelem, hogy szent misét mutathattunk be szent Ferenc sírjánál.  Előtte való nap felhívtuk telefonon a konventuális testvéreket és megkértük, hogy programozzanak bennünket másnapra.

Megihletődve közeledtünk az oltárhoz, amely közvetlenül a sír előtt van. Amikor megérkeztünk még folyt az előttünk beprogramozott olasz nyelvű mise. Utána következtünk mi. A mi magyar nyelvű misénket rajtunk kívül senki nem értette. Csodálkozott is a minorita testvér. Nem emlékezett arra, hogy mostanában  miséztek volna magyarul itt a kriptába. Most megtörtént, és a hívek is ott voltak a szívünkben, akikért imádkozni tartozunk. A misében szent Ferenc regulájából is felolvastunk egy kis részt, hogy ő vezessen bennünket Krisztus felé. Mise után még elidőztünk egy keveset a sír körül. Körbe jártuk és felidéztük szent Ferenc első követőinek is az emlékét, akik itt körülötte nyugszanak.

Valószínűleg szent Ferenc az első olyan szent, akinek ismerjük barátait, akik közül négy a kriptájának sarkainál van eltemetve. Az egyik forrás Ferenc minden társát jellemzi egy-egy mondattal. Lehet, hogy magától Ferenctől származnak ezek a mondatok. Masseo: a jóképű és ékesszólásban járatos nemes, telve természetes jóérzéssel. Rufino: a félénk és imádságos nemes, Szt. Klára unokatestvére.

Leo: Ferenc gyóntatója és titkára, aki az udvarias Angeloval, aki szintén nemes lovag volt, ápolta Ferencet utolsó napjaiban.

Nagyon érdekes, hogy követői a barátai voltak megtérése előtt és után is.

Szent Ferenc Sírja

A bazilika első szintjéről lépcsők vezetnek le szent Ferenc sírjához. Amikor először jártam itt épp szentmise folyt, mi pedig megihletődve ereszkedtünk le, majd kitárult előttünk a sir és a köréje kiképzett kápolna. A hely egyszerűséget, szentséget sugároz. Nincs tele márványozva, nincsenek arany díszek. Egyszerű táblácska hirdeti San Francesco 1182-1226.

Szent Ferencet 1226 október 4-én temették el Assisiben, a szent György templomban. 1230 május 25-én a holttestét átvitték a tiszteletére épült bazilikába. Attól való félelemben. hogy az ereklyét el ne lopják ismeretlen helyre temették. Hosszú ideig senki sem tudta, hol vannak elfalazva.

Mivel  a sír pontos helye ismeretlen volt, időről időre kutatásokba, ásatásokba kezdtek: 1570, 1607, 1740-58. De mind eredménytelenek maradtak, és így sokan feladták a reményt, hogy Ferenc havai valaha is előkerülnek.

1807: Nicolo Papini minorita generális kezdte újra az ásatást. Ő levéltári forrásokból arra következtetetett, hogy a sírnak a főoltár alatt kell lennie. 1807 végén fogtak munkába 8 laikus testvér segítségével folyosót vágtak a sziklába, amin túl vastag mész és vakolatrétegre bukkantak, és egy mély üregre. Ez azonban egyik elődje Tebaldi atya kutatásainak maradványa volt. Felfüggesztették a munkát, és a következő év őszén folytatni akarták, de a napóleoni háborúk miatt 10 év szünet következett.

1818 ősze: Giuseppe Maria de Bonis minorita generális VII. Piusz pápa engedélyével folytatta elődje munkáját, és északi irányba bővítették a Papini-féle folyosót. 52 napon át tartott a munka, míg december 12-én egy hatalmas tufa kövek közé ágyazott márvány szarkofágot találtak. Rögtön fel is nyitották, és abban hiánytalanul megtalálták a Szent teljes csontvázát.

A mellette talált tárgyakat a régi káptalani teremben állították ki.

VII. Pius pápa megbízta az assisi, perugiai, spoletói és folignói püspököket, hogy vizsgálják meg az ereklyét. Ők kedvező jelentést adtak, mire a pápa egy újabb bizottságot nevezett ki: 4 bíboros, 4 prelátus, és 3 teológus vizsgálta a maradványok eredetiségét.

1820. szeptember 5. Assisensem basilicam konstitúció: kijelentette, hogy az assisiben talált csontváz Szt. Ferenc hiteles és valódi ereklyéje.[1] Kimondta: helyükről nem vihetők el, csak az általa később meghatározandó ünnepeken mutathatók meg, kivéve a fejedelmeket, bíborosokat és római prelátusokat. Hivatalos őrzői: az assisi püspök, a minorita generális és a Sacro Convento kusztosa.

Új feladatként jelentkezett, hogy ki kellett alakítani egy kápolnát. Pasquale Belli pápai építőmester tervei alapján, neoklasszicista stílusban Giuseppe Brizi assisi építőmester készítette el hat hónap alatt a sziklába vágott kápolnát, vagy kis templomot, háromszintesre bővítve immár az eddig kétszintes bazilikát.

A kripta felszentelése: 1824. október 4-én volt. E napon az ereklyéket körül vitték a városon, majd az este folyamán még kb. éjfélig közszemlére kint hagyták az oltáron. Éjfél körül Galeffi bíboros protektor a jelenlévők szeme láttára lepecsételte, és a templom közepén lévő monumentális sírba zárta az ereklyetartót.

Balanyi György, 1927-ben még ezt írta: „Azóta változatlanul ott nyugszik a poverello porhüvelye.” Ez igaz, azonban azóta volt még egy felnyitás.

1932-ben restaurálta és alakította át a ma is látható egyszerű és szikár, neoromán stílusban a Sír Kápolnát Ugo Tarchi (1925-32.) Az oltár felett, egy fém ráccsal védve látható az a kőkoporsó, vagy urna, amibe a szent testét eredetileg is elhelyezték.

Ugyancsak 1932-ben helyzeték el a kripta szentélyének sarkaiban Ferenc négy egykori társának, kísérőjének Boldog Rufinnak +1249, Angelusnak +1258, Masseusnak +180 és Leónak + 1271 földi maradványait. A kripta bejáratánál találjuk Boldog Jacopa de’Settesoli +1230 sírját .

Az ívekben függő fém lámpásokat is Ugo Tarchi tervezte (1939-ben), melyekben az itáliai városok által felajánlott fogadalmi olaj ég.

[1] „Apostolica auctoritate, tenore presentium edicimus et declaremus, constare de identitate corporis nuper sub ara maxima inferioris basilicae Assisis inventi, illudque revera corpus esse Francisci ordinis Minorum fundatoris.” Idézi BALANYI 442.

Az ereklyék kápolnája

A bazilika altemplomából nyílik a XIII században épült káptalani terem. Itt helyezték el szent Ferenc néhány értékes ereklyéjét.
Itt látható Szent Ferenc két kézírásos  emléke : A Fölséges Isten dicsérete, és a Leó testvérnek adott áldás.Megihletődve néztük a neki tulajdonított habitust, amelyen nagy foltok éktelenkednek. Szó szerint folt hátán folt, egymástól elütő színben, a fehértől a szürkéig. Az alap anyag szürke, a foltokat pedig éktelen nagy öltésekkel varrták rá. Nagyon hitelesnek tűnt, hisz azt olvassuk szent Ferenc életrajzában, hogy fájós szemével ő maga foltozta a habitusát.
Megtekinthető az a díszes szaru kürt amelyet  Melek-el-kamel szultán ajándékozott szent Ferencnek 1219-ben
Ugyanakkor itt található a III Honorius pápa által 1223-ban jóváhagyott regula is.

Napnyugta Boldogasszony

A keresztre feszítés jelenete alatt egy gyakran látogatott freskó vonja magára figyelmünket. A kép közepén Szűz Mária látható a gyermek Jézussal. A legenda szerint a kis Jézus azt kérdezi anyjától: „Melyiküket áldjam meg, János apostolt, vagy Szent Ferencet?” A Szűz Anya erre a kérdésre válaszolva diszkréten SztentFerencre mutat. Ezzel a jelenettel a művészek nem Jézust, vagy nem János apostolt akarták mintegy a háttérbe szorítani, ellenkezőleg. Inkább Ferencet emelték fel, és úgy mutatják be, mint egy új életmód modelljét, mint egy „új apostolt,” akinek élet látását megerősítette a stigmák révén Jézus, vagyis az Krisztus szent sebhelyeiben részesítette. Egy másik érdekessége ennek a képnek, hogy a szerencsés zarándok a lenyugvó nap fényében, annak misztikus ragyogásában látja a legjobban ezt a Madonnát, ezért közismert neve is ez: „Napnyugta Boldogasszonya.” A Szűzanya kéztartása miatt viccesen "autó stoppos" Szűzanyának is szokták nevezni. Nekünk legalább is így mutatták be, amikor először itt jártunk.

A bal oldali kereszt hajó

Pietro Lorenzetti festményei díszítik a bal oldali kereszt hajót, amelyek 1320 körűlről valók.

Krisztus szenvedésének jelenetei:

I. A jeruzsálemi bevonulás

II. Az utolsó vacsora

III. Jézus megmossa az apostolok lábát

IV. Jézus elfogatása

V. A megostorozás

VI. A keresztút

VII. A keresztre feszítés

VIII. Levétel a keresztről

IX. A sírba tétel

X. Jézus alászáll az alvilágba

XI. A föltámadás

XII. Júdás felakasztja magát

Jelenetek Szt. Ferenc életéből:

XIII. A stigmatizáció

XIV. Az áldást osztó Szt. Ferenc

XV. „A Napnyugta Boldogasszonya”

XVI. Szt. Miklós, Alexandriai Szt. Katalin, Szt. Klára és Tekla

Pietro Lorenzettinek volt bátorsága, hogy realisztikus festményeit megalkossa, és Giotto, Simon Martini festményei mellé helyezze. A Sienai mester ezzel a kor kritikusainak figyelmét magára vonva korának legjelentősebb mesterei közé tornászta fel magát. Festményei ihletett-, kiegyensúlyozott alkotások, amelyeket nagyon gazdag színvilág jellemez. Ezeket a festményeket 1963-ban restaurálták.

A Madonna és Szent Ferenc

A festmény Cimabue alkotása, 1301/1302 körül készülhetett.

A képen a Szűzanya, angyalok társaságában trónuson ül. Karjában tartja a kis Jézust. Egyik legsikeresebb Mária ábrázolásnak tartják. A melléje festett Szent Ferenc kép pedig megfelel annak a leírásnak, ahogyan Celanói Tamás  jellemzi őt a róla irt életrajzban.

„Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt; feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes vonalú, orra szabályos, finom metszésű és egyenes, fülei szétállók, de kicsinyek, halántéka lapos, nyelve békülékeny, tüzes és éles, hangja erős, behízelgő, tiszta csengésű és érces, fogai tömöttek, egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás, nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsiny, bőre finom volt. Hús alig volt rajta. Ruhája szakadozott, alvása a lehető legrövidebbre szabott. Keze mindig kész volt az alamizsnálkodásra. És mivel maga volt a megtestesült alázatosság, mindig szelídséget tanúsított mindenki iránt, és bölcsen alkalmazkodott mások szokásaihoz. Ezért, bár szentebb volt minden szentnél, a bűnösök között mégis olyan volt, mint egy közülük. Szentséges atyánk, a bűnösök barátja, segíts hát rajtunk, bűnösökön, és akiket a bűnök fertőjében látsz szánalmasan vergődni, halhatatlan érdemeidért kegyeskedjél irgalmasan felemelni!”  (1 Cel 83)

Keresztre Feszítés

Nagyon gyakori ez a jelenet a képi ábrázolások között. De ez is hordoz egy fontos újdonságot. Ez a művészettörténet első olyan kálvária jelentet ábrázoló alkotása, melyen a szent személyek kifejezik érzelmeiket.

Ha megnézzük a keresztre feszítés jeleneteket Giotto előtt, azt találjuk, hogy Krisztust nagyon stilizálva, a hagyományos bizánci módon ábrázolják, és úgy, mint aki nem mutat semmiféle emberi érzelmet. A bizánci kereszteken a már nem szenvedő, a megdicsőülten szenvedő Krisztust ábrázolják. Tipikusan a bizánci ikonográfia szabályai szerint készült pl. a san damianói kereszt. Egészen más a mögötte álló teológiai felfogás. Fontos látnunk ezt a különbséget. Egészen Ferenc idejéig évszázadokon keresztül az a mentalitás uralkodott, hogy Krisztus, mint isteni személy, nem is tudott úgy szenvedni, mint egy közönséges emberi lény.  A korábbi idők keresztjein Jézus ruhája úgy nézett ki, mint egy főpap, vagy mint egy király. Ez a művészettörténetnek az az első képe, melyen Istent úgy látjuk, mint aki szenved, és meghal.

Jézus mellén és oldalán fekete sebhelyek vannak. Az ostorozás nyomai. Feje meghajtva, szemei lecsukódva. Öltözéke illetlen. Oldalából bőségesen ömlik vére, amit egy angyal igyekszik felfogni egy csészébe, nehogy a földre hulljon.

A képen angyalokat is látunk, még pedig nagy számban. Meglepő, hogy a képen, – megint csak a művészettörténetben először – emberi érzelmeket mutatnak. Az az angyal, aki a Jézus oldalsebéből kifolyó vért fogja fel, elfordítja arcát, hogy még csak ne is lássa, mit művelt az emberiség Isten Fiával. A másik oldalon lévő angyal tulajdon arcát karmolja körmeivel, úgy, hogy vére kiserken. A másik angyal ruháit szaggatja meg, úgy hogy mellkasa kilátszik. A középkori zarándok, látva ezeket a képeket, természetesen megértette a fájdalomnak és a szenvedések ezeket a szimbólumait, de azelőtt soha nem társították ezeket az érzelmeket angyalokhoz.

A bal alsó sarokban Mária, Jézus anyja szintén elalélt a fájdalomtól és a gyötrelemtől. A mai nézőnek ez egy normális emberi érzelem megnyilvánulásnak tűnik egy olyan anyától, akinek fiát éppen most, saját szeme láttára feszítik keresztre. A középkori néző számára azonban ez meglepő volt. Annak a korszaknak a vallásos érzéke inkább azt diktálta, hogy Máriát úgy lássák, mint aki tökéletesen ura érzéseinek, és mint aki teljesen kontroll alatt tartja érzelmeit. Hiszen ő az ég és a föld királynője, aki mindig tökéletesen tudatában van annak, hogy fia Isten. Ez az újfajta látásmód, ami a ferences mozgalom sajátja, és amit először a firenzei mester, Giotto jelenített meg, nagyon nagy vigaszt kínál azoknak az embereknek az életéhez, akik nézik a képeket. Akik pl. fiaikat, apjukat, testvérüket stb. elengedték egy háborúba, és nem tudják, vajon élve látják-e még viszont. Milyen vigasztaló és megerősítő az embernek tudnia, hogy Isten Anyja, az Isten Fia, és maguk az angyalok is osztoznak szomorú emberi érzelmeikben. Ez a látásmód megújítja, és közel hozza azt a régi teológiai igazságot, hogy Isten részt vett az emberi életben, hogy mi pedig részesülhessünk isteni életében.

Amint említettük a színek is nagyon fontos szerepet játszanak a kép tanításának bemutatásában, és magában a tanításban is. Így egy másik fontos mozzanatot értünk meg a kép mondanivalójából, látva Mária öltözetének színét. A hagyományos és szigorú bizánci ikonográfiában Mária ruházata kék színű, megdicsőült és mennyei állapotát – előkelőségét –mutatva. Ezen a festményen a mennyek királynője, aki egyébként elájult, rózsaszín öltözékben van, a bölcsességet reprezentálva. Máriát úgy ábrázolja Giotto, mint aki bölcsességbe öltözött. Mit jelent ebben a helyzetben a bölcsességet felölten? Azt, hogy tudja, a történet nem ért véget a jelen szomorúsággal, lesz folytatása, amikor újra együtt lesz szeretett Fiával a mennyben. Minden jóra fog fordulni.

Napkeleti Bölcsek, Jézus Bemutatása

A Mágusok imádása c. jelenetben Mária éppen bemutatja Krisztust a három bölcsnek, akik úgy vannak öltözve, mint a középkori firenzei nemesek. Mária pedig az istállóban ül, ami azonban egyáltalán nem istálló kinézetű, sokkal inkább egy itáliai villa, balkonnal stb. 

A Jézus bemutatása képen Mária és József egy olyan templomban mutatja be Jézust, amely úgy néz ki, mint a felső bazilika.

Mit közölt a zarándokokkal ez az ábrázolás mód, először a művészettörténet során, még akkor is, ha nagyon erőteljes szimbolikus úton tesz is ezt?  Azt, hogy  Isten Fia nem csak sok évszázaddal ezelőtt született meg Betlehemben a Szentföldön. Isten él most is, és jelen van a mi időnkben, a mi jelen genereciónk számára is.

Jézus születése

Jobb oldali kereszthajó

Képi tematikája az egyéb kisebb díszítéseket nem számítva két jelentős ciklust tartalmaz. 1. Jézus gyermekségégének képsorozata. 2. Szt. Ferenc életének képei. A képek különböző mesterektől és különböző időkből származnak, mégis, azt mondhatjuk szerves egységet alkotnak

A Szt. Miklós kápolna mestere:

Jézus gyermeksége ciklus 1313 körül.

I-II.: Angyali üdvözlet

Giotto műhelye:

Jézus gyermeksége ciklus 1313 körül.

III. Mária látogatása Erzsébetnél

IV. Jézus születése

V. A bölcsek imádása

VI. Jézus bemutatása a templomban

VII. Menekülés Egyiptomba

VIII. A betlehemi gyermekgyilkosság

IX. A gyermek Jézus a templomban a vénekkel beszélget

X. Hazatérés Názáretbe

A művészettörténetében először a Születés jelenet igazi házi állatokat ábrázol, amint azok a Betlehemi Kisdedre lehelnek. Ugyancsak ezen a képen azt látjuk, hogy a pásztorok az angyallal beszélgetnek. A pásztorok azonban szegény emberek voltak, és jó tudnunk, hogy ez előtt az alacsonyabb rétegeket nem ábrázolták a művészetben. Íme, hogy ezek szerint a szegény emberhez is szólhat az angyal, ő pedig beszélgethet vele. Figyeljük meg, hogy a jászol valójában koporsó alakú. Jézus születésével elkezdődött az ő megváltói műve, ami kereszthalálával teljesedett be. Karácsony és Húsvét összetartozik.

Apszis

A megdicsőült Szent Ferenc ábrázolása alatt, a főoltár mögötti félkör alakú apszisban, Cesare Sermei (1623) az utolsó ítéletet festette meg. Az ízlésesen faragott kórust (stallumokat) Apollonio Petrocchi készítette 1471-ben. Az ablakok (vitrale) már sokkal későbbi időkből valók.

"Dicsőült szent Ferenc"

A felhők felett, angyalok seregétől körülvéve tündököl a mennyben, megdicsőülve szent Ferenc. Tronon ül. Arany dalmatika (szerpapi ruha) van rajta, feje fölött az arany gloriola mind-mind azt jelzi, hogy dicsőségbe van öltözve. Kezében az Evangéliumos könyvet, és a keresztet tartja (jogar). Győzelmi jelvényként és annak eszközeiként szorítja, magához. Egyben ezek az „uralkodás” jelvényei is. A zenélő, éneklő angyalokat, harmonikusan helyezték el a képen. Egy részük ellentétes irányba, a nézőnek háttal van és így hajladozik. Bennünket is mennyei dicsőségbe hívnak.